Klokocs vára
Klokocs vára (horvátul: Stari grad Klokoč), várrom Horvátországban, a Vojnićhoz tartozó Klokoč falu területén.
| Klokocs vára | |
| Stari grad Klokoč | |
| Ország |  Horvátország |
| Mai település | Klokoč |
| Tszf. magasság | 245 m |
| Épült | 13. század |
| Elhagyták | 19. század (elhagyták) |
| Állapota | rom |
| Típusa | hegyvidéki |
| Építőanyaga | kő |
| Védettség | műemlék[1] |
| Elhelyezkedése | |
 Klokocs vára
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 12′ 57″, k. h. 15° 40′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 57″, k. h. 15° 40′ 55″ | |
Fekvése szerkesztés
A vár romja a falutól északra emelkedő Gradina nevű magaslaton található.
Története szerkesztés
Klokocs és vára egyike volt a középkori nemzetségi központoknak. A vár már 1224-es említésekor a klokocsi nemesi közösség birtokában volt. A klokocsi közösség olyan nemesi családokból állt, akik Klokoč, Krstinja, a két Kladuša és Cetin felé eső területen éltek. Kiváltságaikat 1242 körül IV. Bélától kapták, cserébe katonai szolgálattal tartoztak. A falu lakói nem álltak földesúri hatalom alatt. A közigazgatás és az elsőfokú ítélkezést a nemes lakosok által választott testület hatáskörébe tartozott.
A településen azonban nemcsak nemesek élhettek, hanem nemesi jogállású vagy nemesi telekre telepített jobbágyok is. A nemesi közösség mentes volt mindenféle közadótól, ügyeit a nemesek közgyűlése intézte. Ez választotta meg a falu elöljáróságát és a nemesi közösség vezetőjét, akit bírónak (iudex) neveztek. A környék urai (a Frangepánok, Cilleiek, Nádasdyak stb.) azonban csak részben tartották tiszteletben a kiváltságokat, melyekért a nemeseknek állandóan harcolniuk kellett. 1557-ben a vár a katonai határőrvidék igazgatása alá került, ami a nemesi közösség kiváltságainak elveszítéséhez, lényegében az itteni nemesség megszűnéséhez vezetett.
A sorozatos török támadások hatására a vidék lakossága nagyrészt elmenekült. Miután Bihács elesett, a védtelenné vált klokocsi várat is elhagyták. 1649-ben Zrínyi Péter horvát bán a vár alatt aratott nagy győzelmet a török felett. A várat 1681-ben foglalta vissza gróf Herberstein generális, károlyvárosi várparancsnok és a barilovicsi várkapitány irányítása alá rendelte. A 17. század végétől az elmenekült horvátok helyére a hódoltsági területekről nagyszámú szerb érkezett. A katonai határőrvidék megszervezésekor annak részeként a szluini határőrezred parancsnoksága alá tartozott, majd 1881-től a Vojnići járás része volt. A várat a 19. század közepén végleg elhagyta a katonaság és attól fogva az enyészet martaléka lett.
A vár mai állapota szerkesztés
Klokocs várának romjai a falu feletti magaslaton néhol még emeletnyi magasságig állnak. Alaprajza négyszög alakú volt, melynek egyik sarkában állt a hengeres lakótorony, másik sarkában pedig a várpalota állt. A lakótorony körte alakú puskalőrései ma is jól láthatók, ez alapján építését a 16. század elejére teszik. Egyéb épületnek nem maradt nyoma tekintve, hogy azok egykor fából épültek. A várat kívülről palánk és várárok övezte, melyen át felvonóhídon lehetett bejutni.
Források szerkesztés
- Branko Nadilo: Utvrde na prostoru između Slunja i Karlovca (megjelent a Građevinar horvát építészeti folyóirat 2003. évi 1. számában) (horvátul)
- Klokocs a Varak.hu oldalán Archiválva 2018. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Lako.com.hr:Klokoč (horvátul)