Ksenija Sidorova

Ksenija Sidorova (Riga, 1988. május 18. –) klasszikus harmonika-játékos orosz és lett szülőkkel.

Ksenija Sidorova
Életrajzi adatok
Született1988. május 18. (36 éves)[1]
Riga[2]
Származásorosz, lett
HázastársaJose Luis Arizaga Lobeto
SzüleiPjotrs Sidorovs
Olga Szidorova
Pályafutás
Híres dalMonti: csárdás
Bartók: Román táncok
Piazzolla: Libertango
Hangszerharmonika
DíjakEcho Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2017)
Tevékenység
KiadókDeutsche Grammophon

Ksenija Sidorova weboldala
SablonWikidataSegítség
Ksenija Sidorova
Nem található szabad kép.(?)
Ksenija Sidorova

Nagyanyja hatására, akiben hazája népzenéje gyökerezett, nyolcéves korától egy zeneiskolában harmonikázni tanult.[3] Előbb Marija Gasele tanította, később a Royal Academy of Musicon, Londonban Owen Murray irányítása alatt kitüntetéssel tette le a mestervizsgát.[4]

2009 februárjában elnyerte a Friends of the Royal Academy of Music Wigmore Award zenei díjat. Májusban a Wigmore Hallban debütált. Még abban az évben fellépett a Park Lane Group Young Artists rendezvényen, A The Times „a koncertsorozat egyik igazi felfedezése“-ként méltatta. Ezután számos nemzetközi elismerésben és díjban volt része. Svájcban szerepelt a Luzerni Zenei Fesztiválon, és további nemzetközi fellépései voltak Franciaország, Olaszország, Litvánia, az USA, Németország és Norvégia pódiumain. Muzsikált rádió- és tévéadásokban az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban, 2013-ban többek közt a Stars von Morgen műsorban Rolando Villazónnal. 2014-ben részt vett a Night of the Proms Tour koncertsorozaton. 2015 februárjában és márciusában Izrael Jeruzsálem, Tel-Aviv és Haifa városaiban turnézott.[4] A 2015/16-os és a 2017/18-as évadokban Ksenija Sidorova a Fiatal vadak sorozat előadója volt a Konzerthaus Dortmundban.[5]

Zenélt a Belcea- és a Sacconi-Quartettben, a Wiener Kammerorchesterben, a Trondheim Soloistsban, a Sinfonietta Riga zenekarban, a Lett Szimfonikus Zenekarban és a Lett Operazenekarban.[4]

Ksenija Sidorova repertoárja felöleli a klasszikusokat Bachtól Mozarton át a kortárs kompozíciókig. Szívesen tárja a publikum elé kevésbé ismert kelet-európai szerzők műveit, de olyan ismertebbekét is, mint Astor Piazzolla, akinek Libertangója fontos szerepet játszik előadásaiban.[4] Állandóan bővíti harmonikarepertoárját – komoly, általánosan alkalmazható eszközként akarja bemutatni a nagyközönség számára, megszabadítva azt az „umtata” nimbusától, amint azt ő viccesen nevezi.[6] Állandóan kutatja az eredeti kompozíciókat, intenzív együttműködésben kortárs zeneszerzőkkel.[7] Sanzonok kísérőjeként gyakran közreműködik,[8] alkalmanként fellép a hétköznapi popzenei és improvizációs előadásokban is.[9]

Elismerései (válogatás)

szerkesztés
  • Grand Music Award for Concert of the Year (2012)
  • Philharmonia Orchestra Friends Award
  • a Worshipful Company of Musicians (WCoM) ezüstmedálja
  • Maisie Lewis Award
  • WCoM Prince-díj
  • a Bryn Terfel Foundation díja
  • ECHO Klassik (Az év hangszerszólistanője, 2017)

Diszkográfia

szerkesztés
  • Classical Accordion, Champs Hill Records, 2011
  • Fairy Tales, Champs Hill Records, 2013
  • Carmen, Deutsche Grammophon, 2016
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. március 7.)
  3. Ksenija Sidorova, Avi Avitals és Itamars Doari 2015-12-19
  4. a b c d Biografie der Künstlerin auf ihrer Website
  5. Hetet egy csapásra – Das KONZERTHAUS DORTMUND gibt sieben „Junge Wilde“ für die vierte Staffel seiner Erfolgsreihe ab 2015/16 bekannt Das Opernmagazin, 2015
  6. Alexis Amitirigala: The Accordionist, Videóportréja a Youtube-on, 2015-02-23
  7. Les Stars de Demain, Arte
  8. Danse Macabre, Anne Sofie von Ottert kíséri, Arte Lounge, 2015-02-23
  9. Alexis Amitirigala: Ksenija Sidorova trifft auf den Monkey Clan, Svájci Rádió és Televízió (SRF), Kultur, 2014-12-16

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ksenija Sidorova című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés