Főmenü megnyitása

Kovács Vilmos (költő)

költő, író, műfordító

Kovács Vilmos (Gát, 1927. június 5.Budapest, 1977. november 13.) költő, író.

Kovács Vilmos
Született 1927. június 5.
Gát
Elhunyt 1977. november 13. (50 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Kovács Vilmos 1927 június 4-én született a kárpátaljai Gáton. Apja Kovács Emil ács- és kőművesmester volt, akit a cseh és a magyar hatóságok mint kommunistát állandó rendőri megfigyelés alatt tartották. Anyja Kcsó Borbála, 1936-ban TBC-ben elhunyt.

1938–1939-ben Beregszászon élt. ott végezte el az elemi iskola első osztályát. 19391945 között Munkácson élt. A Munkácsi Felsőkereskedelmi Iskolába járt, itt érettségizett 1945-ben. 1945-ben visszaköltöztek Gátra, ahol apja a helyi nemzeti bizottság elnöke lett. Apja röviddel ezután, 1946-ban 44 évesen meghalt. Ezt követően magántisztviselő, majd 1945–1947 között Beregszászi Termékkészletező Vállalat gáti kirendeltségének könyvelője volt. 1947 decemberétől egy évig szülőfalujának VB-titkára volt, 1949 elején került újból Munkácsra, ahol a városi adóhivatalnál dolgozott könyvelőként. Még abban az évben júniusban az adóügyi osztály főkönyvelőjévé nevezték ki. 1952 szeptemberében adóügyi tanácsos, majd főtanácsos lett.

Munka mellett 1952-ben elvégezte az ukrán tannyelvű esti középiskolát és beiratkozott a Csernovici-Lvovi Pénzügyi-Közgazdasági Főiskolára, ahol 1957-ig tanult. 1955-ben a munkácsi Győzelem Zászlaja (Prapor Peremohi) járási lap munkatársa lett. Hivatalosan könyvelői státuszban dolgozott, de emellett a lap kulturális rovatát és a lap mellett működő irodalmi stúdiót is vezette.

Az 1950-es évek második felétől a Kárpátontúli Területi Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője, később vezető szerkesztője lett Ungváron.

Kárpát-Ukrajna irodalmi életébe 1954 körül kapcsolódott be. 1958-tól 1971-ig az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője volt.

1977-ben Budapestre költözött, ott is halt meg még ugyanebben az évben.

MunkásságaSzerkesztés

A kárpát-ukrajnai magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb képviselőjének tartották. A második világháború utáni kárpát-ukrajnai magyar irodalomban ő volt az első, aki sikeresen törte át a kisebbségi írósors természetes és mesterséges korlátait.

Első verseskötete a Vallani kell (Ungvár, 1957) című gyűjteménye volt.

Költészetére a történeti tudatosság, a kifejezés tisztasága jellemző. Verseinek válogatása 1963-ban orosz nyelven is megjelent (Veszennyaja burja, Moszkva, 1963).

Holnap is élünk 1965-ben Ungváron kiadott regénye a személyi kultusz okozta torzulásokat ábrázolta, sürgetve a közéleti tisztaság, a harmonikus élet megteremtését.

Foglalkozott műfordításokkal is: Arszenyev, Gajdar, Korolenko, Sevcsenko műveit is magyarra fordította.

Hazai, és külföldi lapokban kifejtett munkássága ugyancsak ismert. Arra törekedett, hogy az "öntörvényei szerint kiértékelt", a sajátos történelmi helyzetbe került maroknyi közösség és az együtt élő népek sorsát megfogalmazó kárpát-ukrajnai magyar irodalom "bekerüljön a nemzet szellemi vérkeringésébe". Válogatott verseit orosz fordításban is kiadták.

Életének utolsó esztendeiben nyelv- és őstörténeti kutatásokat folytatott a honfoglaló magyarság kialakulásáról.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Tavaszi viharok (Ungvár, 1959)
  • Holnap is élünk (regény, Ungvár, 1965)
  • Lázas a Föld (Ungvár, 1962)
  • Csillagfénynél (Ungvár, 1968)
  • Kik voltak...? Nyelv- és őstörténeti írások a honfoglaló magyarság kialakulásáról I-II. kötet. Változó Világ Sorozat, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kiadása, Ungvár 1997.

Források és irodalomSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon
  • A Magyar irodalom története: [1]
  • Sándor László: Új költő bemutatkozása (Kárpátok Almanach, 1958)
  • E. Fehér Pál: Holnap is élünk (Élet és Irodalom, 1965. 40. szám)
  • Skrobinec: Vilmos Kovács (Literaturna Ukrajina, 1977. jún. 10.)
  • Takács Imre: Kovács Vilmos búcsúztatása (Kortárs, 1978. 2. szám)
  • Pál György: Kovács Vilmos (Szabolcs-Szatmári Szle, 1978. 1. szám)