Az orosz kultúrközegben a kompromat (oroszul: компромат), a "kompromittáló anyag" (компрометирующий материал) olyan ártó információ egy politikusról, üzletemberről vagy más közéleti személyiségről, amelyet negatív nyilvánosság megteremtésére, valamint zsarolásra, gyakran inkább befolyásolásra, mint pénzbeli haszonszerzésre, valamint kényszerítésre használhatnak fel. A kompromat beszerezhető különböző biztonsági szolgálatoktól, vagy hamisítható, majd egy PR-tisztviselő segítségével nyilvánosságra hozható.[1][2] A kompromat széles körben elterjedt használata Oroszország[3] és más posztszovjet államok politikájának egyik jellemző vonása volt.[4][5]

Az oroszból átírt „kompromat” írásmóddal átírt kifejezést használják a leggyakrabban; a fogalom gyakran az orosz vagy a szovjet használathoz kapcsolódik, de használják általánosan zsarolásra használt kompromittáló anyagok esetén is.[6][7]

Etimológia szerkesztés

A kompromat kifejezés az orosz Sztálin-korszakbeli KGB-szlengből származik, ami a "kompromittáló anyag" (oroszul: компрометирующий материал) kifejezés rövidítése. Olyan ócsároló információkra utal, amelyek gyűjthetők, tárolhatók, lehet velük kereskedni vagy stratégiailag felhasználhatók minden területen: politikai, választási, jogi, szakmai, igazságügyi, média és üzleti területen. Az orosz kifejezés eredete az 1930-as évek titkosrendőrségi szakzsargonjáig nyúlik vissza.[8]

Technikák szerkesztés

A korai időkben a kompromat hamisított fényképeket, odarejtett kábítószereket, a KGB által felbérelt prostituáltakkal való kapcsolattartásról készült szemcsés videókat tartalmazott, és számos egyszerű befogási technikát. A kompromat mai formái a kiberbűnözés egyikeként jelennek meg.[9] A kompromat egyik aspektusa ami miatt kiállja az idő próbáját, az az, hogy a kompromittáló információ gyakran szexuális jellegű.

Használat szerkesztés

A kompromat az oroszországi politikai kultúra része, az üzleti és politikai elit számos tagja gyűjtött és tárolt potenciálisan kompromittáló anyagokat politikai ellenfeleiről. A kompromat nem feltétlenül személyek vagy csoportok ellen irányul, hanem inkább olyan információkat gyűjt, amelyek később hasznosak lehetnek.[10] A kompromittáló videókat gyakran jóval azelőtt készítik, hogy szükség lenne az emberek befolyásolására.

Az Egyesült Államokban az „ellenzéki kutatások” (opposition research) a neve annak, amikor politikai ellenfelekről kompromittáló anyagokat szereznek, hogy ezeket az nyilvánosságra hozhassák az ellenfelek gyengítése érdekében. Egyesek azt állítják, hogy a kompromat abban különbözik az ellenzéki kutatástól, hogy az ilyen információkat az emberek befolyásolására, felettük hatalom gyakorlására használják, nem pedig a választások egyszerű megnyerésére.[11] Mindazonáltal az ellenzéki kutatások során feltárt kompromittáló anyagokat nem csak legális vagy etikus módon lehet felhasználni. Ugyanúgy felhasználható a nyugati vezetők befolyásolására, mint az oroszokéra.[12][13]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Hoffman, David. The Oligarchs: Wealth and Power in the New Russia. New York: PublicAffairs, 272. o. (2003). ISBN 1-586-48202-5 
  2. Koltsova, Olessia. News Media and Power in Russia, BASEES/Routledge series on Russian and East European Studies. Routledge, 108. o. (2006). ISBN 0-415-34515-4 
  3. White, Stephen.szerk.: Voltmer: Politics and the Media in Post-Communist Russia, Mass Media and Political Communication in New Democracies, Routledge/ECPR studies in European political science. Abingdon-on-Thames: Routledge, 225–226. o. (2006). ISBN 0-415-33779-8. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 16. 
  4. Wheatley, Jonathan. Georgia from National Awakening to Rose Revolution: Delayed Transition in the Former Soviet Union. Ashgate Publishing, 104–105. o. (2005). ISBN 0-754-64503-7 
  5. Operation Smear Campaign, The Ukrainian Week (10 September 2013)
  6. Braun. „How kompromat on a close Macron ally went viral”, POLITICO, 2020. február 14.  An example of the use of "kompromat"
  7. Choy (2020). „Kompromat: A theory of blackmail as a system of governance”. Journal of Development Economics 147, 102535. o. DOI:10.1016/j.jdeveco.2020.102535. ISSN 03043878.  
  8. Ledeneva, Alena V.. How Russia Really Works: The Informal Practices That Shaped Post-Soviet Politics and Business. Cornell University Press, 288. o. (2013. szeptember 30.). ISBN 9780801470059. Hozzáférés ideje: 2017. január 12. 
  9. Higgins. „Foes of Russia Say Child Pornography Is Planted to Ruin Them”, The New York Times, 2016. december 9. (Hozzáférés ideje: 2017. január 11.) 
  10. Woolf: Moscow's long history of gathering 'kompromat'. Public Radio International, 2017. január 11. (Hozzáférés: 2017. január 12.) „“Kompromat,” says David Filipov, “means 'compromising material' that can be used down the road as leverage over somebody. [...] “This was something former KGB officers were telling us here,” adds Filipov, “they’re not necessarily targeting you. You show up and they say, let’s just see what this guy does. So they’ll record you, they’ll do surveillance, see what you’re up to. Some stuff gets in a file and maybe they can use it, maybe they can’t use it.”
  11. Tucker. „Everything you need to know about the Russian art of 'kompromat'”, The Washington Post, 2017. január 12. (Hozzáférés ideje: 2017. január 12.) 
  12. Davidson. „A Theory of Trump Kompromat”, 2018. július 19. (Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 1.) (angol nyelvű) 
  13. Settlements prompt review of New Mexico's settlement system. AP NEWS, 2019. május 23. (Hozzáférés: 2019. augusztus 1.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kompromat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.