Koncz István (költő)

(1937–1997) vajdasági magyar költő, ügyvéd

Koncz István (Kanizsa, 1937. augusztus 20. – Magyarkanizsa, 1997. június 1.)[1][2] költő, ügyvéd.

Koncz István
SzületettKoncz István
1937. augusztus 20.
Kanizsa
Elhunyt1997. június 1.
Kanizsa
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, ügyvéd
KitüntetéseiHíd Irodalmi Díj (1970, 1987)
A Wikimédia Commons tartalmaz Koncz István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot (1955) Zentán végezte, jogi diplomát (1961) Belgrádban szerzett. 1961-62-ben Kanizsán a városházán jogvédőségi gyakornok, 1963-64-ben községi jogvédő, 1964-69-ben a községi bíróságon gyakornok, községi bíró volt (1965-ben bírói vizsgát tett). 1969-1997 között magánügyvéd volt.

Művei szerkesztés

  • Átértékelés (1969)
  • Pesme – Versek, szerb és magyar nyelven (1978)
  • Il bel Tibisco e il resto, olasz nyelven, Giacomo Scotti fordította (1983)
  • Ellen-máglya (1987), Forum Könyvkiadó, Újvidék, ISBN 86-323-0113-6
  • Az Ex Symposion folyóirat különszáma Koncz Istvánról (1997)
  • Koncz István összegyűjtött versei (2005)
  • Izabrane pesme/Válogatott versek (2007)
  • Csend és lázadás (2017)

Díjai szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

  • 2002-től emlékét állószobor őrzi Kanizsán (Dudás Sándor alkotása).
  • 2003-ban a Vajdasági Írók Egyesülete Koncz István-díjat alapított a vajdasági nemzeti kisebbségek nyelvén íródott könyvek jutalmazására.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Gerold László : Vajdasági magyar irodalmi lexikon. Újvidék, Forum, 2016

További információk szerkesztés