Kovacsóczy István
Körtvefájai Kovacsóczy István (? – Görgény vára, 1634. október) erdélyi nemesúr, 1622–1634 között erdélyi kancellár.
| Kovacsóczy István | |
| Erdélyi Fejedelemség kancellár | |
| Hivatali idő 1622 – 1634 | |
| Előd | – [1] |
| Utód | – [2] |
| Született | ? |
| Elhunyt | 1634. október Görgény vára |
| Szülei | Kovacsóczy Farkas |
| Házastársa | Thelegdy Zsófia |
| Foglalkozás | politikus |
| Vallás | katolikus |
Élete szerkesztés
Apja a Báthory Zsigmond által kivégeztetett Kovacsóczy Farkas kancellár volt, anyja Harinai Farkas Kata.
1608-tól Fehér vármegye főispánja volt; 1610-ben a Kendi–Kornis összeesküvésben való részvétele miatt elvesztette tisztségét. Bethlen Gábor titkáraként több diplomáciai megbízást teljesített: 1614-ben a pozsonyi országgyűlésre, 1616-ben és 1620-ban Prágába a császárhoz utazott. 1616-ban kancelláriai titkár lett. Péchi Simon letartóztatása után 1621-ben megbízottként vezette a kancelláriát, majd 1622-ben kancellárrá nevezték ki. Műveltségével kivívta a kortársak tiszteletét.
1624-ben Bécsbe utazott a nikolsburgi békeszerződés végrehajtására. 1625-ben Mikó Ferenccel együtt Bécsbe utazott Bethlen és II. Ferdinánd lánya, Cecília házasságának előmozdítására, majd miután a tárgyalások eredménytelenül zárultak, Berlinbe utaztak, hogy ott megkérjék Brandenburgi Katalin kezét. Bethlen és a német hercegnő házassági szerződését is Kovacsóczy és Mikó írták alá a fejedelem nevében.
1625-től Marosszék[3] főkapitánya, 1627-től Torda megye főispánja is.
1630-ban Bethlen Istvántól zálogba kapta Görgény várát. 1632-ben I. Rákóczi György Kendilónát adományozta neki.
Felesége Thelegdy Zsófia volt, Kata nevű lányát Derzsi Petky Ferenc vette feleségül. Fiúutód hiányában ő volt a körtvefáji Kovacsóczy család utolsó tagja. Könyvtárát a kolozsvári jezsuitákra hagyta.
Munkája szerkesztés
- Oratio, ad Sigismundum III, regem Poloniae..., Linz, 1619
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ Péchi Simon letartóztatása után (1621) a kancelláriát Kovacsóczy István vezette, de csak 1622-ben kapott kinevezést
- ↑ Kovacsóczy István halála után a kancelláriát 1644-ig az ítélőmester Kassai István vezette.
- ↑ Trócsányi (1980) szerint Háromszék, Lázár (1889) és Balogh (2005) szerint Marosszék
Források szerkesztés
- Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2005. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 254. ISBN 973-8231-48-5
- Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. In Ódon Erdély: Művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest: Magvető. 1986. ISBN 963 14 0625 3
- Deák Éva: Brandenburgi Katalin és Bethlen Gábor első találkozása. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3
- György Lajos: A kolozsvári római katolikus Lyceum-könyvtár története, 1579-1948. Budapest: Argumentum. 1994. ISBN 963 7719 83 0
- Horn Ildikó: Nemesasszonyok végrendelkezési szokásai az Erdélyi Fejedelemségben. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Lázár Miklós: Erdély főispánjai 1540-1711. Budapest: Athenaeum. 1889.
- Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 30., 53., 182. o. ISBN 963-05-2327-2
További információk szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
.svg){kind=small}