Kizljar
Kizljar (oroszul: Кизляр) város Oroszországban, a Dagesztáni Köztársaságban, közel a csecsen határhoz. A városnak 2004-ben hozzávetőlegesen 48 600 lakosa volt. Dagesztán hatodik legnépesebb városa.
Kizljar | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Irányítószám | 368830–368833 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 49 999 fő (2021) | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | UTC+03:00 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 43° 51′, k. h. 46° 43′43.850000°N 46.716667°EKoordináták: é. sz. 43° 51′, k. h. 46° 43′43.850000°N 46.716667°E | |||
Kizljar weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizljar témájú médiaállományokat. |
Fekvése
szerkesztésA Tyerek folyó deltájában, a csecsen határ közelében fekvő település.
Története
szerkesztésKizljar nevét 1609-ben említették először. A Tyerek deltavidékén fekvő települést az 1725-ös árvíz elpusztította. 1735-ben orosz katonai erődítmény építésébe kezdtek itt, amelynek felépülte után Kizljar a Tyerek jelentős helyszínévé vált. Kizljar 1785-ben kapott városi jogokat.
A város 1922-ben a Dagesztáni Autonóm Köztársaság részévé vált, 1937-től Vlagyikavkázhoz, 1944 és 1957 között pedig a Grozniji területhez tartozott, majd 1957-ben ismét Dagesztán részévé vált.
A városban 1805-ben nyílt meg egy szőlőtermesztési iskola, mely az első szőlőműveléssel foglalkozó iskola volt egész Oroszországban. 1885-től egy borászati intézetet is létrehoztak itt. Regionális múzeumát Pjotr Bagratyion (1765–1812) tábornokról nevezték el, aki a helyi hagyományok szerint itt született a városban.
Itt születtek, itt éltek
szerkesztés- Pjotr Ivanovics Bagratyion (1765. július 10. – 1812. szeptember 24.) grúz származású herceg, orosz tábornok volt a napóleoni háborúkban.
Galéria
szerkesztés-
A város egy régi térképen (piros nyíllal jelölve)
-
Szent György ortodox templom
-
Italmúzeum
-
Pjotr Bagratyion (1765–1812) tábornok mellképe
Források
szerkesztés- Pallas Nagylexikon
- Múlt-kor