Ki zsidó?
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Ki a zsidó? (héberül: ?מיהו יהודי) a leggyakrabban feltett kérdés a zsidó identitás vizsgálatakor, ami Izrael állam 1948-as megalapítása után néhány, nagy publicitást kapott jogi eset miatt vált ismertté és vitatottá. Mivel a zsidó identitás egyszerre hordozza magában az etnikum és a vallás jellemzőit, a zsidó(ság) definíciója attól függ, hogy azt milyen megközelítésből vizsgálják. A vallási, a szociológiai és az etnikai alapú megközelítés a leggyakoribb, de ugyanazon csoportot vizsgálva ezek eredménye akár jelentősen is eltérhet.
A történelmi időkben a zsidókat sokféleképp határozták meg. A legtöbb esetben a zsidóság kritériuma a zsidó származás vagy a zsidó vallásba való betérés volt. A mai vitákban több, különböző kérdést vizsgálnak:
- Vegyes származási vita: mikor számítsanak zsidónak a kevert származásúak, akiknek nem minden felmenője volt zsidó.
- Betérési vita: felvehető-e a zsidóság a vallásba betérve, és ha igen, mik ennek a pontos feltételei.
- Életviteli vita: hat-e a zsidó státuszára életvitele (például, ha nincs tudatában zsidó őseinek), hatnak-e arra cselekedetei (például kitérése egy másik vallásba).
Főbb vallási nézőpontok
szerkesztésAz ókori Izraelben nemzetisége nem a személynek, hanem a családnak volt, amit a férfi családfő képviselt. Általában a család státuszát is az ő státusza határozta meg, ez tehát de facto apai leszármazást jelentett.
A mai vallási nézőpontokban közös, hogy „félzsidóságot” nem ismer el, csak zsidó vagy nemzsidó státuszban lehet valaki, átmenet nélkül.
A rabbinikus zsidó vallási hagyomány, a halakha szerint a zsidóság kizárólag anyai származással öröklődik; a nem zsidó anyák gyermekeinek be kell térniük. A gyermekek betérését a rituális zsidó nagykorúságot elérve, 12-13 évesen véglegesíteni kell. A halachának ez a része középkori termék, ám azóta az egyik legerősebb és egyúttal legtöbbet is vitatott zsidó vallásjogi törvénynek bizonyult. A zsidó státusz a reformzsidók közösségében általában eltér az ortodox és neológ ágakhoz képest. Ezekben a közösségekben az apai ágú öröklést is elfogadják.
A zsidó státusz a rabbinikus felfogás szerint nem szüntethető meg: a „kitérés” eredménye nem egy gój, hanem egy bűnös zsidó.
Más vallási nézőpontok más értelmezést fogadnak el. Az amerikai reformjudaizmus szakított a halachikus felfogással: ott az a zsidó, akinek mindkét szülője az. A vegyes házasságból született gyermeket akkor fogadják el a zsidónak, ha vallásos nevelést kapott, és aszerint is él.
Az Izrael államban joghatósággal is bíró ortodox rabbitanács mereven ragaszkodik a halachikus állásponthoz, aminek folyamatos jogi és politikai konfliktusok a következménye.
A mai Izraelben
szerkesztésA mai Izrael egyik legfontosabb törvénye, a hazatérési törvény szándékosan a lehető legszélesebben értelmezi a zsidó fogalmát: a bevándorlási jog érvényesítéséhez elég egyetlen zsidó nagyszülő. Ugyanakkor Izraelben polgári házasság nincs, a vallási házasságot pedig az ortodox rabbitanács csak halachikus értelemben zsidónak tekintetteknek engedélyezi. Ez rendszeresen komoly visszhangot kiváltó következményekkel jár.
Házasság és válás törvényei
szerkesztésA nemzetiség izraeli definíciója
szerkesztésNagyon fontos kérdés továbbá a „nemzetiség” bejegyzés az izraeli személyi igazolványban (Teudat Zehut). Ezt a belügyminisztérium szabályozza, és általában az izraeli főrabbinátus által is zsidónak elfogadott személyeket regisztrálja zsidónak. Néhány esetben az izraeli legfelsőbb bíróság kötelezte a minisztériumot a halachikus definíciónak meg nem felelő személyek zsidóságának elfogadására.
Megjegyzés: A jogvédő szervezetek fellépésének következményeként az izraeli személyi igazolványokból már évtizedekkel ezelőtt eltűnt a „vallása” ill. „nemzetisége” rovat. A hovatartozást legfeljebb a nevekből lehet sejteni. (A belügyminisztérium, mint lakosság-nyilvántartó, ill. statisztikai hivatal – továbbra is rögzíti az egyének etnikumát, de ez a mindennapi életben nem látható adat).