Főmenü megnyitása

Kerekasztal (Britannia)

Artúr király és a mondabeli kerekasztal lovagjai, 15. századi miniatúra[1]

A kerekasztal az Artúr-mondakörben Britannia legendás királyának csiszolt márványasztala. Uther Pendragon adta ajándékba Leodagrance-nak, aki nászajándékként Artúr királynak adta. A kerekasztal a volt római provincia Britannia, Camelot nevű várában állt. Az egyenlőséget szimbolizáló asztal körül tizenkettő (más legendaváltozatban ötven vagy százötven) lovag fért el.[2]

Kereksége azt jelképezte, hogy a körülötte ülők egyenrangúak, nincs asztalfő. Minden lovag arra vágyott, hogy bekerülhessen a kerekasztal lovagjai közé, de ezt a megtiszteltetést csak nehezen lehetett kivívni. Ha valamelyik lovag meghalt, az üres szék fölött megjelent annak a neve, aki méltó a hely elfoglalására. Egyetlenegyszer fordult elő, hogy az üres székre valaki hívatlanul üljön le, az illető nyomban elsüllyedt a mélybe, ahonnan szörnyű kiáltás hallatszott, majd a szék felemelkedett, ülésén csontok voltak. A kerekasztal leghíresebb lovagjai Artúron kívül: Lancelot, Galahad, Gawain, Parszifal, Erek, Iwein.[3]

TörténetSzerkesztés

A breton Wace Roman de Brut[4] című verses elbeszélése említi először 1155-ben: Artúr király készíttetett egy kerek asztalt, hogy főurai közül egyik se érezhesse magát magasabb rangúnak a többinél, ha helyet foglal. A XIII. századtól lovagregényekben a Kerekasztal lovagjaiként emlegették őket és társaságuk nemcsak hasonlított a középkori lovagrendekre, hanem azok mintaképéül is szolgált. 1200 körül Robert de Borrou Joseph of Arimathea: A Romance of the Grail[5] című költeményében a hős Parceval által keresett Grált azzal a kehellyel azonosította, amelyből Krisztus az utolsó vacsorán ivott. Józsefet bízták meg azzal, hogy az utolsó vacsora emlékére készítsen egy asztalt, s hagyja üresen Júdás helyét. A helyet csak a Grál kiválasztott hőse foglalhatta el kockázat nélkül.

A 13. századi ún. Vulgata ciklusban a Szent Grál legendában[6][7] összeolvadt az Artúr-mondakörrel. A Kerekasztal átvette a Grál asztal szerepét. Az asztalt itt Merlin varázsló készíti Artúr apja, Uther Pendragon számára, aki mellett szintén van egy üres hely. Ezután a carmelidai Leodegran király birtokába kerül, aki lánya, Ginevra hozományával együtt adja át vejének, Artúrnak. A Kerekasztal testvériségébe csak a legvitézebb férfiak léphetnek be, és a „veszélyes” helyet továbbra is üresen hagyják a gáncstalan lovag, Galahad eljöveteléig, aki megtalálja a Grált.

A winchesteri kastélyban őriznek egy hatalmas faasztalt, amiről a hagyomány azt tartja, ez Artusé. Átmérője öt és fél méter. Ez az asztal 1230-1300 között készült. 1522-ben átfestették, ekkor közepére a Tudor-rózsa motívum került.

Irodalmi feldolgozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerekasztal (Britannia) témájú médiaállományokat.
  • Szabó, György. Mitológiai kislexikon, I-II., Budapest: Merényi Könyvkiadó (év nélkül) 
  • Misztikus történetek gyűjteménye, Reader's Digest (Australia) Pty Limited, Sydney, 1998.

További információkSzerkesztés