Keszei István (Székesfehérvár, 1935. július 5.Párizs, 1984. január 26.) magyar költő.

Keszei István
Keszei István portréja (1955 körül)
Keszei István portréja (1955 körül)
Élete
Született 1935. július 5.
Székesfehérvár
Elhunyt 1984. január 26. (48 évesen)
Párizs
Sírhely Crématorium-columbarium du Père-Lachaise
Házastársa Michèle Keszei
Gyermekei Clarika
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Keszei István témájú médiaállományokat.

Életútja, munkásságaSzerkesztés

1935. július 5-én született Székesfehérváron. Édesapja, dr. Keszei István magyar-latin-görög-(később orosz) szakos középiskolai tanár, nagy műveltségű ember, volt Eötvös-kollégista. A Keszei család három gyermeket nevelt: Istvánon kívül még egy fiút, Imrét, valamint nővérüket, Ágnest.

István 1953-ban a József Attila (ma Ciszterci Szent István) Gimnáziumban érettségizett, utána két évig könyvtárosként dolgozott Székesfehérváron és kis ideig Dunaújvárosban. Majd beiratkozott a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára magyar-latin szakra.

Az 1956-os forradalom Budapesten érte, s öccsével együtt bekapcsolódtak az eseményekbe. Keszei István október 25-én hazatért Székesfehérvárra, s hírt adott a Budapesten történtekről. Másnap a városháza erkélyéről szólt az összegyűltekhez.

A levert forradalom után egy darabig itthon próbálta meghúzni magát. De mikor tudomására jutott, hogy szüleit többször felkeresi a hatóság, testvérével úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot. 1957. március 2-án nagybátyjuk, Keszei László segítségével lépték át a határt. Onnan Belgiumba kerülnek, s kezdetben mindketten a leuveni egyetemre iratkoznak be. Imre Belgiumban otthonra talált, s családot alapított. István végül 1962-ben Párizsban telepedett le.[1] Itt Rezek Román Ahogy lehet című irodalmi folyóiratának lett a munkatársa. Sorsa mindvégig nehéz, hányatott. Szinte állandóan honvágy gyötörte. Baráti köre nem alakult ki, munkahelyei nem voltak sem tartósak, sem képességeinek megfelelőek. Amúgy is érzékeny létét megviselte a mindennapos küzdelem. Öccse, Imre igyekszikezett segíteni testvérét, amennyire tudtak, találkoztak is. Nővérével levélben osztotta meg félelmeit, problémáit és verseit is. Szüleivel rendszeresen írtak egymásnak, édesapja a legfőbb kritikusa. Szülővárosa, volt iskolája, tanárai, munkahelye is sokszor került említésre a levelekben. Ennek nyomán sok székesfehérvári témájú költeménye született. Írásainak többségét az Új Látóhatár és a Katolikus Szemle jelentette meg. Sokat publikált a Párizsban kiadott Irodalmi Újságban is.

Az elesettek iránti megértés, ugyanakkor a természet, a teremtett világ dolgaira való rácsodálkozás jellemzi.

Keszei nem volt óvatos, nem volt diplomatikus, talán tévedett is egyben-másban, de az irodalommal kapcsolatos elkötelezettségét, az anyanyelv szeretetét, becsületes 56-os helytállását és hívő mivoltát nem lehet megkérdőjelezni.

1966-ban megnősült. Felesége francia középiskolai tanárnő. 1967. február 3-án megszületett kislányuk, Claire. (Belőle később énekesnő lett, a Clarika művésznevet használja). 1969-ben édesanyja végre első ízben meglátogathatta (édesapja közben meghalt anélkül, hogy találkozhattak volna).

Családi élete azonban hamar tönkrement. Felesége 1971-ben elköltözött tőle, kislányával együtt. 1973-ban megkapta a francia állampolgárságot. Ebben az évben utoljára találkozott édesanyjával, aki hazatérése után hamarosan meghalt.

Itthon először 1971-ben jelent meg verse, a Vigiliában. 1977-ben beutazási vízumot kért Magyarországra. Nagy megrendüléssel élte át hazalátogatását. 1979-ben Rómában megjelent Angyali merénylet című válogatott verseskötete. Kötetéért a Katolikus Szemle Sík Sándor-díját nyerte el. Pomogáts Béla is elismeréssel írt verseiről. Ugyanebben az évben adta ki az Opus Mystici Corporis Könyvkiadó Bécsben F. Monfort: A szeretet hite című könyvét Keszei István fordításában. 12 verse szerepel az 1980-ban megjelent Nyugati magyar költők antológiájában, s ugyancsak 12 költeménye a Vándorének című 1981-ben Budapesten kiadott antológiában. Amikor 1980-ban másodszor is hazalátogatott, végleg megérlelődött benne a hazatelepülés szándéka. Beadta kérelmét, de elutasították.

Utolsó éveiben már sokat betegeskedett. 1984. január 26-án tüdőgyulladás okozta korai halálát. Halála előtt már csak egy vágya volt: "Hullócsillagként is fényleni!" - Ez az egy vágya teljesült.

Alkotásai fényével ma is köztünk világít.

Lehoczky Gergely bevezetője az Angyali merénylethezSzerkesztés

„Keszei István 1957 nyarán került Nyugatra. Költői érzelmek és meggondolások irányították Párizsba, ahol talán metafizikai nyugtalanságának keresett - s talált - kellőképpen imbolygó táptalajt. Nem papíron, hanem fejben, szívben, szájban fogant verseinek ritmusára rója a ninivei utcákat; szentekkel beszél, bűnözőkkel beszél, magában beszél... Tiszta lélek. Előítélete nincs, hátsógondolata nincs, a mellébeszélést nem ismeri; költői rögeszme-igazságainak örökmozgó páternoszterén forog mélyből a magasba, magasból a mélybe. Lírai és keresztény költő: alanyi mondanivalójának az állítmánya mindig a kezdetben volt 's testté lett Ige. Lírai, mert tárgyi világára, külső környezetére is benső égzengésének villanásai lobbantanak fényt. Keresztény, mert bűnösnek tudja s vallja magát, de hiszi, hogy van kegyelem és üdvözülés is.

E költő műve angyali merénylet, mert minden bűne költői erény lett.

Mint költő, több mestertől is tanult, de kiforrottságában mégis leginkább egy festővel rokonítanám szellemileg, vérmérsékletileg: a tárgyakban és tájakban is görcsös lelket látó, fényt és Istent szomjúzó, s a színekbe (akárcsak Keszei a szavakba) szerelmes Van Gogh-gal. Az élmények: az Isten-élmény, a magyarság-élmény, a bűn, a kegyelem, a létezés csodája, a világra-és végtelenre eszmélés elemi erővel tépik, mint a szél és a zápor a lépteit kopár fennsíkon szaporázó vándort. Verseiben ezeket a visszatérő élményeket fogja egyszerű formákba, s a divattal dacolva bátran kimondja a remek rímeket is. Néha játszik a szavakkal, variációkat próbálgat egy téma körül, több oldalról is megmunkálja egy-egy költői leleményét. Máskor hosszú meditációkat tömörít rövid versekbe, lassan emésztő fájdalmakat egyszerű mondatokba. Keszei István versei fényjelek. Csak azt nem tudom, valami földi látogatásán eltévedt égi jövevénytől származnak-e, vagy egy útján egyre távolodó földlakótól?”

KöteteiSzerkesztés

  • Angyali merénylet Versek - Róma, 1979.
  • Átkelés - Válogatott versek - Székesfehérvár, 1990.
  • Magyar advent 1. - Keszei István élete válogatott dokumentumok tükrében - Alba Civitas Történeti Alapítvány Székesfehérvár, 2008.
  • Magyar advent 2. - Keszei István összegyűjtött versei és prózái - Alba Civitas Történeti Alapítvány Székesfehérvár, 2009.

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • 1979: Sík Sándor-díj

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés