Lágyi István
Lágyi István (Aranyosmarót, 1901. szeptember 19. – Budapest, 1978. augusztus 26.) térképész.
Lágyi István | |
Született | 1901. szeptember 19.[1] Aranyosmarót[1] |
Elhunyt | 1978. augusztus 26. (76 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztés1907–1911 között elemi iskoláit szülővárosában végezte el. Ezután a Nyitrai Állami Főreál Gimnáziumban tanult. 1918-ban Budapesten érettségizett. 1919-ben íratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre, de onnan rövidesen kivált és a Ludovika Akadémia hallgatója lett. 1921-ben tüzér hadnaggyá avatták. 1922–1930 között különböző csapattesteknél teljesített katonai szolgálatot. 1930-ban került a Honvéd Térképészet Intézethez (HTI), ahol elvégezte a 3 éves térképész tanfolyamot. 1934-ben főhadnaggyá léptették elő. 1934–1944 között topográfiai felméréseket végzett az ország területén. 1938-ban százados lett. 1940-ben őrnagyi fokozatot kapott. 1943-ban alezredessé nevezték ki. 1945. április 12-én, Ausztriában amerikai hadifogságba esett. Innen 1945. október 28-án tért haza. 1946-ban részt vett a Térképészeti Intézet újjáépítésében. 1947-ben újraindult az Intézetben a munka. 1952-ben ismét elbocsátották. 1955-ben került a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalathoz. Az Állami Földmérés átszervezése során, 1959. január 1-jével osztályát a Kartográfiai Vállalathoz (KV) csatolták, ezért – 1961-es nyugdíjazásáig – mint topográfus-vizsgáló dolgozott.
Nyitrán, a családi sírboltba helyezték el.
Munkássága
szerkesztésNeve elsősorban a térképtörténeti kutatásai által lett ismert. Tanulmányai is e témában jelentek meg. Fontos munkát végzett a térképtörténeti emlékek összegyűjtésével. Halála előtt gyűjteményét a Hadtörténeti Múzeumnak és az Országos Levéltárnak adományozta.
Művei
szerkesztés- A Magyar Fotogrammetria évgyűrűi (Geodézia és Kartográfia, 1964. 2. sz.)
- A fotogrammetria kezdetei Magyarországon (Földmérő, 1975)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. október 15.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- https://epa.oszk.hu/03200/03288/00013/pdf/EPA03288_geodezia_kartografia_2019_01_023-024.pdf
További információk
szerkesztés- Niklasz László 1979. Meghalt Lágyi István (nekrológ). Geodézia és Kartográfia, 31. évf. 2. sz.
- Tremmel Ágoston 2001. 100 éve született Lágyi István. Geodézia és kartográfia, 53. évf. 5. sz.
- Raum Frigyes 1983. Magyar Földmérők arcképcsarnoka II. BGTV, Budapest
- Raum Frigyes 1996. Magyar Földmérők bibliográfiája. Geodézia Rt., Budapest
- Lágyi István 1951. Önéletrajz. HM Irattár
- BM-jelentés 1960. Lágyi István volt alezredes „fehér segély” ügye. Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltára, Budapest
- Lágyi István 1963. Adalékok a magyar fotogrammetria történetéhez. Geodézia és Kartográfia, 15. évf. 3. sz.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8