Kanyó András

(1932–2021) magyar hírszerző, rendőrtiszt, újságíró

Kanyó András (Szamosújlak, 1932. szeptember 17.Budapest, 2021. április 7.) magyar hírszerző, rendőrtiszt, újságíró.

Kanyó András
Született1932. szeptember 17.
Szamosújlak
Elhunyt2021. április 7. (88 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása

SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Szakérettségi után elvégezte az Idegen Nyelvi Főiskolát (angol nyelv és irodalom, okleveles fordító és tolmács). 1951 júliusa és 1953 június között hírszerzőként dolgozott az ÁVH-nál; utóbbi megszűnése után a Belügyminisztérium alá rendelt hírszerzésnél. 1956-ban moszkvai továbbképzésen volt, 1957–1961 között pedig Londonban. Külföldön szerzett tapasztalatai alapján bírálta a vezetést, a munkamódszereket, és 1966-ban kirúgták.

Egy ideig munkanélküli volt, majd munkatárs a TV Híradónál, 1968–69-ben a Magyar Hírlapnál. 1970–1989 között a Népszabadság tudósítója Kelet-Berlinben, Moszkvában és Bonnban. 1989–1990-ben a Magyarország hetilap főszerkesztője. A rendszerváltáskor elbocsátották. Reklámmal és rendezvényszervezéssel foglalkozó családi vállalkozást alapított, s könyveket írt.

Könyvei szerkesztés

  • Versenyfutás az olajért, Táncsics Kiadó, 1976
  • Semlegesek fegyverben, Zrinyi Kiadó, 1976
  • Latin-Amerika jövője, Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1979
  • Német Szövetségi Köztársaság útikönyv, társszerző, Panoráma, 1980
  • Der gefesselte Riese - Die Bundesrepublik Deutschland, német nyelvű kötet, társszerző, Econ Verlag Düsseldorf-Wien, 1981
  • Fegyverek a Rajna partján, Zrínyi Katonai Kiadó, 1983
  • Ki a rakétákkal Európából, Országos Béketanács (Budapest), 1987
  • Végakarat, Hírlapkiadó Vállalat, 1989
  • Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Zrt. Viva Media Holding, 2008
  • Igazságtétel - Mindszenty másik arca, Divald Bt., 2010
  • Egy kirúgott hírszerző emlékei, Ad Librum Kft., 2016. október

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kanyó András, 2021. április 7. (Hozzáférés: 2023. június 6.)

Források szerkesztés