Főmenü megnyitása

A kiadás az a folyamat, melynek során az információ és az irodalmi szövegek elérhetővé válnak a nyilvánosság számára. Bizonyos esetekben a szerző saját maga kiadója is lehet, azaz a szerző a tartalom fejlesztőjével biztosítja a médiafelületet, a megjelenést és a tartalom szállítását is.

Hagyományosan a kifejezés olyan nyomtatott kiadványokra utal, mint a könyvek (könyvkereskedelem, ipar, piac) és az újságok. A digitális információs rendszerek és az internet megjelenésével a kiadás hatásköre is kiterjesztődik az elektronikus erőforrásokra, mint például a könyvek és folyóiratok elektronikus változataira, a mikrokiadásra, honlapokra, blogokra, videójátékokra és ehhez hasonló forrásokra.

A kiadás magában foglalja a fejlődés fázisait: az adatgyűjtést, másolat szerkesztését, grafikai tervezést, gyártást, nyomtatást (és annak elektronikus megfelelőit), marketinget, valamint az újságok, magazinok, könyvek, irodalmi és zenei művek terjesztését, a papíralapú kiadásokon túl szoftvereket, valamint az elektronikus médiát is.

A kiadás folyamataSzerkesztés

A magazinok és könyvek kiadói sok időt töltenek a másolatok megvásárlásával (vagy/ill.) megrendelésével. A napilapok kiadói ezzel szemben általában a saját csapatukat bízzák meg a másolatok előállításában, bár előfordulhat, hogy szabadúszó újságírókat bérelnek fel. Egy kisebb szerkesztőségnél lehetséges a teljes hivatalos anyagokra való támaszkodás, de ahogy növekszik a tevékenységi kör, úgy kell bővíteniük az írók körét is.

Azok a munkák, amelyek a kiadótól függetlenül íródnak, gyakran egy kérvénnyel vagy közvetlen javaslattal érkeznek az íróktól az ügynökök/ kiadók irányába. A kiadónak küldött beadványokat kéretlen beadványokként tartják számon, ezek nagy része még nem publikált szerzőktől érkezik. Ha a kiadó elfogadja a kiadatlan kéziratot, azt az összes hasonló szerzeménnyel egy rakásba teszik (slush pile), amit lektorok olvasnak át, hogy kiszűrjék ama kéziratokat, amelyek megfelelő minőségűek vagy elegendő bevételi lehetőséget hordoznak magukban. Ezeket a beszerzési szerkesztő bírálja el, majd választásaikat a szerkesztői csapathoz küldik el. Ezen időfolyamat résztvevőinek létszáma a kiadó cég nagyságától függ, nagyobb cégeknél több értékelési rosta van a kéretlen beadványok és a kiadás között. A kéretlen anyagok alacsony elfogadási rátával rendelkeznek, egyes becslések szerint a kiadók hármat választanak ki minden 10.000 beérkezett kéretlen kéziratból.

Sok könyvkiadó csak szerkesztőségi kezdeményezésre indítja el a kiadói folyamatokat, vagyis beadványt csak irodalmi ügynökön keresztül fogadnak el, így az írók támogatását és értékelését kitevő terhek az irodalmi ügynökökre hárulnak, nem pedig a kiadókra. Eme cégeknél a kéretlen kéziratokat kidobják, ill. abban az esetben, ha a szerző előre kifizette a postaköltséget, a kéziratokat általában visszaküldik a kiadók.

A már elismert szerzőknek általában ügynökeik intézik a kiadókkal való kapcsolattartást és tárgyalásokat, ezért a szolgáltatásért az ügynökök bizonyos mértékű százalékot kapnak a szerző jövedelméből (körülbelül 10-15% között).

Vannak szerzők, akik nem a bejáratott útvonalon keresztül publikálnak. Ilyenek általában azok a bloggerek, akiknek népes olvasótáboruk van az interneten, és ezáltal megéri kinyomtatni a szerző website-ját alapul vevő könyvet. Eme kategóriába tartoznak még az internetes mémek által létrejött könyvek, visszavonult sportolók életrajzai, 15 perces hírnévre vágyó celebritások szerzeményei, de igazából bárkinek jelenhet meg könyve, ha a kiadó lát bennük eladhatóságot. Az ilyen művekre általában a kiadó szellemírókat alkalmaz.

Ahhoz, hogy egy beadott kézirat megjelenhessen, egy szerkesztő vagy a kiadó apparátusának valamely tagja támogatását kell élveznie, akik képesek meggyőzni a kiadó többi tagját is. Az a szerkesztő, aki egy olyan művet fedez fel vagy támogat, mely később bestseller lesz, a saját maga hírnevét is növeli.

Elfogadás és egyeztetésSzerkesztés

Miután az anyagot elfogadták, a commisioning editorral meghatározzák a szerzői jogokat és megegyeznek a szerzői jogdíj mértékében.

A hagyományosan nyomtatott anyagoknál a szerző általában kizárólagosan adja el a területi szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, amelyek megfelelnek azon országok listájának, ahol a terjesztés javasolt (vagyis a jogok megfelelnek az ország jogi rendszerének, melyek alapján a szerzői jogokat érvényesíteni lehet). Könyvek esetében a szerzőnek és a kiadónak meg kell egyeznie a kiadvány tervezett formátumában: tömegpiacra szánt puhafedelű könyv (mass market paperback), keménykötésű borító (hardback) és TPB (trade paperback) a legelterjedtebbek.

Elektronikus formátum használatánál a helyzet valamivel komplexebb. Ha a terjesztés CD-ROM-on történik vagy egyéb más elektronikus hordozón, akkor a helyzet ugyanaz, mint a papírformátumnál, és a nemzetközi szerzői jog ugyanúgy alkalmazható. Azonban az internetes letöltéseknél hozzáférhetővé válnak anyagok fizikai hordozó nélkül is, melyek problémákat okozhat a nemzetközi határvonalakon belül. Ennek kiküszöbölésére született meg a fordítás utáni jogdíj, ami erősebbnek bizonyul ilyen esetekben a nemzeti jogoknál. Ilymódon az egész Európai Unión területén belül az internet-hozzáférés viszonylag nyitott, mert a törvények tiltják a nemzetek közötti diszkriminációt, bár a publikáció maga, például Franciaországban leszabályozhatja a célpiacot azokra, akik franciául olvasnak.

Miután megállapodnak a kiadvány hatásköréről és formátumáról, a felek megállapodhatnak a szerzői jogdíjakban, a bruttó kiskereskedelmi árban, amit a szerzőnek fizetnek, valamint az előlegben. Ez a feladat a kiadó számára azért nehéz, mert fel kell becsülnie a potenciális értékesítési piacok lehetőségeit, illetve egyensúlyba kell hoznia a tervezett árbevételt a termelési költségekkel szemben. A jogdíjak általában 10-12% között oszlanak meg az ajánlott kiskereskedelmi árból, az előleg pedig általában az 1/3-a az első kiadásnak a teljes jogdíjakból számítva (Magyarországon ez ritkán van így).

Előkészítési fázisokSzerkesztés

Bár külön fázisonként vannak felsorolva, mégis egyidejűleg, egymással párhuzamosan történnek eme folyamatok. Ahogy a szöveg szerkesztése halad, úgy a borító és a kezdeti „layout”, valamint a könyv marketingje és eladásának megtervezése is megkezdődik.

Szerkesztői fázisSzerkesztés

Ha megszületett a döntés, hogy megjelentessenek egy munkát, és a jogi kérdések is megoldódtak, a szerzőt meg lehet kérni, hogy apróbb változtatásokkal, esetleg egyes részek átírásával javítson a munka minőségén. Ezután a csapat megszerkeszti a művet. A szerkesztők gyakran javítanak vagy választanak más címeket, főcímeket. Továbbá a szerkesztés magába foglalja a szerkezeti változtatásokat, illetve további információkat is kérhet a szerkesztő. Néhány kiadó „tényellenőrzőket” („fact checkers”) is foglalkoztat a nem fikciós művekre való tekintettel.

DesignSzerkesztés

Miután megállapodtak a végleges szövegben, a következő lépés a könyv megjelenésének (design) elkészítése. Ez magába foglalja a művészeti munkák megrendelését és az elrendezés (layout) jóváhagyását. Az anyag nyomdai előkészítése magába foglalja a tipográfia, a papírminőség, a kötési eljárás, a csomagolás kiválasztását, a külső borító megtervezését és a korrektúrát. A kiadvány fajtája meghatározza a tervezési munka idejét. Az átlagos fikciós művek esetében a design kimerül a borítóban és a tipográfiában. Az illusztrációkat vagy képeket tartalmazó könyvek esetén a design sokkal nagyobb szerepet játszik abból a szempontból, hogyan fog kinézni az oldal, hogyan kezdődnek és végződnek a fejezetek, milyenek a színek, a tipográfia, a borító, valamint a mellékelt poszterek, katalógusképek és egyéb értékesítési anyagok. A legtöbb tervezési munka a nem fikciós illusztrált könyvek esetén szükséges, hiszen a képek és illusztrációk, tipográfia, feliratok széleskörű alkalmazását, valamint elmélyülést és az olvasási élményre való nagy odafigyelést igényel. Ma már a tipográfia, az oldal-layout, a negatívok elkészítése, valamint a nyomtatás mind számítógépen történik. A számítógépek használata a nyomdai előkészítésben a 20. század utolsó húsz évében alakult ki. Ha a mű elektronikus terjesztésű, a végleges fájlt a feldolgozó apparátus operációs rendszerének és a hardverének megfelelő formátumban kell elmenteni, ezek PDF fájlok is lehetnek.

Értékesítési és marketing fázisSzerkesztés

Az értékesítési és marketingfázis szorosan összefügg a szerkesztői fázissal. Amint a borítók és a fejezetek elkészülnek, az értékesítési ügynökök elkezdenek tárgyalni a könyvről ügyfeleikkel, hogy idejekorán felkeltsék figyelmüket. A kiadók gyakran készítenek tájékoztatókat, melyet kiküldenek ügyfeleiknek, vagy tengerentúli kiadóknak, hogy felmérjék a lehetséges eladásokat. Amint a korai érdeklődést felmérték, ez az információ visszajut a szerkesztői fázishoz, és hatással lehet a könyv formájára és eladási stratégiájára. Például ha nagy az érdeklődés a kiadók részéről, közös kiadásban együttműködve megoszthatják a nyomdai költségeket a nagy példányszám miatt, ezáltal csökkentve a könyvek darabonkénti árát. Fordított esetben, ha gyengék a kezdeti visszajelzések, a nyomtatott példányszámot és a marketing-költségvetést csökkenteni lehet, vagy bizonyos esetben a könyv megjelenésétől is el lehet állni.

NyomtatásSzerkesztés

Mikor befejeződött a szerkesztés és a design (képszerkesztés, tipográfiai és borítótervezés stb.), akkor kezdődik a nyomtatási fázis. Az első lépés a próbanyomat készítése, melyet elküldenek ellenőrzésre és véglegesítésre a kiadóhoz. Ez a próbanyomat pontosan megmutatja a könyv végleges kinézetét, és ez az utolsó lehetőség a kiadó számára, hogy bármilyen hibát kijavítsanak. Néhány nyomda elektronikus próbanyomatot használ a nyomtatott helyett. Amint a kiadó elfogadta, megkezdődik a nyomtatás, a kiadandó mű sokszorosítása. Új nyomdai eljárás az igény szerinti nyomtatás (print-on-demand). A könyvet a bevett módon írják és szerkesztik, ám addig nem nyomtatnak belőle, míg a kiadó megrendelést nem kap. Ez az eljárás alacsony raktározási költségeket biztosít, valamint csökkenti a valószínűségét annak, hogy több könyvet nyomtassanak, mint amennyit eladnak.

ForgalmazásSzerkesztés

A kiadás utolsó lépése, hogy a terméket elérhetővé tegyék a nyilvánosság számára, leggyakrabban eladásra kínálva. Az előző évszázadokban gyakran a szerző egy személyben volt szerkesztő, nyomdász, könyvárus, ám eme funkciók napjainkra különváltak. Ha egy könyvet, újságot vagy bármilyen kiadványt kinyomtatnak, a kiadó számos csatornát használhat a forgalmazásra. A könyveket leggyakrabban a könyvkereskedésben, vagy más kiskereskedelmi formában adják el. Újságokat és magazinokat gyakran a kiadótónál előfizetve lehet megvásárolni, vagy akár postán, illetve az újságkihordóknál, újságosstandoknál, régebben utcai mozgóárusoknál (rikkancs). Folyóiratokat az újságárusoknál is lehet vásárolni. A könyviparban a végleges könyv néhány példányát a kiadóhoz szállítják, hogy bemutatópéldányként segítse az eladásokat, vagy hogy megjelenés előtti értékelésre küldjék. A próbanyomat elfogadása és a könyvek raktárba érkezése között hónapok telhetnek el. A mozimegjelenéshez kötött könyvek (különösen a gyerekfilmek) esetében a kiadók akár már két hónappal a bemutató előtt az üzletekbe szállíthatják a könyvet, hogy ezáltal is érdeklődést keltsenek a film iránt.

A kiadás mint üzletSzerkesztés

A kiadás egy üzleti folyamat, melynél szükség van előkészületekre és gyártásra. Fontos, hogy egy könyv forgalmazási költségei ne haladják meg a könyv bevételeit. A kiadó általában ellenőrzi a reklám és marketing feladatokat, de gyakori, hogy szerződést kötnek más marketingre szakosodott ügynökségekkel. Számos vállalatnál a szerkesztés, a korrektúrázás, a „layout” és a design más szabadúszók által jön létre. A saját, eladásért felelős alkalmazottak helyébe olykor olyan cégek kerülnek, akik eleve könyvesbolti eladásra szakosodtak. Ez a tendencia egyre növekszik a kiskereskedők körében és a szupermarketek centralizációja erősödik. Ha az egész kiadási folyamat a nyomtatásig bezárólag egy felkért cég vagy egy független vállalkozó által készül, azt úgy nevezik, hogy "book packaging" („könyvcsomagolás”). Ez egy általános eljárás kisebb kiadók körében. Az első társaság, aki megvásárolja a szellemi jogokat és el is adja a csomagot, a befektetett tőkét azonnal vissza is szerzi. Sőt, az első kiadó gyakran elegendő példányt nyomtat a piac számára, ezzel maximális mennyiséget és hatékonyságot nyújtva a nyomtatási távon mindenki számára. Egyes vállalkozások vertikális integráció által maximalizálják hasznukat, ám ebbe a könyvkiadás nem tartozik bele. Bár az újságkiadók még gyakran birtokolnak saját nyomdát, a könyvkiadók már ritkábban. Hasonlóan működik az eladás is, ahol a készterméket egy forgalmazón keresztül árulják, aki tárolja és szétosztja a kiadó termékét százalékos díj ellenében. Az internet megjelenése érdekes kérdéseket vet fel, mely kihívások elé állítja a kiadókat, a forgalmazókat és a kiskereskedőket. 2005-ben az Amazon.com bejelenti vásárlási szándékait a „Booksurge”-ra és a „print-on-demand” („nyomtatás igény szerint”) eljárását. Ezt a lépést valószínűleg az Amazon impresszum létrehozása felvezetésének szánták. A legnagyobb könyvárus láncok, mint a Barnes & Noble, már sikeresen futtatják saját impresszumukat, mind a klasszikus, mind az új művek kiadása terén. Hasonlóképp az Ingram anyavállalata, az Ingram Book Group (ez Amerikában a vezető könyvkiadó) létrehozta a saját „print-on-demand” üzletágát, név szerint a Lightning Source-t. A Simon & Schuster szintén bejelentette a közelmúltban, hogy elkezdi online árulni a „backlist” műveit.

Az ipar alosztályaiSzerkesztés

ÚjságkiadásSzerkesztés

Az újságkiadás a rendszeresen ütemezett publikációkra és a legfrissebb hírek megjelenítésére épül, melyeket egyfajta olcsó papírra nyomtatnak („newsprint” – újságpapír). A legtöbb újságot előfizetésekkel vagy ingyenes kiadványokkal adják el. Az ingyenes újságok tőkéjüket a bennük lévő reklámhirdetésekből szerzik. Az amerikai kiadók mintegy harmada újságkiadással foglalkozik.

Időszakos kiadásSzerkesztés

Az időszakos kiadványok rendszeres ütemterv szerint újra és újra megjelennek. Az újságok is ilyenek, ám az iparon belül az időszakos kiadványokat gyakran különálló ágnak tekintik, melybe a magazinok és tudományos folyóiratok beletartoznak, az újságok viszont nem. Amerikában a kiadók mintegy harmada ad ki időszakos kiadványokat.

KönyvkiadásSzerkesztés

Az Egyesült Államokban a kiadók kevesebb mint a hatoda foglalkozik könyvkiadással. A legtöbb könyv néhány nagy kiadó által lát napvilágot, de létezik sok kisebb könyvkiadó is. A legtöbb kis vagy közepes könyvkiadó egy bizonyos területre specializálódik. Mellettük több ezer szerző hozza létre saját kiadóját és kezdi kiadni saját műveit.

Adattárak/jegyzékek kiadásaSzerkesztés

Az adattárak és jegyzékek megjelentetése a kiadás egy speciális műfaja Ezek a kiadók levelezési listákat, telefonkönyveket és más címjegyzékeket gyártanak, ám ezek többsége már fellelhető az interneten.

Tudományos könyvkiadásSzerkesztés

A tudományos kiadók többnyire könyveket vagy időszakos kiadványokat gyártanak valamilyen tudományos témában. Néhányuk – mint az egyetemi kiadványok – valamilyen tudományos intézmény tulajdonában állnak, mások kereskedelmi vállalkozások, melyek középpontjában tudományos témák állnak. A nyomdai sajtó fejlődése során egy kommunikációs forradalom jött létre, hiszen a tudósok legújabb hipotézisei és kutatásai nagyon hamar a tudós közösség kezébe jutnak. A tudományos kiadás egyik legfontosabb funkciója, hogy biztosítja a lektori vélemény lehetőségét. A lektor feladata, hogy ellenőrizze a tudományos kiadások hitelességét. Ez a folyamat a nyílt internetes megosztások korában is ugyanolyan fontos. Manapság a tudományos folyóiratok, illetve tankönyvek kiadása igen nagy részét képezi a nemzetközi iparnak. A kritikusok azt állítják, hogy a standardizált és profit-orientált politika kiszorítja a hozzáférést a kiadók ideális ellátmányához. A kereskedelmi modellel szemben van non-profit kiadói tevékenység, ahol a kiadói szervezet direkt a kiadásra specializálódik – például az egyetemi sajtó –, vagy ahol egy szervezet köré épül, mint például az orvosi jótékonyság, és annak érdekében konkrét gyakorlati célokat épít. Egy másik – alternatív – megközelítése a vállalati modellnek a nyílt hozzáférés: egyes cikkek, tudományos folyóiratok internetes terjesztése díjmentesen hozzáférhetővé teszi azokat az olvasók és a könyvtárak számára. Ezek úttörői a nyílt hozzáférésű folyóiratoknak (Open Acces journals) a BioMed Central és a Public Library of Science (PloS, MEK OSZK, MOKKA). Sok kereskedelmi kiadó kísérletezik egy fajta hibrid modellel, ahol a régebbi, vagy a kormány által finanszírozott cikkek ingyenesen elérhetők, ám az újabb írásokért fizetni kell.

Az „árukapcsolt” kiadásSzerkesztés

A rádió, a televízió, a mozi, a VCD-k és DVD-k, a zenei rendszerek, a játékok, a számítógépes hardverek és a mobiltelefonos kommunikáció mind-mind eszköze lehet az információ publikálásának, kiadásának. Nagyobb költségvetésű filmek marketingjéhez általában hozzátartozik, hogy megjelentetik regény vagy képregény formában is, kiadják a filmzenéjét, számítógépes játékot csinálnak belőle, játékokat és végtelen számú promóciós terméket gyártanak népszerűsítése érdekében. Egyes kiadókban egész részlegek működnek csak egy film, filmsorozat népszerűsítésére; például a Ballantine Del Rey Lucasbooks kizárólagos jogokat élvez a Star Wars logójával ellátott termékek gyártásának piacán az USA-ban, ugyanezeket a jogokat élvezi a Random House UK (Bertelsmann)/Century LucasBooks Angliában. A BBC-nek saját kiadói részlege van, mely eredményes munkát végez a hosszan futó műsorok esetében (pl.: Doctor Who). Ezek a multimédiás cégek agresszívan keresztezik más cégek útját, és gyakran jobban teljesítenek, mint az egyedileg kiadott munkák, ezáltal hangsúlyozva a vállalati érdekeket.

A független kiadás alternatív formáiSzerkesztés

A szűkebb szakterületek írói találtak egy kisebb alternatívát a tömegpiaccal szemben: kis példányszámú nyomtatványokat és az önkiadást. A közelmúltban e lehetőségek közé tartozik az e-könyv formátum is. Eme kiadási formák olyan alkotóknak körében jelennek meg, úgy gondolják: hogy nem lesz célcsoportjuk a mainstream kereskedelemben. Vagy úgy vélik: a direkt eladás jobban jövedelmezne nekik, mint a könyvesbolti árusítás, esetleg nincs elég tőkéjek nagyobb költségvetésű értékesítéshez.

Újkeletű fejlőeményekSzerkesztés

A 21. század egyre több technikai újítást hozott a kiadói ágazatnak, úgy mint az e-könyvek és a nyílt hozzáférésű kiadványok. Az e-könyvek elérhetősége 2005 óta növekszik. A Google, az Amazon.com és a Sony már közreműködik a vezető kiadókkal és könyvtárakkal, hogy digitalizálják a könyveket. Jelenleg az Amazon Kindle olvasási készüléke jelentős erővel bír a piacon, és habár a Sony Reader és a Palm készülékei is erősek a piacon, az Apple iPad-jét tartják versenytársának az e-könyv olvasói között. 2009 novemberében Barnes és Noble egy új készülékkel törtek be a piacra: a Nook-kal. Az, hogy a kiadók gyorsan és költséghatékonyan nyomtatnak megrendelésre, olyan előnyökkel járt, hogy nem kellett többé raktárakban tárolni a könyveket, ha azok alacsony igényt váltanak ki vagy ismeretlenek a piacon. Ez hatalmas előny mind a kis kiadóknak – hiszen nagy kiadások nélkül is működhetnek –, és mind a nagy kiadóknak, akik költséghatékonyan forgalmazhatják a „backlist”, tehát nem toplistás árukat is. Az elérhető kiadók arra használják a könyvek digitalizálását, hogy XML védjeggyel lássák el azokat, majd különféle formátumokba alakítva azokat árulják a fogyasztóknak, és különösképp azokat az olvasókat célozzák meg így, akiknek nehézségeik akadnak az olvasással. Ilyen formátumok a különböző nagyobb betűméretek, a speciális nyomtatások a diszlexiások, a szem követési rendellenességben és a makuláris degenerációban szenvedők részére. Hasonló még a Braille-írás, a DAISY és a hangoskönyvek. A zöld kiadói tevékenységek a természet- és környezetkímélő módszerek használatát jelentik és a káros hatások minimalizálását: ilyenek azok a rendelésre készült nyomtatások, melyek digitális vagy „print-on-demand” technológiával készülnek. Ez csökkenti a szállítást, hiszen a vevő közelében nyomtatják a könyveket, illetve határidőre készülnek el. További fejlődés még az online kiadások növekedése, melyek esetében nem is történik meg a könyvek fizikai megjelenítése. Ezek a nem hagyományos e-könyvek, azaz olyan hagyományos, szerzők által írt művek, melyek nem boltokban kaphatók, hanem egy honlapra töltik fel őket, ahonnan az olvasó letöltheti azokat.

Jogi kérdésekSzerkesztés

A kiadás a mű példányainak terjesztését, illetve tartalmának nyilvánosságra hozatalát jelenti. A Berni Egyezmény alapján ehhez a szerzői jogok tulajdonosának engedélyére van szükség, mely kezdetben mindig maga a szerző. Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény VI. cikke kimondja: „»megjelenésen« a műnek valamely anyagi formában történő többszörösítését és a mű példányainak a közönség körében történő olyan jellegű forgalomba hozatalát kell érteni, amely lehetővé teszi a mű elolvasását vagy más vizuális úton történő megismerését”. Egy mű gyártásában a kiadó olyan felelősséget vállal a közzététel szempontjából, amit egy egyszerű nyomtatás vagy bolti tulajdonos sosem fog.

PrivishingSzerkesztés

A „privishing” szakmai kifejezés arra, mikor egy könyvet egy magánszemély megbízására adnak ki egy ismertebb, nagyobb kiadónál. Ilyenkor a magánszemély (pl.: a könyv szerzője) fizet a kiadónak. A privishing-gel a személy megszerzi a lehetőséget, hogy a kiadó vásárlói az ő könyvét is kézbe vegyék a boltokban vagy megnézzék az interneten. Gyakorlatilag egy márkanevet vesz könyvének.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Publishing című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.