Főmenü megnyitása

A konnacionalizmus a nacionalizmus és az internacionalizmus egyvelege. A konnacionalizmus az, amely a nemzetköziség eszméjével szemben a nemzetközösségi eszmén alapul, és az együttes nacionalizmust is jelenti, vagyis a nacionalizmusok és a nemzetek összefogását. Tulajdoképpen a nemzetekfelettiség egyfajta jobboldali, ultrajobboldali mellékága, és a nacionalizmus egyik "vadhajtásának" tekinthető annak bizonyos tulajdonságai nélkül. A nacionalizmus szélsőséges irányzatai gyakran vallják a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát, a konnacionalista ideológia viszont jellegénél fogva nem küzd ilyen jellegű problémával. A nacionalizmus, a sovinizmus és a patriotizmus közötti esetleges elmosódás itt nem jelentkezik, mivel a haza szeretete nem függ a nemzetiségtől, az ideológia pedig szemben áll a soviniszta eszmével. A konnacionalizmus tehát egyfajta kettős kötődés: egyfelől nacionalista, másfelől viszont a nemzetek közötti együttműködést szorgalmazza.

Magyar konnacionalizmus a két világháború közöttSzerkesztés

A konnacionalizmus – szélsőjobboldaliságon belüli – fogalmát Szálasi Ferenc vezette be a politológiai-politikai köztudatba – a nemzetközösségi eszme érvényesítésére irányuló törekvés megnevezéseként. A konnacionalizmus – mint szó – a nemzetközösségi eszme érvényesítésére irányuló törekvés mellett – az együttes-közös nacionalizmus értelmét is kifejezi. ideológiailag és politikailag eddig egyedül csak Magyarországon volt jelen de annak tekinthető a pánszlávizmus és az abból fakadó illirizmus is. A konnacionalizmus a Kárpát-medencében élő nemzeteknek (magyarság, szlovákság, ruszinság, románság, németség, szerbség) egységesítését tűzte ki célul (Magyar Szent Korona Országai). követői viszont többnyire nem hungaristák, nincs feltétlen összefüggés. Tulajdonképpen magyar irredentizmus amely viszont a térségben élő népek egyenlő és (kon)föderatív, tehát nemzeti társországokra (az etnikai határok figyelembevétele) tagolódó egységesítését kívánja elérni, azaz nem a magyar nemzet kizárólagos vezetése alatti történelmi jogra támaszkodik (pl: első világháború előtti társadalmi közigazgatási politikai viszonyok teljes visszaállítása), ami a 20-as 30-as évek politikusainak legfőbb célja volt és nem dolgoztak ki semmiféle tervet arra nézve hogy az ország újra egyesítése után hogyan alakítanák ki az ország belső viszonyait (pl: a bécsi döntések után is a régi vármegye határokat állították vissza a nem magyar vagy vegyes lakosságú területeken is). a tervezett társországok: Magyarföld, Szlovákia, Ruszinföld, Erdély, Vajdaság, Horvátország, Vendvidék, Őrvidék. Fiume. lehetnek más elképzelések is! Ma többnyire a Nagy-Magyarország határain belüli föderációt jelenti a világháború előtt gyakran hozzá sorolták Bosznia területét is! A konnacionalizmus természeténél fogva elveti a sovinizmust.

További típusaiSzerkesztés

A konnacionalizmus a legtöbb esetben irredentizmus is. Mivel a területi igényeket nemzetiségi összetartozás, vagy történeti jog címén kívánja érvényesíteni.

ProblémáiSzerkesztés

A nacionalizmus szerint a nemzeteket megilleti az államalkotás joga, a konnacionalista ideológia ezt nem tartja szükségesnek, így ellentmod a nacionalizmus egyik kitételének. Viszont nem ért egyet az internacionalizmus antinacionalizmusával sem, mivel a nemzetet előtérbe helyezi más értékekkel szemben, az államalkotás joga, a nemzetállam kívánalma nélkül. A konnacionalizmus így tulajdonképpen egy alternatíva a sovinizmusra hajlamos nacionalizmus és a kozmopolitizmusra hajlamos internacionalizmus között.

A megvalósult konnacionalizmusok (pánszlávizmus, csehszlovák állam) a gyakorlatban nem vették figyelembe az összes nemzet kívánalmait, ezért gyakran egy adott nemzet vezető szerepe érvényesült. A délszláv államban a szerb, a csehszlovákban pedig a cseh.

A magyar konnacionalizmus nem került megvalósításra.