Khász város

A khász városok közigazgatási egységek voltak az Oszmán Birodalomban. Olyan települések kaphattak ilyen rangot, amelyek évi jövedelme meghaladta a 100 000 akcsét. Ezáltal különböző, kiváltságos előnyöket élvezhettek, lévén hogy a szultán fennhatósága alá tartozó városként kezelték őket.

A várost nem igazgatta közvetlenül egy kiküldött török tisztségviselő sem. A települések a kirótt adót önállóan szedték be, és azt küldöttük vitte el a vilajet központba. Magyar rendtartás szerint, saját maguk intézték belügyeiket és szolgáltattak igazságot, önállóan gazdálkodtak a befizetett adón felül megmaradó bevételeikkel.

A városok lakossága elsősorban mezőgazdasági tevékenységből, marhatartásból- és kereskedelemből (tőzsérek) élt, amely a korszakban Magyarországon (és Kelet-Európában) rövid távon a legjövedelmezőbb tevékenység volt. Népességük általában gyarapodott, köszönhetően annak, hogy a kettős adóztatás elől gyakran áramlott a parasztok tömege a khász városokba. Később, a török hódoltság utáni időkben ezekből lettek a mezővárosok, a szűkebb régiók kulturális és szellemi központjai.

Khász városok voltak:

• A Háromváros, vagyis
  • Cegléd
  • Kecskemét
  • Nagykőrös
• Csongrád
• Dévaványa
• Jászberény
• Kiskunhalas
• Kunszentmiklós
• Makó
• Mezőtúr
• Szeged
• Gyöngyös

Források

• Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 191. o. ISBN 963-05-1288-2  

Külső források

• A szultánok "önálló" városai