A kazein egymással rokon foszfoproteinekből (αS1, αS2, β, κ) álló fehérjecsalád. E fehérjék általában az emlősök tejében találhatók meg; a tehéntej fehérjéinek 80%-a, az emberi tej (anyatej) fehérjéinek 20-45%-a kazein.[1] Sokoldalúan felhasználják, ez például a sajt fontos összetevője, valamint az étel adalékanyagtól a biztonsági gyufa kötőanyagáig nagyon sok helyen megtalálható. Táplálékforrás, mivel aminosavakat, szénhidrátokat, és két szervetlen elemet, a kalciumot és a foszfort is biztosítja a szervezet számára.[2]

A kazein szó latin eredetű: caseus sajtot, ritkán túrót jelent.[3]

ÖsszetételeSzerkesztés

A kazein meglehetősen magas számban tartalmaz prolin aminosavat, amely nem alakít ki kölcsönhatást. Nincsenek benne diszulfidkötések, ebből következik, hogy viszonylag kicsi a harmadlagos szerkezete. Viszonylag hidrofób, csak kis mértékben oldódik vízben. Megtalálható a tejben, mint szuszpenzió, szemcséit kazein micelláknak nevezik, de csak kis mértékben hasonlítanak a felületaktív fajtájú micellákhoz. Bár esetükben is a hidrofil részek vannak a felszínen, és formájuk gömbölyű, ugyanakkor a felületaktív micellákkal ellentétben a kazein micellák belseje erősen hidratált. A kazeineket a micellákban kalciumionok és hidrofób kölcsönhatások tartják össze.

A kazein izoelektromos pontja 4,6. Mivel a tej pH értéke 6,6, a kazein benne negatív töltésű. A leszűrt fehérje vízben oldhatatlan. Míg a semleges sók oldatában szintén oldhatatlan, a hígított alkálifémsó oldatokban diszpergálódik (szétoszlik). Ilyen sók például a nátrium-oxalát vagy a nátrium-acetát.

FelhasználásaSzerkesztés

FestékSzerkesztés

A kazeinfestékek gyorsan száradó, vízoldékony festékek, amiket általában a művészek használnak. A kazeinfestéket az ókori Egyiptomban kezdték el használni egyfajta temperafestékként. Széles körben használták a kereskedelmi illusztrátorok egészen a késő 1960-as évekig, az akrilfesték megjelenésével ugyanis a kazeinfesték jelentősége csökkent.[4][5] Még mindig használják a színpadfestők, habár az akril terjed ezen a területen is.[6]

RagasztóSzerkesztés

A kazein alapú ragasztók a szintetikus ragasztók elterjedése előtt a famegmunkálásban népszerűek voltak, beleértve a repülőgépgyártást is. Transzformátorok készítésekor is használnak kazeinragasztót olajfelvevő képessége miatt.[7] Bár nagyrészt felváltották a műgyantaragasztók, még mindig alkalmaznak kazein alapú ragasztót bizonyos esetekben, például tűzálló ajtók rétegeléséhez vagy palackok címkézéséhez.[8][9][10]

SajtkészítésSzerkesztés

A sajt fehérjékből, és általában tehén, bivaly, kecske vagy birka tejéből származó zsírokból áll. A kazein megalvasztásával gyártják. A tejet előbb megsavanyítják, majd hozzáadják az oltóanyagot, egy proteolitikus enzimet, amit az állat hasából nyernek a borjazás után. Majd a szilárd anyagot kiszűrik és formába préselik.[11]

Számos fehérjével ellentétben, a kazein nem alvasztható meg melegítéssel. Az alvasztás folyamatában, a tejalvasztó proteázok hatnak a kazeinek oldható részére, és az így származó instabil micelláris állapot eredménye az alvadékképződés. Amikor kimozinnal alvasztják, a kazeint néha parakazeinnek hívják. A kimozin egy aszparaginsav-proteáz, ami különösen a peptid-kötéseket hidrolizálja. Ezt tartják a leghatékonyabb proteáznak a sajtgyártó iparban. Abban a formában, ahogy a tejben előfordul, a kalcium egyik sója is.

Műanyagok és rostokSzerkesztés

A legelső műanyagok kazeinen alapultak. Különösen a galalit volt alkalmas gombok gyártására. A rostok készülhetnek sajtolt kazeinből. A Lanital nevű szövet kazeinrostból készül, főleg Olaszországban volt népszerű az 1930-as évek alatt. A legújabb innovációk, mint a QMilch kifinomultabb szálakat használnak a modern szövetekhez.

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1990) „Human-milk proteins: analysis of casein and casein subunits...”. American Journal of Clinical Nutrition 51 (1), 37–46. o, Kiadó: The American Society for Clinical Nutrition. PMID 1688683. (Hozzáférés ideje: 2011. január 14.)  
  2. The Columbia Electronic Encyclopedia. Columbia University (2011) 
  3. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 76. o. ISBN 963 8334 96 7  
  4. Reader's Digest Crafts & Hobbies edited by Daniel Weiss, Susan Chace. 1979, page 223
  5. The Grove Encyclopedia of Materials and Techniques in Art By Gerald W. R. Ward. Oxford University Press, 2008. page 2
  6. Scenic Design And Lighting Techniques: A Basic Guide for Theatre By Chuck B. Gloman, Rob Napoli. Focal Press. 2006. pages 281–282
  7. Archivált másolat. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  8. Arthur A. Tracto. Coatings Materials And Surface Coatings. CRC Press. 2006. pages 19–7 to 19–11
  9. Robert S. Forsyth Waterborne Adhesives for Bottle Labeling Archiválva 2013. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. Label Glues. [2013. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 26.)
  11. Fankhauser, David B.: Fankhauser's Cheese Page, 2007. [2007. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)

ForrásokSzerkesztés

  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 778–779. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret. 3. kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1963. 741–743. o.  
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 222–223. o.  
  • Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1967. 1 kötet., 531. o.  

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Casein című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.