Főmenü megnyitása

Kulin László (Zilah, 1901. augusztus 14.Budapest, 1989. július 24.) orvos, gyermekorvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1962), Kossuth-díjas (1953).

Kulin László
Született 1901. augusztus 14.
Zilah
Elhunyt 1989. július 24. (87 évesen)[1]
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása gyermekorvos
egyetemi tanár
Iskolái Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhely Nagyerdei Központi Sírkert, Debrecen

PályafutásaSzerkesztés

1926-ban szerzett orvosi diplomát Debrecenben. 1924-25-ben a debreceni Gyermekklinika gyakornoka, 1925-től tanársegédje és adjunktusa, 1936-ban magántanára. 1939-ben a debreceni Állami Gyermekmenhely igazgató főorvosa. 1945-től rk. egyetemi tanár. 1949-1972 között a Gyermekklinika professzora, több alkalommal dékánja és rektora. Több minősítő bizottság tagja és elnöke volt. Vezetése alatt a debreceni klinikán korszerű klimatizációs rendszert, csecsemő-és fertőzőosztályokat létesítettek, és Európában modell értékű járóbeteg-ellátást szerveztek. Tudományos munkássága kezdetben a szénhidrátanyagcsere tanulmányozására terjedt ki. Foglalkozott a scarlatina és a csecsemőkori atrophia kérdésével. Nevéhez fűződik az atrophia pathomechanizmus az adaptációs szindróma és klímaterápia felfedezése. Ez utóbbiakért kapta a Kossuth-díjat.

Mintegy 100 tudományos közleményt jelentetett meg. Az Acta Paediatrica s a Gyermekgyógyászat c. folyóiratok szerk. bizottsági tagja, több hazai társaságnak vezetőségi tagja volt. A Magyar Gyermekorvos Társaságnak díszelnöki tisztét töltötte be. 1966-ban Schöpf-Mérei-emlékéremmel tüntették ki.

MűveiSzerkesztés

  • A súlyosan leromlott-atrophiás és dekomponált – csecsemőszervezet életfolyamatainak szabályozásában a thermoreguláció, a thermoneutrális komfort környezet döntő tényező (Debrecen, 1985)[2]

IrodalomSzerkesztés

  • Emlékkönyv Kulin László, a Debreceni Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájának igazgatója 10 éves professzori jubileuma alkalmából (Debrecen, 1959)[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés