Kambarka

város Oroszországban

Kambarka (oroszul: Камбарка) város Oroszországban, Udmurtföldön, a Kambarkai járás székhelye.

Kambarka (Камбарка)
Камбарка.jpg
Kambarka címere
Kambarka címere
Kambarka zászlaja
Kambarka zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyUdmurtföld
JárásKambarkai
Irányítószám 427950–427959
Körzethívószám 34153
Népesség
Teljes népesség10 276 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Kambarka (Oroszország)
Kambarka
Kambarka
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 16′, k. h. 54° 12′Koordináták: é. sz. 56° 16′, k. h. 54° 12′
Kambarka (Udmurtföld)
Kambarka
Kambarka
Pozíció Udmurtföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kambarka témájú médiaállományokat.

Lakossága: 11 021 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

FekvéseSzerkesztés

Udmurtföld délkeleti részén, Izsevszktől 116 km-re, a Kambarkán (a Káma kis mellékfolyóján) létrehozott mesterséges tó partján fekszik, Baskíria határánál. Nevét a folyóról kapta, a folyónév pedig a baskír kanbar (канбар) nemzetség (vagy család) nevéből származik.

A járás – a köztársaság többi részével ellentétben – a Káma bal partján helyezkedik el. Maga a város a Káma és mellékfolyója, a Buj közén épült, mindkét folyótól kb. 4-5 km-re. Közelében a Kámán lévő kikötő folyam–tengerjáró teherhajók fogadására is alkalmas.

Éghajlata mérsékelten kontinentális, hosszú és csapadékos téllel, meleg nyárral. A januári középhőmérséklet –15 °C, a júliusi 19 °C. A csapadék évi mennyisége 500 mm.

TörténeteSzerkesztés

A 18. század közepén alapították, miután Akinfij Gyemidov 1741-ben megszerezte a területet és átadta Grigorijnak (fiának?), aki 1761–1767 között vasgyártó manufaktúrát létesített. A folyót kb. 800 m hosszú gáttal felduzzasztották, fűrészüzemet és malmot is építettek. Később, a 19. században hagyományos mesterséggé vált a szekerek, utazókocsik (tarantasz) készítése.

Kezdetben a mesterséges tó bal partján növekedett a település, a 19. század második felében a jobb part is beépült. Az 1950-es és 1960-as években típusházakból álló néhány lakótelepet (mikrorajon) alakítottak ki. A falu 1936-ban munkástelepülés besorolást, 1945-ben városi rangot kapott. A második világháború idején a német megszállás elől több gyárat telepítettek a városba.

Az 1940-es években a városban nagy vegyianyag-raktárat létesítettek harcgázok hosszútávú tárolására. A tartályokban évtizedeken keresztül 6349 tonna lewisit-ot tároltak.

21. századSzerkesztés

A szükséges építkezések és próbaüzem után 2006. márciusban kezdődött és 2009-re befejeződött a tárolt lewisite teljes megsemmisítése, a vegyi fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény előírásai szerint.[3]

Legismertebb gépipari vállalatát, a mai Kambarkai Gépgyárat a Gyemidov-féle vállalkozásra alapozva építették 1933-ban. A gyárban vasúti járműveket, mozdonyokat készítenek, elsősorban keskeny nyomtávú kivitelben.

NépességeSzerkesztés

  • 1959-ben 13 385 lakosa volt.
  • 1970-ben 14 121 lakosa volt.
  • 1979-ben 12 960 lakosa volt.
  • 1989-ben 13 258 lakosa volt.
  • 2002-ben 12 636 lakosa volt, melynek 91%-a orosz, 3,2%-a tatár, 2,5%-a udmurt.
  • 2010-ben 11 028 lakosa volt, melynek 90,1%-a orosz, 3,5%-a tatár, 3%-a udmurt.

KözlekedéseSzerkesztés

A Káma és a Buj között fekvő város vasútállomásán vezet keresztül a transzszibériai vasútvonal déli ága, – a MoszkvaKazánJekatyerinburg vonal – és az Izsevszk–Csajkovszkij szárnyvonal. Közúti összeköttetése azonban nem megoldott. A két folyón csak vasúti híd vezet át, közúti híd nincsen. Nyáron a Kámán komp közlekedik, a Bujon pontonhíd üzemel; télen a befagyott folyókon jelölnek ki szállítási utat, de ősszel és tavasszal Kambarka gyakorlatilag el van vágva Udmurtföld többi részétől és fővárosától. A Kámán csak több mint 50 km-rel északabbra van híd.

A sok éven át dédelgetett közúti híd terve a 2010-es évek közepén megvalósul. 2013 tavaszán létrejött a szerződés a kivitelezésről, a finanszírozásról és az üzemeltetésről. A Kámán átívelő híd tervezett hossza 1081,6 m, a Buj hídjáé 223, 5 m, és további két kis folyón is híd épül. A Kambarka mellett is elhaladó kétszer egysávos, fizetős műtárgy a hidakkal, a Káma parti 3,8 km-es, illetve 5,5 km-es résszel együtt összesen kb. 15,5 km hosszú lesz. Építése 2013 őszén kezdődött, átadását 2016. őszre tervezték. Elkészülte után 49 évre koncesszióba adják, a város pedig nagy lehetőséget kap a gazdasági fejlődésre és új munkahelyek teremtésére.

Udmurtföld és Baskíria megállapodott az épülő hídhoz vezető utak felújításáról. Az Izsevszk–Szarapul–Kambarka utat Udmurtföld, a Buj folyón túli Nyeftyekamszk–Gyurtyuli–M-7-es utat Baskíria költségvetéséből II. kategóriájúvá fogják feljavítani.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
  3. Objekt po unicstozsenyiju himicseszkovo oruzsija (Kamrayon.ru; archivált, 2014-12-17.)
  4. Újsághír, 2014-09-01 (Hozzáférés: 2014-12-16.)

ForrásokSzerkesztés