Kapp-puccs

A Kapp-puccs, más néven Kapp–Lüttwitz-puccs 1920. március 13-án kezdődött puccskísérlet volt a berlini német kormány ellen. Vezetőiről, Wolfgang Kappról és Walther von Lüttwitzről nevezték el, célja az 1918–1919-es német forradalom felszámolása, a Weimari Köztársaság megdöntése, és autokratikus kormány létrehozása volt. A német birodalmi hadsereg, a Reichswehr egyes részei, valamint nacionalista és monarchista csoportok támogatták.

Kapp-puccs
Konfliktus	Kapp Putsch
Parancsnokok
Walther von Lüttwitz Wolfgang Kapp Hermann Ehrhardt Erich Ludendorff Waldemar Pabst Sablon:Ill Friedrich Ebert Gustav Bauer Gustav Noske Eugen Schiffer
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapp-puccs témájú médiaállományokat.

Bár a legitim német kormány kénytelen volt elmenekülni Berlinből, a puccs néhány nap után megbukott, miután a német lakosság nagy része csatlakozott a kormány által meghirdetett általános sztrájkhoz. A legtöbb köztisztviselő megtagadta az együttműködést Kappal és szövetségeseivel. A puccs kudarca ellenére jelentős hatással volt a Weimari Köztársaságra. Ez volt az egyik közvetlen oka a néhány héttel később kezdődött Ruhr-felkelésnek, amelyet a kormány katonai erővel vert le, miközben elnézően bánt a puccs vezetőivel. Ezek az események polarizálták a német választókat, és az 1920. júniusi Reichstag-választásokkal a politikai hatalom lényegesen eltolódott.

Előzmények

Kormányplakát a Kapp-puccs ellen, 1920. március 13-án

Miután Németország elvesztette az első világháborút (1914–1918), az 1918–1919-es német forradalom megdöntötte a monarchiát. A Német Birodalmat felszámolták, és 1919-ben a Weimari Nemzetgyűlés létrehozta a demokratikus Weimari Köztársaságot. A jobboldali nacionalista és katonai körök viszont ellenezték a köztársaságot, és a tőrdöfés-elméletet hirdették. Eszerint Németország csak azért vesztette el a világháborút, mert a veretlen német hadsereg eredményeit aláásták a monarchiallenes politikai erők.