Kubinkai Harckocsi Múzeum

A Moszkva közelében található Kubinkai Harckocsi Múzeum a világ legnagyobb harckocsikkal és harcjárművekkel foglalkozó múzeuma.[1] Az orosz múzeum rendelkezik a legnagyobb, legváltozatosabb harckocsi készlettel, melyek között rengeteg egyedi, többek között német kísérleti jármű is található. Rendelkezik mind szabad, mind zárt téri területekkel, míg kiállítási példányai között egészen 1917-ből származó jármű is akad. A múzeum gyűjteményében található 5 darab második világháborús magyar harckocsi is, melyekből ezeken kívül egy sem maradt fenn az utókor számára.[2]

Kubinkai Harckocsi Múzeum
A német Maus egyetlen létező példánya Kubinkában.
A német Maus egyetlen létező példánya Kubinkában.
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Kubinka
 Oroszország
Cím Kubinka, Kubinka 143072, Oroszország
Alapítva 1972
Megnyílt 1978. június
Elhelyezkedése
Kubinkai Harckocsi Múzeum (Moszkvai terület)
Kubinkai Harckocsi Múzeum
Kubinkai Harckocsi Múzeum
Pozíció a Moszkvai terület térképén
é. sz. 55° 33′ 54″, k. h. 36° 42′ 56″Koordináták: é. sz. 55° 33′ 54″, k. h. 36° 42′ 56″
A Kubinkai Harckocsi Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinkai Harckocsi Múzeum témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A múzeum helyén eredetileg - sok évtizeden át - egy teszt zóna állt, ahol is egyrészt szovjet kísérleti járműveket teszteltek, másrészt zsákmányolt idegen (értsd: világháborús német, magyar; később amerikai, angol) harckocsikat vizsgáltak meg. Ennek következtében jutott a gyűjteménybe szinte megszámlálhatatlanul sok nem szovjet eredetű jármű. Az pedig, hogy a zsákmányolt járművek a mai napig megmaradtak annak a mentalitásnak köszönhető, hogy a szovjetek mindegyikre trófeaként tekintettek.

Már a háborút megelőzően is minden szovjet fejlesztésű harckocsinak Kubinkában kellett bizonyítania, mielőtt a sorozatgyártását megrendelhették, így már ekkor kerültek példányok a gyűjteménybe. A háború kitörését követően, de még a német hadüzenet előtt a szovjet vezetésnek sikerült néhány német tankot megvásárolnia, amelyek Kubinkában tüzetes vizsgálatnak lettek kitéve.

A katonasággal való szoros együttműködés jegyében, a múzeumba történő belépés, valamint az őrzés-védelem az Orosz Fegyveres Erők szabályzatai alapján történik. A múzeum napjaikban a Patriot park páncélos fegyverzettel és technikával foglalkozó fiókintézménye.

A gyűjteménySzerkesztés

A múzeum csak csekély számú harckocsival rendelkezik a második világháborút megelőző időszakból, ám kiemelendők a gyűjtemény Mark V-ös brit és Renault FT francia példányai.

Kubinka ugyanakkor rendelkezik szinte az összes valaha gyártott szovjet harckocsi egy-egy példányával, így olyan ritkaságok is megtalálhatóak a gyűjteményben, mint a T–35, Objekt 279 vagy a SZU–100Y.

Ennél is nagyobb kincsnek számítanak az olyan kísérleti és/vagy prototípus német harckocsik, mint a 188 tonnás Maus szupernehéz tank vagy épp a nagyon kis darabszámban - mindössze 13 db-os sorozatban - gyártott Sturmtiger.

Külön érdekesség, hogy 5 db Magyarországon fejlesztett és gyártott harckocsi is helyet kapott a gyűjteményben. A múzeum kötelékébe tartozik egy-egy: Toldi I, Toldi II, Nimród, Turán II és egy Zrínyi II-es is. Ezekből sajnos a kubinkai példányokon kívül egy sem élte túl a háborút.

A gyűjtemény bővítése 1945-tel sem zárult le, a Hidegháború folyamán számos regionális konfliktusból sikerült ilyen-olyan úton a múzeumba juttatni egykori szövetséges népektől származó tankokat is. Ilyenek például az Algériából szerzett francia AMX–13/75 vagy a Vietnámban zsákmányolt amerikai M24 Chaffee.

Azonban az 1990-es évektől kezdődően nem ritka, hogy egyes országok, illetve azok múzeumai eladják/eladományozzák Kubinka számára egy-egy járművüket. Ily módon került a múzeum tulajdonába egy brit Conqueror és egy svéd Strv 103 is.

KépgalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinkai Harckocsi Múzeum témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kubinka Tank Museum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.