Kovács Ferenc (állatorvos)

Kovács Ferenc (Tótszentpál, 1921. november 28. – 2015. május 10.) állami díjas állatorvos, állatfiziológus, biometeorológus, az állatorvos-tudomány kandidátusa (1960) és doktora (1971), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az állathigiéniai kutatások Magyarországon és külföldön egyaránt elismert, iskolateremtő egyénisége, az állat élettani folyamatai, megbetegedései és a külső környezeti hatások közötti összefüggéseket vizsgáló biometeorológia kiemelkedő alakja. Közel három évtizeden keresztül, 1962 és 1990 között volt az Állatorvostudományi Egyetemen általa szervezett állathigiéniai tanszék vezetője.

Kovács Ferenc
Született	1921. november 28. Tótszentpál
Elhunyt	2015. május 10. (93 évesen)
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	állatorvos, állatfiziológus, biometeorológus, egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Állatorvosi oklevelét a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen szerezte meg 1952-ben. Tudományos pályáját is itt kezdte, s egészen 1990-ig az egyetem tanára volt. 1952-ben a belgyógyászati tanszékre nevezték ki tanársegédnek, itt oktatott 1957-től adjunktusi, 1961-től docensi rangban. 1962-ben kapott megbízást a kezdeményezésére alapított és általa szervezett állathigiéniai tanszék vezetésére, s a posztot 1963 és 1990 között egyetemi tanári rangban töltötte be. Több fontos tisztséget látott el az egyetem vezetésében: 1962-től 1972-ig, illetve 1978-tól 1982-ig az egyetem rektorhelyettese volt, 1973 és 1978 között, valamint 1983 és 1990 között az egyetem rektori feladatkörét látta el.

1990 és 1992 között a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán oktatott egyetemi tanárként, majd kutatóprofesszorként.

Munkássága

Az állathigiénia terén végzett, nemzetközi szinten úttörő jellegű kutatásaival ért el kimagasló eredményeket. Állatélettani és biometeorológiai megközelítéssel vizsgálta az állati egészség megőrzésének feltételeit: behatóan tanulmányozta a kórokozó baktériumok és a külső környezeti hatások okozta megbetegedések kóroktanát, illetve az ellenük való védekezés módozatait. Újító szemléletű elméleteivel iskolát teremtett: felvázolta a stresszállapot és a betegségek közötti, élettani jellegű ok–okozati összefüggéseket, s a fejlődő állat egészségére nézve különösen nagy jelentőséget tulajdonított az anyaméhen belüli életnek, a magzat nyugodt fejlődésének. Az állati eredetű fogyasztási termékek kapcsán végzett élelmiszer-higiéniai és élelmiszer-biztonsági munkássága is jelentős.

Munkatársaival a világon elsőként modellezték a nehézfémek, nitrátok és mikotoxinok (gombák termelte méreg) útját és dinamikáját a talajtól a növényeken és az állatokon át az emberig húzódó táplálékláncban.

Társasági tagságai és elismerései

1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-től rendes tagja, 1990-től 1996-ig a IV. (Agrártudományok) Osztály elnökhelyettesi, az 1996–1999-es ciklusban pedig elnöki tisztét töltötte be. Kezdeményezésére és részben szervezőmunkájának köszönhetően 1970-ben Budapesten alakult meg a Nemzetközi Állathigiéniai Társaság (International Society for Animal Hygiene), amelynek alapító tagja, egyúttal 1973-ig első elnöke volt, 1999-től a társaság tiszteleti tagja. 1978 és 1982 között az Országos Állategészségügyi Tanács elnöke, 2000-től alelnöke volt. 1973-ban a Nemzetközi Biometeorológiai Társaság (International Society of Biometeorology), 1991-ben az Orosz Mezőgazdasági Akadémia (Российская академия государственной службы), valamint a Német Állatorvos-tudományi Társaság (Deutsche Veterinärmedizinische Gesellschaft) választotta tiszteleti tagjául. 2003-ban a mai Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar jogelődje adományozott számára díszdoktori címet.

Tudományos eredményei elismeréseként 1972-ben és 1978-ban Akadémiai Díjat, 1974-ben Eötvös Loránd-díjat, 1979-ben Marek József-emlékérmet kapott. 1983-ban Állami Díjjal jutalmazták az állati eredetű élelmiszerek termelésének és azok exportjának biztonságát szolgáló állategészségügyi eredményeiért. Ez megosztott díj volt Mészáros Jánossal és Szent-Iványi Tamással. 1987-ben a Munka Érdemrend aranyfokozatát és a Semmelweis-emlékérmet, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1999-ben az Arany János Közalapítvány Nagydíját, 2006-ban pedig a Tolnay Sándor-díjat vehette át.

Főbb művei

• Állathigiénia. Budapest, Mezőgazdasági, 1975, 603 p.
• Az állathigiénia szerepe az állati eredetű élelmiszerek termelésében. Budapest, Akadémiai, 1984, 37 p. (Akadémiai székfoglalója)
• Sertéstenyésztők kézikönyve. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, Mezőgazdasági, 1984, 623 p.
• Általános állathigiéniai ismeretek. Kaposvár, Pannon Agrártudományi Egyetem, 1990, 193 p.
• Mikotoxinok a táplálékláncban. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, MTA Agrártudományok Osztálya, 1998, 160 p.
• Penészgombák – mikotoxinok a táplálékláncban. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, MTA Agrártudományok Osztálya, 2001, 212 p.
• Őshonos állataink és termékeik, a hungarikumok. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2003, 239 p.

Források

• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 390. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 552. o.
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 723–724. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 617. ISSN 1787-288X
• A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának díszdoktorai
• Adatlap az MTA honlapján