Kertész András (nyelvész)

nyelvész

Kertész András Lajos (Debrecen, 1956. március 8. –) Széchenyi-díjas nyelvész, tudományfilozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az elméleti és a német nyelvészet, valamint a tudományelmélet neves kutatója.

Kertész András
Kertész András oktatás közben.jpg
Életrajzi adatok
Született1956. március 8. (64 éves)
Debrecen
Ismeretes mint nyelvész,
tudományfilozófus
egyetemi tanár
Nemzetiség magyar
Házastárs Tóth Ildikó (h. 1983– )
SzüleiKertész Andor
Tóth Ilona
Iskolái Debreceni Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Debreceni Egyetem (DE)
Pályafutása
Szakmai kitüntetések
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia (MTA)
Academia Europaea (London)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertész András témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1976-ban kezdte meg tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–német szakán, ahol 1981-ben szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetemen kezdett el tanársegédi beosztásban német nyelvészetet oktatni. 1987-től adjunktus, majd 1991-től egyetemi docens az egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékén. 1994-ben megbízták a Német Nyelvészeti Tanszék megalapításával és vezetésével. 1996-ban vette át egyetemi tanári, valamint az egyetem Germanisztikai Intézetének igazgatói kinevezését. Az intézetet 1999-ig, a tanszéket 2001-ig vezette. 2001-től 2017-ig a 2000-ben három egyetem integrációjaként létrejött Debreceni Egyetem (DE) Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetője. 2003-tól a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoportját vezeti, melyhez 2007-től csatlakozott a Szegedi Tudományegyetem, 2007 és 2011 között pedig a Pécsi Tudományegyetem is. 2006-ban az egyetem Nyelv- és Filozófiatudományi Kutatóközpontjának vezetésével is megbízták. Közben 2005 és 2007 között az Elméleti Nyelvészeti Tanszék vezetője volt, majd ismét a Német Nyelvészeti Tanszék élére került. 1992 óta 18 – részben nemzetközi – csoportos kutatási pályázatot vezetett.

1983-ban védte meg egyetemi doktori, 1991-ben kandidátusi, 1996-ban pedig akadémiai doktori értekezését, 1996-ban habilitált is. 1996-tól az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja. 2001-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2014-ben az Academia Europaea (London) is tagjai sorába választotta.

2001 és 2008 között az MTA Doktori Tanácsának tagja volt. 2005 és 2007 között a Magyar Akkreditációs Bizottság Nyelv- és Filozófiatudományi Bizottságának elnöki tisztségét töltötte be. 2003-tól 2006-ig a Magyar Germanisták Társasága elnöke volt. 2008-tól 2014-ig az MTA Nyelvtudományi Bizottságának elnöki feladatát látta el. 2014-től 2020-ig az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke és az MTA Elnökségének tagja volt.

Számos németországi egyetemen oktatott és kutatott: a Tübingeni Egyetemen (1987–1988, 1997–1998), a Greifswaldi Egyetemen (1988), a Bielefeldi Egyetemen (1991, 1992–1993), a Német Nyelvtudományi Intézetben (Mannheim, 2001), a Jénai Egyetemen (2005) és a Berlini Műszaki Egyetemen (2013–2014).

A Metalinguistica (Berlin: Lang), az Elméleti és Kísérleti Nyelvészet (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó) és A humán tudományok alapkérdései (Budapest: Gondolat Kiadó) c. könyvsorozat, valamint a Sprachtheorie und germanistische Linguistik (Münster: Nodus) és az Argumentum (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó) című tudományos szakfolyóirat alapító főszerkesztője. Az Acta Linguistica Hungarica (Budapest: Akadémiai Kiadó; 2017-től Acta Linguistica Academica) c. folyóirat és az Officina Textologica (Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó) c. könyvsorozat szerkesztőbizottságának tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe az elméleti és német nyelvészet, valamint a tudományelmélet. Munkásságának középpontjában a nyelvészet tudományelmélete áll. Kidolgozta a reflexív-heurisztikus naturalizmus metanyelvészeti programját. E programon belül moduláris metanyelvészeti módszerével feltárta a nyelvészeti elméletalkotás tudásszociológiai és fogalmi összetevői közötti viszonyt. A kognitív szemantika módszereit kiterjesztette többek között a tudományos fogalomalkotás egyes sajátosságainak vizsgálatára. Kidolgozta a német nyelv szegmentális fonológiájának heurisztikáját. Ez utóbbi közvetlen folytatásaként Rákosi Csillával létrehozta a plauzibilis érvelés ún. „p-modelljét”, mely a nyelvészeti elméletek szerkezetének leírásán túl általános ismeret-, argumentáció- és tudományelméleti problémákra is alkalmazható.

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja Kertész Andor matematikus, édesanyja Tóth Ilona történelem-földrajz szakos középiskolai tanár.

1983-ban nősült, felesége Tóth Ildikó. Házasságukból egy fiú-, illetve egy leánygyermekük született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1981 A XV. OTDK kiemelt fődíja általános nyelvészetből
  • 1981 A XV. OTDK kiemelt fődíja angol irodalomtörténetből
  • 1987 DAAD Ösztöndíj
  • 1988 Kanyó Zoltán-díj
  • 1992 Alexander von Humboldt Ösztöndíj
  • 1994 Telegdi Zsigmond Ösztöndíj
  • 1998 Széchenyi Professzori Ösztöndíj
  • 2003 Pro Scientia-díj (MTA DAB)
  • 2008 A DE BTK Emlékérme
  • 2008 A veszprémi Pannon Egyetem díszdoktora (doctor honoris causa)
  • 2009 Az Év Tudományos Publikációja Aranyérem
  • 2013 Pro Germanistica Hungarica Érem
  • 2014 Az Academia Europaea (London) tagja
  • 2017 Széchenyi-díj

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Kertész, András: Heuristik der deutschen Phonologie. Eine elementare Einführung in Strategien der Problemlösung. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993.
  • Kertész, András: Artificial Intelligence and the Sociology of Knowledge: Prolegomena to an Integrated Philosophy of Science. Frankfurt am Main: Lang, 1993.
  • Kertész, András: Die Ferse und der Schild. Über Möglichkeiten und Grenzen kognitionswissenschaftlicher Theorien der Erkenntnis. Frankfurt am Main: Lang, 1995.
  • Kertész, András: Metalinguistik. Grundlagen und Fallstudien. Debrecen: Latin Betűk, 1999.
  • Kertész András: Nyelvészet és tudományelmélet. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2001.
  • Kertész, András: Cognitive Semantics and Scientific Knowledge: Case Studies in the Cognitive Science of Science. Amsterdam & Philadelphia: Benjamins, 2004.
  • Kertész, András: Philosophie der Linguistik. Studien zur naturalisierten Wissenschaftstheorie. Tübingen: Narr, 2004.
  • Kertész, András: Die Modularität der Wissenschaft. Konzeptuelle und soziale Prinzipien linguistischer Erkenntnis. Wiederveröffentlichung. Berlin: Springer, 2013 (1. Auflage: 1991)
  • Kertész, András & Rákosi, Csilla (eds.): The Evidential Basis of Linguistic Argumentation. Amsterdam & Philadelphia: Benjamins, 2014.
  • Kertész, András: The Historiography of Generative Linguistics. Tübingen: Narr Francke Attempto, 2017.
  • Kertész, András & Rákosi, Csilla: Data and Evidence in Linguistics: A Plausible Argumentation Model. Paperback edition. Cambridge: Cambridge University Press, 2019. (First edition: 2012)
  • Kertész, András & Moravcsik, Edith & Rákosi, Csilla (eds.): Current Approaches to Syntax: A Comparative Handbook. Berlin & Boston: de Gruyter Mouton, 2019.
  • Kertész, András: Plauzibilis érvelés a generatív nyelvészet történetében. Második, javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2020. (Első kiadás: 2015)
  • Kertész András & Rákosi Csilla: Adatok és plauzibilis érvelés a nyelvészetben. Második, javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2020. (Első kiadás: 2008)

ForrásokSzerkesztés