Főmenü megnyitása

Kis Szent Bernát-hágó

hegyi hágó a nyugati-Alpokban

A Kis Szent bernát-hágó franciául: Col du Petit Saint-Bernard; olaszul: Colle del Piccolo San Bernardo, egy 2188 m magasan fekvő közúti átjáró a Nyugati-Alpokban, mely összeköti a franciaországi Isère folyó völgyét (Savoie megye) az olaszországi Aosta-völggyel (Valle d’Aosta régió). A francia-olasz államhatár a hágótetőn át húzódik. A hágón át vezető első országutat III. Napóleon francia császár építette ki, katonai célra. A második világháborúban súlyos harcok színhelye volt.

Kis Szent Bernát-hágó
(Col du Petit-Saint-Bernard / Colle del Piccolo San Bernardo)
Turistaház a Kis Szent Bernát-hágón
Turistaház a Kis Szent Bernát-hágón
Földrajzi adatok
Országok  Franciaország Olaszország
Fekvése délnyugat - északkelet
Legmagasabb pont2188 m
Elhelyezkedése
Alps location map.png
Kis Szent Bernát-hágó (Észak-Olaszország)
Kis Szent Bernát-hágó
Kis Szent Bernát-hágó
Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 45° 40′ 49″, k. h. 6° 53′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 49″, k. h. 6° 53′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis Szent Bernát-hágó
témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A hágó elválasztja egymástól a franciaországi Savoie megyében, Isère folyó völgyében fekvő Tarentaise vidéket (Séez községet) és az olaszországi Valle d’Aosta régióban (az Aosta-völgyben) fekvő La Thuile-völgytől (vallon de La Thuile). A Kis Szent Bernát-hágó, 2188 m magasságával az egyetlen, közúton is járható átjáró a savoyai és az aostai alpesi völgyek között.[1][2] Egy széles bevágásban fekszik, a tőle északnyugatra emelkedő 2936 m magas Lancebranlette-csúcs és az délkeleti, 2891 m magas Mont Valaisan között.

A tőle északkeletre, a svájci–olasz határon fekvő, hasonló nevű „nagy testvér”, a Nagy Szent Bernát-hágó sokkal magasabb (2469 m).

TörténelmeSzerkesztés

Kőtömbökből rakott kör (cromlech)

A hágó területén, az Isère folyó és az olasz Dora Baltea patak vízválasztóján látható a Cromlech-nek nevezett alakzat, mely félig földbe ásott monolitikus kőtömbökből áll, ezek nagy félkört formáznak. Jelenlegi álláspont szerint i. e. 2000 körül keletkezhettek, az Aosta-völgy első kelta betelepülői, a mai valdôtains etnikum ősei építhették. Rendeltetése vitatott, kultikus vagy csillagászati céllal létesíthették.

A hágó első útját a rómaiak építették, i. e. 45 körül, Julius Caesar utasítására. Itt haladt át a Milánót (Mediolanumot) és az Isère-völgyi Vienne-t (Vienna Allobrogum-ot, Colonia Iulia Vienná-t) összekötő római hadi út. A hágó nyugati (francia) oldalán monolit kőoszlopot emeltek, melyre Jupiter szobrát állították, a hágót Jupiter oszlopának nevezték, a régies név a francia nyelvben is sokákig fennmaradt (Colonne-Joux).[3]

A 11. században Menthon-i Szent Bernát és szerzetes társai ispotályt (hospice-t) építettek a hágó Aosta-völgyi oldalán, a zarándokok védelmére, a szerencsétlenül járt és beteg utazók ápolására. Az első épületet az időjárás gyorsan tönkretette, II. Pierre de Tarentaise püspök (1102–1174) építette újjá. A Jupiter-szobor helyére az alapító Szent Bernát szobra került. A hágót Szent Bernát nevére keresztelték.

Szent Bernát szobra a hágóban

1715-ben Savoyában súlyos járvány tört ki. Az olasz oldalon az Aosta-völgyi lakosság a hágótól nyugatra (savoyai területen) torlaszt emelt, és egészségügyi zárlatot létesített az ispotály és a hágó körül. Az elkerített területet kvázi bekebelezték. Savoya tíz évvel később, 1725-ben, bírósági ítélet alapján is csak a terület felét tudta visszaszerezni.

1752-ben XIV. Benedek pápa bullájában szabályozta a hospice helyzetét, átadva azt a Szent Móric- és Lázár egyházi lovagrendnek, amely a 20. század elejéig eredeti rendeltetése szerint működtette és fenntartotta azt, évente 10 000-nél több adag ételt biztosítva az utazóknak és a környéken dolgozóknak, köztük az ún. maronier-knak, akik – katonai szolgálattól való mentességük fejében – hegyi vezetői és hegyi mentői szolgálatot láttak el a hágó környéki hegyvidéken.

A francia forradalom és a napóleoni háborúk során Franciaország az egész fennsíkot bekebelezte. 1815-ben a bécsi kongresszus helyreállította a 18. századi határvonalat. 1860-ban, a szárd–francia–osztrák háború után a Francia Császárság bekebelezte Savoyát, de a határvonalat III. Napóleon francia császár a szövetséges olaszok javára módosította. Az ispotály területét az Aosta-völgyhöz csatolták. 1864–1867 között a császár megépíttette a francia oldalról a hágóra felvezető országutat is.[4]

A második világháború elején, 1940. június 10-én az Olasz Királyság hadat üzent a németek által legyőzött Franciaországnak, az olasz csapatok több helyen átlépték a francia határt. A jól kiépített francia hegyi erődök őrsége ellenállt, súlyos harcokra került sor, ennek során legalább 600 olasz katona halt meg. A védőerődök kitartottak június 25-ig, a francia kormány kapitulációjáig. Július 2-án a francia kormány utasítására a védők (akiknek vesztesége mindössze 9 fő volt), ünnepélyesen elvonultak, átadva az erődöket az olaszoknak.

A Kis Szent Bernát-hágó, kilátás a Mont Blanc-ra

1943. szeptember 8., a Badoglio marsall által bejelentett megadás kihirdetése után az erődökben az olasz csapatok helyét a német Wehrmacht egységei vették át. 1945 áprilisában, a háború utolsó napjaiban francia határvadászok támadást indítottak a hágó visszaszerzésére. Elkeseredett küzdelem után április 29-én sikerült megadásra bírni a rommá lőtt erődök védőit. A harcokban a középkori ispotály épülete több belövést kapott, súlyos szerkezeti károkat szenvedett. Többé nem is állították helyre, csak romos maradványai láthatók a hágótető közelében.

Az 1947-es párizsi békeszerződés az új államhatárt a vízválasztó vonalán jelölte ki. A határkijelölő bizottság döntését többször is korrigálni kellett, a határvonalat végül sikerült valóban a vízválasztó vonalán rögzíteni, ez (nem meglepő módon) az ősi cromlech-kövek által kijelölt kör átmérőjén halad keresztül.

A Verney-tó a hágó olasz oldalán

Turizmus, sportSzerkesztés

Az 1960-ban a francia oldalon megnyílt a La Rosière síközpont. Mivel a közút télen nem járható, az olasz oldalon épülő La Thuile síközponttal kábelliftes kapcsolatokat terveztek. 1984-ben megnyitották a Chardonnet-i és Bellecombe-i felvonókat (a francia oldalon) és a Belvédère-i felvonót (az olasz oldalon). Ahol 1940-ben olaszok és franciák véres harcokat vívtak egymással, most a francia-olasz Espace San Bernardo síközpont működik, melynek 3000 hektáros területén 150 km-nyi gondozott sípálya és 38 felvonó üzemel.

A Tour de France kerékpárverseny útvonalát (eddig) négy alkalommal vezették át a Kis Szent Bernát-hágón: 1949-ben, 1959-ben, 1963-ban[5] és 2009-ben.[6]

A Chanousia botanikus kert

A Chanousia botanikus kertSzerkesztés

1860–1909 között az (olasz területhez csatolt) ispotályt egy szenvedélyes botanikus, Pierre Chanoux abbé vezette. Az ispotály mellett alpesi botanikus kertet létesített, melyet későbbi tisztelői az alapítóról Chanousiá-nak neveztek el. Jó nevű olasz tudósok irányításával több mint 4000 alpesi növényfaj példányait ültették, gondozták és tanulmányozták itt. A második világháború harcaiban a kert az ispotállyal együtt elpusztult. 1978-ban az „Aosta-völgyi Flóra Társaság” (Société de la flore valdôtaine) újjáépítette a kertet, immár francia területen. Jelenleg az aosta-völgyi olasz és a savoyai (francia) megyei önkormányzat közösen működteti.

Források és IrodalomSzerkesztés

  • Karl Baedeker: Tirol (Handbuch für Reisende 55 rézkarc térképpel!) - Leipzig, Karl Baedeker, 1923.
  • Steffan Bruns: Alpenpässe. Vom Saumpfad zum Basistunnel (4. k.) - Selbstverlag 2002, S. 132]
  • Nemeskényi Antal: EURÓPA(Kontinensről kontinensre) - Kossuth K. Bp. 2000 - ISBN 963 09 4176 7
  • A világ természeti csodái és kultúrkincsei 2. k. 35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
  • J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
  • K. H. Waggerl: Österreich (Landschaft, Mensch und Kultur) - Pinguin, 1952. Innsbruck
  • E. Höhne: Zauber der Alpen - Droemer Knaur, 1985/88 - ISBN 3-426-26381-5
  • Maurizio Mazzola: Dolomiten – 2000/2005. Orempuller Edit.Trento
  • Fajth T. – Dombi J.: Itália – Bp. 1978. Panoráma K. – ISBN 963-243-119-7
  • A tartalom szakmai része: főként a wikipedia.de és wikipedia.it azonos szócikkeire támaszkodik (helyszíni egyeztetésekkel (Kit36a :2014.07.15.)
  • Stefano Ardito: ALPOK túrázóknak (1995)2005.II.átd.k. - Gabo Kiadó - ISBN 963 7318 16 X
  • Jon Mathieu: Die Alpen (Raum-Kultur-Geschichte) - RECLAM Verl. Stuttgart, 2015. - ISBN 978 3 15 011029 4
  • A. Cousy- C.Donzel- M.Raspre- M.Walter: Legendäre Reisen in den Alpen (Sonderausg.) - Frederkind & Thaler 2015. München - ISBN 978 3 95416 170 6.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Henri Onde: La Maurienne et Tarentaise, Cols et Vallées, in Revue de géographie alpine, Vol. 27, 1939.
  2. Traverser les Alpes, une très longue histoire (PDF) (franciául)
  3. Hubert Bessat – Claudette Germi. Les noms du patrimoine alpin. Atlas toponymique II, Savoie, Vallée d'Aoste, Dauphiné, Provence. 2. kötet.. Ellug (2004). ISBN 978-2-8431-0052-9. Hozzáférés ideje: 2014. május 31. 
  4. La Route des Grandes Alpes, kiadó: Écomusée du pays de la Roudoule, Puget-Rostang, ISSN 1246-1938, 15. old.
  5. A Tour de France hivatalos honlapja, az eddigi futamok történelmi listája (PDF; 1,2 MB, (franciául))
  6. Astarloza gewinnt in Bourg-Saint-Maurice, in: 20 Minuten Online svájci sportportál, 2009. július 21. (németül)

További információSzerkesztés