Főmenü megnyitása

Kocziány László (Medgyes, 1920. november 10.Marosvásárhely, 1977. január 31.) romániai magyar irodalomtörténész.

Kocziány László
Született 1920. november 10.
Medgyes
Elhunyt 1977. január 31. (56 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsvárt végezte. Tanár Kolozsvárt, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron (1950-1954), 1955-től szerkesztő az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi részlegénél, 1957-től ugyanott a Román Akadémia fiókjának tudományos kutatója, ill. főkutatója, 1975-től magyar-latin szakos tanár a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán.

Irodalomtörténeti munkásságaSzerkesztés

Irodalmi tevékenységét 1945-ben egy Faragó Józseffel és Létay Lajossal közösen szerkesztett magyar irodalmi olvasókönyvvel kezdte. Adatközlései, jegyzetei, ismertető cikkei az Igaz Szó, Korunk, Előre, Vörös Zászló, Művelődés, Megyei Tükör, Utunk hasábjain jelentek meg. A NyIrK-ben közölt tanulmányai közül kiemelkedett a XVIII. század végi kolozsvári unitárius iskolai (1957/1) és az 1740-es évekbeli marosvásárhelyi (1967/1) színjátszásról szóló írása. Munkatársa az Istoria teatrului în România c. kézikönyv I. kötetének (1965); Marosvásárhelyt bemutatták Tűbefűzött lakodalom c. bábjátékát (1965).

Szerepet vállalt a magyar irodalom jeles alkotásainak romániai újból való kiadásában, így utószavával jelent meg Móricz Zsigmond Boldog ember (1957) és Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász (1958) c. regénye. A Fehér könyvek sorozatban két kötetet gondozott: a Borsos Tamás életrajzát, naplóját, leveleit tartalmazó Vásárhelytől a Fényes Portáig c. kötet két kiadását (1968, 1972) és Kovásznai Sándor XVIII. századi tudós és költő válogatott írásait Az ész igaz útján címmel (1970). A régi erdélyi költészet is foglalkoztatta, 1957-ben sajtó alá rendezte két székelykeresztúri gyűjteményben fennmaradt ismeretlen, XVIII. századi énekeskönyv (Bathó Mihály, Czombó Mózes) anyagát (Őszi harmat után...), 1972-ben pedig Köllő Károly közreműködésével a régi magyar kéziratos gyűjteményekben őrzött román világi énekek legjavát (Égő lángban forog szívem).

Hagyatékában fennmaradt előszavával és jegyzeteivel jelent meg Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae c. munkája (1978), majd adatközlése a göttingeni és jénai egyetemen tanult erdélyi értelmiségiek hazai szerepéről a felvilágosodás és a reformkor eszméinek terjesztésében (a Művelődéstörténeti Tanulmányok 1980-as kötetében).

IrodalomSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés