Királycinege

Királycinege
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Machlolophus;
Faj:	M. spilonotus;
Tudományos név
	Machlolophus spilonotus; (Bonaparte, 1850)
Szinonimák
	Parus spilonotus
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Királycinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Királycinege témájú kategóriát.

A királycinege (Machlolophus spilonotus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben, a Parus nembe Parus spilonotus néven.^[2] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.^[3]

Alfajai szerkesztés

Machlolophus spilonotus spilonotus (Bonaparte, 1850) a Himalája keleti területein, Nepál északi részétől India északkeleti részéig, továbbá Mianmar északi és nyugati részén,
Machlolophus spilonotus subviridis (Blyth, 1855) India északkeleti, Mianmar keleti és déli, Thaiföld északi és Kína déli területein él
Machlolophus spilonotus rex (David, 1874) Kína déli és délkeleti, Laosz északi részein és Vietnám északnyugati
Machlolophus spilonotus basileus (Delacour, 1932) Laosz déli részein és Vietnám déli középső részéin él.

Előfordulása szerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám területén honos. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt övi erdők, valamint szántóföldek, üétetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 13,5–15,5 centiméter, testtömege 18–23 gramm.^[2]

Életmódja szerkesztés

Gerinctelenekkel és a lárváikkal táplálkozik, de rügyeket, bimbókat és gyümölcsöket is fogyaszt.^[2]

Szaporodása szerkesztés

A költési perióduson kívül többnyire dombvidéken tartózkodik, költés alatt inkább a hegyvidéket kedveli. Februártól augusztusig költ. Faodúkban fészkel (mintegy 15 méter magasan), ritkán sziklafalak üregeiben, melyeket nem csak mohával, fűvel, levelekkel, állati szőrrel és tollal bélel, mint a többi cinegefaj, hanem virágszirmokkal és kígyóbőrdarabokkal is. A nőstény 4-6 tojást rak le.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]