Főmenü megnyitása

Kovács István (politikus, 1911–2011)

(1911-2011) politikus

Kovács István (Gyergyóditró, 1911. október 24.Budapest, 2011. december 23.)[1][2] magas rangú kommunista pártfunkcionárius, az MDP PB és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja volt.

Kovács István
Született 1911. október 24.
Ditró
Elhunyt 2011. december 23. (100 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

IfjúságaSzerkesztés

Raktáros apa és háztartásbeli anya tíz gyermekének egyikeként született. Négy elemit, majd a polgári iskola egy osztályát végezte el, ezután kárpitosnak tanult. 1927-ben lépett be az illegális kommunista mozgalom legális fedőszerveként működő Magyarországi Szocialista Munkáspártba és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe, ahol 1929 júliusától a KB és a titkárság tagja lett, egyúttal a KMP ideiglenes titkárságában is helyet kapott. (Az illegalitás évei alatt, egészen 1945-ig, Rosner Jenő álnéven tevékenykedett.) 19301933 között külföldön tartózkodott: a KIMSZ bécsi kongresszusát követően Moszkvába utazott, ahol elvégezte a Nemzetközi Lenin Iskolát, és 193132 során a KIMSZ-et képviselte a Kommunista Ifjúsági Internacionáléban. 1933-as hazatérésekor a KIMSZ titkárává választották, de 1934-ben letartóztatták és kilenc évre bebörtönözték. 1942 júniusi szabadulása után a KMP KB Titkárságának tagja és a budapesti pártbizottság titkára lett. 1943 februárjában újra börtönbe került, de 1944 novemberében megszökött, és ismét a KB Titkárságán kezdett dolgozni, miközben partizánakciókat szervezett a nyilasok és náci megszállók ellen.

A kommunista érábanSzerkesztés

1945 januárjában beválasztották a párt újjászervezett Központi Bizottságába (későbbi nevén Központi Vezetőség), amelynek 1956 októberéig tagja maradt. A budapesti titkárságba is bekerült, de a fővárosi és debreceni KV-titkárságok fúziójakor itteni pozícióját elvesztette. 1945-ben a Politikai Bizottságba is beválasztották, de az 1946-os pártkongresszuson csak póttagságot szerzett. Ekkortól 1949-ig a KV újonnan létrehozott szervezési osztályának vezetője, 1948 novemberétől a KV titkára. 1949-ben ismét rendes taggá választották a PB-ben, illetve 1949 nyarától mintegy egy évig a budapesti pártbizottság első titkáraként tevékenykedett. 1950 júniusától a párt káderosztályának vezetője volt. Állami szerepvállalása viszonylag korlátozott maradt: 1945 áprilisától kezdve minden választáson bekerült a törvényhozásba 1957-ig, illetve 1949–1956 között az Elnöki Tanácsban kapott tagságot. (A testületben elnökhelyettes is volt 1951–53 között.)

Előmenetele kisebb törést szenvedett 1953-ban, amikor letartóztatták a fivérét: pártfunkcióit elvesztette a KV-tagság kivételével. Vidékre került, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság élére. Itt érte a Nagy Imre fémjelezte „új szakasz”, amikor egy ideig nem foglalt állást sem előbbi, sem Rákosi kemény irányvonala mellett. 1954 nyarán visszakerült a fővárosba mint a pártszervezet titkára. Rákosi restaurációját követően, 1955 áprilisában visszakerült a PB-be, októberben pedig a KV Titkárságába is kooptálták. 1956 tavaszán tagja volt a Farkas Mihály elleni vizsgálatot bonyolító bizottságnak.

Az 1956-os forradalom első napját követő éjszaka a feltétlen szovjetbarátságot tanúsító Kovácsot kizárták a pártvezetésből, bár az újonnan megalakult Katonai Bizottságban egy napig vezetői beosztást kapott, és később is tag maradt. Október 30-án a budapesti első titkárságát is elvesztette. Másnap a szovjetek Tökölről Moszkvába vitték, ahonnan november 4-én hiába próbált meg visszatérni: miután Ungváron találkozott Kádár Jánossal, a kormány „rendkívüli moszkvai kapcsolattartójává” nyilvánították, ami súlytalan funkció volt.

Távollétében, 1957-ben megsemmisítették képviselői mandátumát. 1958-as hazatérését követően a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője lett. 1962-ben, az 1956 előtti törvénytelenségek vizsgálata kapcsán megsemmisítették párttagságát, de 1966-ban helyreállították. 1974-ben vonult nyugdíjba a Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatói székéből. 1989-ben az MSZMP tagja maradt.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nemzeti Emlékezet Bizottsága
  2. Morva Tamás: Búcsú Kovács Istvántól munkaspart-2006.hu 2012. február 5.. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés