Kis fenyvescincér
A kis fenyvescincér (Monochamus sutor) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a cincérfélék (Cerambycidae) családjához tartozó faj.
Kis fenyvescincér | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Monochamus sutor (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kis fenyvescincér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kis fenyvescincér témájú médiaállományokat és Kis fenyvescincér témájú kategóriát. |
Elterjedése szerkesztés
A kis fenyvescincér Közép-Európa középhegységeiben és az Alpokban honos. Elterjedt faj, korábban gyakoribb volt.
Megjelenése szerkesztés
A kis fenyvescincér 1,5-2,5 centiméter hosszú. Teste egyöntetű fekete, gyengén fémesen fénylik, szemcsésen pontozott. Csápja rendkívül hosszú.
Életmódja szerkesztés
A kis fenyvescincér a magasabb fekvésű területek zárt fenyveseiben él, a síkvidékeket kerüli. A lárva a fa rostjaival, az imágó virágporral vagy sebesült fák kifolyó nedveivel táplálkozik.
Szaporodása szerkesztés
A nőstény az erdeifenyő és a lucfenyő kérgébe tölcsér alakú lyukakat rág, melyek mindegyikébe egy-egy petét helyez. A kikelő lárva a kéreg alá, majd később a fatestbe fúrja be magát, és széles, szabálytalanul vezetett járataival a fát iparilag értéktelenné teszi. Első évben a fában telel át; a második évben bábbölcsőt készít, amelyben a telet tölti, és a következő tavasszal bebábozódik.
Rokon fajok szerkesztés
Közép-Európában 4 fenyvescincér-faj él, közülük Magyarországon a nagy fenyvescincér (Monochamus sartor) a leggyakoribb.
Források szerkesztés
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6