Kettős falhéjú szerkezet

A kettős falhéjú szerkezet (Zweischaliges System (német) / mur mince (francia) / double-wall system (angol)) a vázszerkezetes építési mód kialakulásával összefüggő, a 12. század utolsó negyedétől igazolható gótikus falszerkezet, melynél maga a fal a tömör lábazati zóna vagy az árkádvállak kitöltése fölött lényegében megszűnik, pontosabban a külső kváderburkolatra, illetve a belső falsíkon és előtte elhelyezkedő függőleges faltagolóelemekre redukálódik.

Az auxerre-i Saint Etienne-székesegyház szentélyének falszerkezete. Viollet-le-Duc rajza

Dijon, Notre Dame-plébániatemplom. A főhajó déli fala a trifórium és az ablakzóna faltagolásával

Ismertek olyan példák is, ahol a tömör lábazat elmarad és a szerkezet a teljes falmagasságot átfogva a padlószintről indul. A kettős falhéjú építési mód feltétele a külső támrendszer, amely átveszi a hiányzó fal tartófunkcióját. A szerkezethez legtöbbször hozzátartoznak a falmag helyén, a falhéjak között különböző magasságban húzódó külső és belső faljáratok, trifóriumok, ablakzónafolyosók. Ezek elterjedését a francia tartományokban és Európa-szerte Pierre Héliot térképezte fel. A boltozat terhét a támívekhez és támpillérekhez a fal szélességében haránt irányú falnyelvek közvetítik. A külső kváderburkot szakaszonként széles, rendszerint a teljes támközt kitöltő ablakok törik át. A későbbi példáknál a trifórium hátfalán is ablakzóna helyezkedik el. A belső falhéj rácsszerkezetes tagolását a karcsú, boltozattartó támkötegek mellett a lábazati zóna vakárkádsorának támjai vagy a trifórium oszlopai adják. Emellett, elsősorban normandiai és angol példákon a belső ablakzónafolyosó előtt is szerepelhetnek függőleges váztagozatok, később pedig az ablakmérmű ismétlődik a belső falsíkon – üvegezés nélkül.

Források

• Viollet-Le-Duc, Eugène Emmanuel: Dictionnaire raisonné de l’Architecture Française de XI^e au XVI^e siècle, I-X. Paris, 1854-1868.
• Héliot, Pierre: Les antécédents et les débuts des coursières anglo-normandes et rhénanes, Cahiers de civilisation médiévale, 2, 1959, 429-443.

• Héliot, Pierre: Triforiums et coursières dans les églises gothiques de Bretagne et de Normandie, Annales de Normandie, 19, 1969, 115-154.
• Héliot, Pierre, Les coursières et les passages muraux dans les églises du Midi de la France, d'Espagne et de Portugal aux XIIIe et XIVe siècles, Anuario de estudios medievales, 6, 1969, 187-217.
• Héliot, Pierre: Passages muraux et coursières dans les églises gothiques du Nord-Est de la France mediévale, de la Lorraine et des pays du Rhône moyen, Zeitschrift für schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte / Revue suisse d’Art et d’Archéologie 27, 1970, 21-43.
• Héliot, Pierre: Coursières et passages muraux dans les églises gothiques de l’Europe centrale. Zeitschrift für Kunstgeschichte 33, 1970. 173-210.

• Héliot, Pierre: Coursières et passages muraux dans les églises romanes et gothiques de l’Allemagne du Nord’, Aachener Kunstblätter 41, 1971, 211-223.
• Héliot, Pierre, Coursières et passages muraux dans les églises gothiques de la Belgique impériale, Bulletin de la Commission Royale des Monuments et des Sites, Ser. NS, 1, 1970-1971, 17-43.

• Héliot, Pierre: Passages muraux gothiques à Santarém en Portugal et à Bezdez en Bohème, in: Baukunst des Mittelalters in Europa, Hans Erich Kubach zum 75. Geburtstag, hg: Much, Franz J., Stuttgart, 1988, 71-80.

• Bony, Jean: French Gothic Architecture of the 12th and 13th Centuries, Berkeley – Los Angeles – London, 1983.
• Kimpel, Dieter – Suckale, Robert: Die gotische Architektur in Frankreich 1130-1270, überarb. 2. Aufl., München, 1995.