A szívizom hipertrófiás elváltozásai a szívkamrákat érintik. A szívizomsejtek mérete megnő, ami a szívkamra falának megnagyobbodását okozza.

Bal kamra hipertrófia szerkesztés

A bal kamrába a bal pitvaron keresztül érkezik az oxigéndús vér, melyet azután az aortán keresztül juttat el a szervekhez. A bal kamra az elernyedés alatt telítődik vérrel, melynek végén a kamrában kb. 140-145 ml vér van (ez a végdiasztolés térfogat, EDV). A kamra az összehúzódás alatt 80 ml vért pumpál ki, ez a verőtérfogat (SV, az angol stroke volume-ból). A kamrában ennek megfelelően marad 60-65 ml vér (végszisztolés térfogat, ESV), majd újból telítődik. Amennyiben a bal kamrának tartósan nagyobb ellenállással szemben kell fenntartania a normál perctérfogatot (például magas vérnyomás betegségben, aortaszűkület vagy az aortabillentyű elégtelen működése miatt), akkor a fokozott terhelés hatására a kamra izomzata koncentrikusan megvastagszik, a sejtek száma nem változik, azonban új szarkomerek jelennek meg párhuzamosan a korábbiakkal.[1] Ezzel a szív a megnövekedett terhelés ellenére is képes biztosítani a normális perctérfogatot. A szív egészen extrém mértékben megnagyobbodhat, a 600 g feletti szívet marhaszívnek (cor bovinum) hívják. A hipertrófia azonban számos negatív következménnyel is jár: a szívizomzatot ellátó erek ugyanis nem tartanak lépést a hipertrófiával, így a szív vérellátása romlik. Ez egyben a kamrafal vastagodásának is határt szab. Amennyiben a hipertrofizált kamrafal nem tudja tovább fenntartani a keringést, újabb változások következnek be. Mivel a falvastagság további növelése nem lehetséges, a szív a végdiasztolés térfogatot próbálja emelni, a kamra ürege kitágul. Az emelkedett végdiasztolés térfogat egy bizonyos tartományon belül a Frank–Starling-törvény értelmében növeli a szív teljesítményét.[2] Ha a tágulás túl nagy mértékű, akkor elvész a Frank–Starling törvény adta teljesítményfokozó hatás, a rostok túlfeszülnek, és a szívizom összehúzódási képessége csökken. Ezen a ponton a keringés dekompenzálttá válik, az ejekciós frakció (a verőtérfogat és a végdiasztolés térfogat hányadosa) csökken, a kamra képtelen kellő mennyiségű vért kilökni, bal kamra elégtelenség alakul ki. (lásd: szívelégtelenség) Ennek vannak ún. előreható és hátraható következményei.

 
Bal kamra hipertrófia (keresztmetszet)

Az előreható tulajdonképpen a perctérfogat csökkenése, ami a keringés átszerveződéséhez, redisztribúciójához vezet: a létfontosságú szervek (így az agy és a szív) vérellátása normális, amit azonban a többi szerv csökkent vérellátása révén tud csak biztosítani a szervezet.[3] Elsősorban a vese és az emésztőtraktus kap kevesebb vért.

A hátraható következménye az ejekciós frakció csökkenésének az, hogy nő a bal kamrában az előterhelés (angol: preload), vagyis a bal pitvarból érkező vér több, mint amit a kamra ki tud pumpálni, így nő a végdiasztolés térfogat és a nyomás. Ez szükségszerűen visszahat a bal pitvarra, ahol a vér torlódása miatt szintén emelkedik a nyomás, majd a tüdővénákra és a tüdő hajszálereire is kiterjed a pangás, ahol normálisan a gázcsere történik. A tüdő ereiben uralkodó magas hidrosztatikai nyomás miatt folyadék lép ki az alveolusokba. Ha ez hirtelen, akut szívelégtelenség következtében történik, akkor a nyirokrendszer képtelen a szövetközti folyadékot elvezetni, és tüdőödéma alakul ki, ami jelentősen rontja a gázcserét.[4] Ha lassan, krónikusan alakul ki a szívelégtelenség, akkor a nyirokkeringés képes a folyadékot elvezetni. Ha a tüdőkapillárisokban uralkodó nyomás meghalad egy bizonyos értéket, akkor nem csupán folyadék, de vörösvérsejtek is kiléphetnek az érpályából. Ezeket az alveoláris macrophagok bekebelezik és lebontják. A hemoglobin bontása nem teljes, hemosziderin formájában felhalmozódik a makrofágokban (ezek az ún. siderophagok vagy szívbajsejtek). A pangás természetesen nem ér véget a tüdőkapillárisok szintjén, továbbterjed a tüdőartériákon át a jobb kamrára. Ennek következtében a jobb kamra is hipertrofizál, majd jobb szívfél elégtelenség alakul ki, ami szisztémás vénás pangáshoz vezet.

Bal kamra hipertrófia kialakulhat szívinfarktus után is, hiszen ilyenkor csökken a működőképes izomzat mennyisége, ami nagyobb terhet ró az épen maradt izomszövetre, így az, kompenzálva a kieső területet, hipertrofizál.

Bal kamra hipertrófia természetesen nem csak kóros körülmények között alakulhat ki, hanem sportolókban is, ahol az időszakos, ismétlődő terhelésre következik be a szívizomzat megnagyobbodása.[5] Ennek hatására a szívizomzat teljesítménye nő, ami nyugalomban a pulzus csökkenéséhez vezet: a szív kevesebb összehúzódással képes a normális perctérfogat biztosítására. Egy edzett egyénben a fokozott fizikai igénybevétel során a pulzusszám lassabban emelkedik, mint egy kevésbé edzettben, hiszen előbbi esetben nagyobb kontrakciós erőt képes kifejteni a szív.

Jobb kamra hipertrófia szerkesztés

Jobb kamra hipertrófiának is több oka lehet. Kialakulhat bal szívfél elégtelenség következtében, amikor is a vér feltorlódik a bal kamrában és ez visszahat a jobb szívfélre, valamint kialakulhat önállóan is.[6] Utóbbi esetben a probléma forrása rendszerint a tüdőben keresendő. Állhat a hátterében krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD: chronic obstructive pulmonary disease), például emphysema, asthma vagy bronchitis, de lehet valamilyen restriktív tüdőbetegség is, például szilikózis vagy TBC. Ha a szív jobb kamra hipertrófiáját tüdő eredetű elváltozás okozta, akkor cor pulmonale-nak hívják. A jobb kamra fala sokkal vékonyabb a bal kamráénál (kb. 5mm), így hipertrófia során nem képes oly mértékben megvastagodni, mint a bal, viszont jelentősen kitágulhat. Ellentétben a bal kamrával, ahol a fal vastagodása megelőzi az üreg tágulását, a jobb kamrában a két jelenség párhuzamosan zajlik. A jobb szívfél elégtelenség szisztémás vénás pangásban nyilvánul meg, a vénákban testszerte pang a vér, aminek több következménye van. Az emésztőtraktus romló keringése miatt csökken a tápanyagfelszívás, a máj és a lép a benne pangó vértől megnagyobbodik. Ödémák jelennek meg és hasvíz (ascites), gyakori a lábszárfekély az alsó végtag elégtelen keringése miatt. Az alsó végtagi ödéma jellemzően kétoldali.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Rader F, Sachdev E, Arsanjani R, Siegel RJ. (2015. April). „Left ventricular hypertrophy in valvular aortic stenosis: mechanisms and clinical implications.” (angol nyelven). Am J Med. 128 (4), 344-52. o. DOI:10.1016/j.amjmed.2014.10.054. PMID 25460869.  
  2. Kobirumaki-Shimozawa F, Inoue T, Shintani SA, Oyama K, Terui T, Minamisawa S, Ishiwata S, Fukuda N. (2014. July). „Cardiac thin filament regulation and the Frank-Starling mechanism.” (angol nyelven). J Physiol Sci. 64 (4), 221-32. o. DOI:10.1007/s12576-014-0314-y. PMID 24788476.  
  3. Levine TB, Levine AB. (1990. December). „Regional blood flow supply and demand in heart failure.” (angol nyelven). Am Heart J. 120 (6 Pt 2), 1547-51. o. PMID 2248211.  
  4. Murray JF. (2011. February). „Pulmonary edema: pathophysiology and diagnosis.” (angol nyelven). Int J Tuberc Lung Dis. 15 (2), 155-60. o. PMID 21219673.  
  5. Rawlins J, Bhan A, Sharma S. (2009. May). „Left ventricular hypertrophy in athletes.” (angol nyelven). Eur J Echocardiogr. 10 (3), 350-6. o. DOI:10.1093/ejechocard/jep017. PMID 19246500.  
  6. Guihaire J, Noly PE, Schrepfer S, Mercier O. (2015. July). „Advancing knowledge of right ventricular pathophysiology in chronic pressure overload: Insights from experimental studies.” (angol nyelven). Arch Cardiovasc Dis.. DOI:10.1016/j.acvd.2015.05.008. PMID 26184869.