Zrínyi (önjáró löveg)
A Zrínyi rohamlöveg a Magyar Királyi Honvédség számára Magyarországon kifejlesztett és gyártott harcjármű a II. világháború idején.
| 43M Zrínyi | |
 | |
| 43M Zrinyi önjáró löveg a Kubinka Harckocsi Múzeumban | |
| Fejlesztő ország | Magyar Királyság |
| Gyártási darabszám | 61 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 |
| Hosszúság | 5,5 m |
| Szélesség | 2,9 m |
| Magasság | 1,90 m |
| Tömeg | 21,6 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 75 mm - 15 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 105 mm 40/43M típusú tarack |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Weiss Manfréd V–8H benzinmotor |
| Teljesítmény | 191 kW (260 LE) |
| Felfüggesztés | laprugó |
| Sebesség | 43 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 11,6 LE/t |
| Hatótávolság | 220 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 43M Zrínyi témájú médiaállományokat. | |
A Zrínyi rohamlöveg-család születése
szerkesztés1942-ben a Magyar Királyi Honvédség vezérkarában felmerült az igény egy rohamlöveg-család fejlesztésére. Ennek a fegyvernemnek a kiválóságát a német rohamlöveg-osztályok StuG III-asai által elért eredmények is igazolták. Mindazonáltal Németország kezdetben elzárkozózott attól a lehetőségtől, hogy bevált rohamlöveg típusait vagy azok gyártási jogait eladja. A Honvédelmi Minisztérium ezért két fajta önjáró lövegre adta le a rendelést: a Zrínyi I-re hosszú csövű 75 mm-es löveggel, és a Zrínyi II-re 40 M. 10,5 cm-es tarackkal felszerelve.
A Zrínyi rohamlöveg-család gyártása
szerkesztésA sikeres tereppróbák után a 105 mm-es löveggel felszerelt Zrínyi II rohamlöveg sorozatgyártását 1943 tavaszán kezdték meg. A Minisztérium összesen 300 darabra adott megrendelést, melyekből 50 darabot kellett 1944 végére leszállítania a Weiss Manfréd gyárnak. Az 1945-re tervezett, nemkülönben 50 darabos Zrínyi II-es típusú rohamlövegek legyártását is megkezdték, ugyanis az így felszabaduló időt a Zrínyi I-es fejlesztésére és gyártására fordíthatták. 1943-45-ig a Zrínyi II rohamlövegből kb. 60 példány, a Zrínyi I-ből pedig egy prototípus épült a Weiss Manfréd, illetve a Ganz gyár üzemeiben.
A Zrínyi rohamtarack a harcban
szerkesztésA Zrínyi II rohamtarack első példányai 1944 tavaszán az 1. Magyar Hadsereg kötelékében már a keleti fronton, Galíciában harcoltak a Vörös Hadsereg csapatai ellen. A rohamtarackok itt néhány – a háború végkimeneteléhez képest jelentéktelen – győzelmet arattak. A rohamtarackok a tordai csatában megsemmisítettek 18 T–34 típusú szovjet közepes harckocsit, míg a Zrínyi II-es típusú rohamtarackok közül csak 6 darabot tettek harcképtelenné a szovjet páncélosok.[1] Később ezeket a rohamlövegeket Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós rohamtarackjával elvontatta, így meg tudták javítani őket. Bozsoki zászlós tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A Zrínyik Budapest védelménél is kiválóan szerepeltek Billnitzer Ernő tábornok parancsnoksága alatt.[2][3] A Zrínyi I-es prototípusa nem vett részt a harcokban.
A Zrínyiket a tervek szerint rohamtüzérosztályokba szervezték volna. Egy ilyen osztály három ütegből állt (ütegenként 10 harcjárművel), valamint a háromból kettő 7,5 cm-es Zrínyi I-es rohamlövegekkel, a harmadik pedig a 105 mm-es Zrínyi II rohamtarackokkal lett volna ellátva, ezen kívül a rohamlövegosztály törzse is kapott volna 1 db parancsnoki Zrínyit, így egy rohamtüzérosztály 31 járműből állt volna. Első körben nyolc rohamtüzérosztály került felállításra (1., 7., 10., 13., 16., 20., 24. és 25.) 1943-44 folyamán, de a gyártás lassúsága miatt 1944-re csak az 1. és 10. rohamtüzérosztályokat tudták Zrínyikkel ellátni, ezeket sem mindig a hadrendben előírt mennyiséggel vagy típusokkal (az 1. rto. csak a 2. és 3. ütegével indult Galíciába; 75 mm-es rohamlövegek hiánya miatt pedig minden üteg az itt tárgyalt 105 mm-es tarackos változatból kapott). Egyébként a 7. rohamtüzérosztályt német StuG. III rohamlövegekkel, a 20.-at, valamint részben a 16. és 24. rohamtüzérosztályokat (utóbbi kettőnek csak két-két ütegét) pedig Hetzer vadászpáncélosokkal látták el. A többi rohamtüzérosztály nem jutott semmilyen harcjárműhöz, ezért jobb esetben 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal rendelkeztek, rosszabb esetben pedig hagyományos gyalogságként kerültek alkalmazásra.
A végzet
szerkesztés1944 nyarán még töretlenül folyt a sorozatgyártás, amikor pusztító légitámadás érte a Weiss Manfréd gyárat, és a csarnokban lévő félkész Zrínyi rohamlövegeket és a gépsorokat megsemmisítették a bombák. A még javítható alkatrészeket a Ganz gyárba szállították, és ott újabb 6 darab rohamlöveget szereltek össze. Napjainkban csupán egyetlen Zrínyi II rohamtarack létezik a világon, ezt a Moszkva melletti Kubinkai Harckocsi Múzeumban őrzik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 12.kép, memoir44.hu
- ↑ Waldemar Lenz őrmester törtenete Billnitzer Ernő tábornokról, memoir44.hu
- ↑ Kerekes András: „Szigetvári Zrínyik” Budapest védelmében – A 10. rohamtüzér osztály harcai a magyar fővárosban és annak térségében 1944 decemberétől 1945 februárjáig, In: Hadtörténelmi Közlemények, 2018/1., 42–70. o.
Források
szerkesztés- Bíró Ádám: A 40/43M Zrínyi–II rohamtarack fejlesztése és alkalmazása, Haditechnika, I. rész: 1996/1, 66–71. o.; II. rész: 1996/2, 43–45. o; III. rész: 1996/4, 66–69. o.
- Bonhardt Attila: Zrínyi II rohamtarack: A Magyar Királyi Honvédség Páncélosai, Budapest, PeKo Publishing Kft., 2015
