Klaszterezettség
A klaszterezettség vagy klaszterezettségi együttható a gráfelméletben azt mutatja meg, hogy mennyire gyakori, hogy egy gráf egy csúcsának szomszédai egymásnak is a szomszédai, azaz milyen közel vannak a csúcsok szomszédai által feszített részgráfok a teljes gráfhoz. A fogalmat Duncan J. Watts és Steven Strogatz vezette be 1998-ban a kis-világ tulajdonság vizsgálatára. A hálózati topológia vizsgálatában az átlagos távolság és a fokszámeloszlás mellett az egyik legfontosabb jellemző.
Definíció
szerkesztésIrányítatlan gráfban egy csúcs klaszterezettsége annak az aránya, hogy hány él van a szomszédai között, és hogy maximálisan hány lehetne, azaz egy gráfban – a csúcs szomszédainak halmazát -vel jelölve – a csúcs klaszterezettsége
Irányított gráfokra a klaszterezettség hasonlóan definiálható, csak az éleket mindkét irányban számolni kell.
Egy másik szokásos megfogalmazásban, jelölje a v csúcsot tartalmazó háromszögek számát (azaz azon három csúcsot és három élt tartalmazó részgráfokét, amelyeknek v az egyik csúcsa), és azoknak a tripleteknek (vagyis két szomszédos élből álló, nem feltétlenül feszített részgráfoknak) a számát, amiknek v a középpontja. Ekkor
A teljes gráf klaszterezettsége az egyes csúcsok klaszterezettségének az átlaga:
Egy gráf akkor kis-világ tulajdonságú, ha a klaszterezettsége lényegesen nagyobb egy azonos csúcsszámú véletlen gráf klaszterezettségénél, és az átlagos legrövidebb úthossza kicsi.
Irodalom
szerkesztésD. J. Watts and Steven Strogatz (1998. June). „Collective dynamics of 'small-world' networks”. Nature 393, 440–442. o. [2007. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 1.)