Krími-hegység
A Krími-hegység (ukránul: Кримські гори, Krimszki gori) a Krím félsziget déli részén húzódik a Herszonesz-foktól nyugaton az Illi-fokig keleten. A hegyvidék hossza 150 km, szélessége középső részén 50-60 km. Legmagasabb pontja a Roman-Kos-hegy (1545 m). A hegység része a megantiklinórium északi részének, amelynek déli része a Fekete-tenger szintje alá süllyedt. A Hegyvidéki Krím domborzatának felépítésére kihatással vannak a tektonikus folyamatok, a kőzetek rétegződése és az exogén folyamatok.
Krími-hegység (Кримські гори, Krimszki gori) | |
![]() | |
Magasság | 1545 m |
Hely | Krím |
Legmagasabb pont | Roman-Kos-hegy |
Hosszúság | 150 km |
Szélesség | 50-60 km |
Kor | Kréta-kor |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Térkép | |
![]() | |
A Krím domborzati térképe, délen a Krími-hegység | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Кримські гори, Krimszki gori témájú médiaállományokat. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/cc/AjPetriYayla00.jpeg/200px-AjPetriYayla00.jpeg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/19/Karadah_from_sea_2.jpg/200px-Karadah_from_sea_2.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e1/Golden_Gate_with_boat.jpg/200px-Golden_Gate_with_boat.jpg)
Természetföldrajzi öveződés
szerkesztésA természetvilági különbségeket a természet-földrajzi területek határain belül a geológiai-geomorfológiai felépítés és a magassági övek elhelyezkedése határozza meg. Ezek alapján a hegyvidéki Krímen három természetföldrajzi területet különböztetünk meg:
- Előhegység
- Fő hegyvonulat területe
- Krím déli partvidéke
Előhegység
szerkesztésAz előhegyi erdőssztyeppei terület kiterjed a belső és a külső kueszta vonulatra és a vonulatok között húzódó bemélyedésekre. Az előhegyek éghajlata félig aszályos, meleg, a telek enyhék. A talajtakaró vegyes összetételű. Errefelé a legelterjedtebbek az előhegyi csernozjomok és a gyepes-meszes talajok, délnyugaton barna talajok is előfordulnak. A legfontosabbak a kuesztás sztyeppéi területek, amelyeket az ember mezőgazdasági művelés alá vont (napjainkban itt szőlőt termesztenek), valamint a kuesztás erdőssztyeppei, erdei kuesztás területek. A leginkább hasznosítottak a vonulatok közötti lankás, dimbes-dombos bozótos sztyeppéi tájak. Itt található a települések többsége, van vasút és műút. A Belső-vonulatban akadnak még alacsonyhegyi erdei tájak, a folyóvölgyekben pedig völgyi-teraszos tájak.
A fő hegyi-réti-erdei vonulat
szerkesztésE terület nevében jól megmutatkoznak legfontosabb tájbeli sajátosságai: az erdei és a réti komplexumok túlsúlya. A Fő-vonulat különböző részeinek éghajlati sajátosságai eltérőek. E sajátosságok és a nyugat-keleti irányban változó domborzat határozta meg a tájak sokszínűségét. Az éghajlat egészében véve az alacsony hegységben található mérsékelten forró félig nedvestől a nyugati jajlák hűvös, rendkívül csapadékos éghajlatáig váltakozik. Valamennyi táj alacsonyhegyire, középhegyire és jajlai tájakra tagolódik. Az alacsony- és a középhegyekben vegyes összetételű erdőket találunk. A faállomány összetételét a lejtők fekvésének iránya, elhelyezkedése szabja meg. Leggyakrabban tölgyesekkel, jegenyefenyő-tölgyerdőkkel, erdei fenyvesekkel, bükk-gyertyánosokkal találkozhatunk.
Krím déli partvidéke
szerkesztésA krími déli partvidéki szubtrópusi mediterráneum mint természeti terület egybeesik a Fő-vonulat déli oldalának tengermelléki tájövével. A terület domborzatában a mély folyóvölgyek, vízmosások és horhosok által tagolt alacsonyhegység dominál. Az éghajlat a mediterrán éghajlattípus jegyeit viseli magán: nyugaton forró száraz, a tél mérsékelten meleg, keleten nagyon száraz, a tél pedig nagyon enyhe. A leggyakrabban előforduló tájak sziklásak. A terület legfontosabb tájai az alacsonyhegységek, a ritkás erdők reliktum jegenye fenyvesekkel – erdei fenyvesekkel, a csuszamlásos alacsonyhegységek jegenyefenyvesekkel-tölgyesekkel, a lejtős, erősen tagolt alacsonyhegységek ritkás jegenyefenyő-erdőkkel és tölgyes-pisztáciás bozótossal a teraszos kiképzésű, lejtős síkságok és alacsonyhegységi vonulatok ürömmel és pázsitfűfélékkel benőtt és árvalányhajas, csenkeszes sztyeppekkel. Sajátságos tájak alakultak ki az Aju-Dag, a Kasztéi és más lakkolit hegyek határain belül, ahol főleg lomblevelű erdők és tölgyes szárazságtűrő bozótosok nőnek örökzöld aljnövényzettel. Jellegzetes külső képet mutatnak a vulkanikus tengermellék alacsonyhegységi tájai, az olyanok, mint például a Kara-Dag, ahol ritkás tölgyesek és sztyeppék találhatók.
A különleges éghajlati feltételek lehetővé teszik, hogy e természeti területen illóolajtartalmú növényeket, egyebek mellett rózsát, levendulát, zsályát, valamint kiváló minőségű szőlőt termesszenek. A gyógyhatású éghajlatnak, a festői szépségű hegyeknek, a meleg tengernek, az egzotikus növényeknek köszönhetően e vidéket régóta gyógyító erejű helynek és az aktív rekreációs tevékenység vidékének tekintik. Nagyon sok táj megváltozott, egyesek teljesen átalakultak az antropogén tevékenység hatására.
Természetvédelmi területek
szerkesztésA Krím természetének gazdasági hasznosítása következtében számottevő mértékben megváltozik a talaj, a növényzet, az erdei vadak életkörülményei. A természetes tájakat felváltják az antropogén tájak. Valamennyi természeti komponens és természeti komplexum védelemre és észszerű módon történő hasznosításra szorul. Ennek érdekében a krími hegyvidéken közel 120 természetvédelmi területet hoztak létre, amelyek megtalálhatóak mindhárom természeti területen.
Az előhegységben csaknem 30 természeti objektumot nyilvánítottak védetté. Találunk közöttük 12 tölgyligetet, a Mangul-Kale maradványhegyet, a Belbek- és a Kacsini-kanyont, néhány olyan barlangot, amelyek egykoron a paleolitikumban élt ember lakhelyéül szolgáltak stb. A Fő-vonulat védett tájai között mintaként szolgálhat a Jaltai Hegyi Erdei Védett Terület, a Krími Nagykanyon Ideiglenesen Védett Terület, az Aj-Petrin található védett bükkligetek stb.
A déli partvidéken a jelentős természeti emlékek közé tartozik a Martyan-fok és a Kara-Dag Védett Terület. Ezenkívül védelem alatt áll még 27 táj és 15 partszakasz. E területen az ember és a természet harmonikus együttélésének kiváló példájául szolgálnak a több mint 1000 ha kiterjedésű parkok, amelyek közül tizenhetet a parképítő művészet emlékévé nyilvánítottak.
Források
szerkesztés- Maszljak P. O., Siscsenko P. H. (2000): Ukrajna földrajza. Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit, Lviv
- Rudl József (1999): A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs
- Zasztavnij F. D. (2004): Ukrajna természeti földrajza. Tankönyv a 8. osztály számára. „Szvit”, Lviv
- Географічна енціклопедія України. Том 1–3. УРЕ, Київ, 1989
- Маринич О. М., Шищенко П. Г. (2003): Фізична географія України. Підручник. Знання, Київ