Lépcsős Szent János

Lépcsős vagy Létrás Szent János, régiesen Lajtorjás Szent János, görögösen Jóannész Klimakhosz (ógörögül: Ἰωάννης τῆς Κλίμακος, latinul: Johannes Climacus), (hagyományosan 575 körül – 649. március 30., újabb számítások szerint 523 körül[1]606) szír szerzetes, egyházi író. Ismeretes még Johannes Scholasticus és Johannes Sinaites néven is.

Lépcsős Szent János
Lestvichnik.jpg
szerzetes, apát
Születése
575 körül
Szíria
Halála
649. március 30. (kb. 75 évesen)
Sínai-hegy
Tisztelete
Tisztelik Görög ortodox egyház
Ünnepnapja március 30.
Ortodox kereszténység
A Wikimédia Commons tartalmaz Lépcsős Szent János témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Életéről igen kevés adattal rendelkezünk. Születési helye nem ismert. Dániel nevű életrajzírója szerint (PG 88,596-608) János 16 éves korában lett szerzetes, 19 évet közösségben, 21 évet pedig magányban töltött. 60 éves korában megválasztották a Sínai monostor apátjává. A lelki élet fokait bemutató Paradicsom lépcsőjét (gör. Klimax Paradeisou, lat. Scala Paradisi) – melyről a nevét is kapta – ekkor írta meg. Ő maga hasonlítja Jákob létrájához, illetve Jézus életének 30 évéhez (30 fejezet).

A mű rendkívül elterjedt, 33 görög, illusztrált kéziratát ismerjük, lefordították számos más nyelvre is, így fennmaradtak igen régi latin, szír, arab, örmény és szláv fordítások. A Paradicsom lépcsője eredetileg egy másik, Liber ad Pastorem c. művét egészítette ki, de aztán önálló műként terjedt.

Tanításai a Paradicsom LépcsőjébenSzerkesztés

A szerzetes angyali életet folytat, bár még anyagi és romlandó testben él. (1. fej.) A szerzetes sajátos szerepet tölt be az Egyházban. Minden apostoli tevékenység csak kísértés, kivéve az elöljáró szolgálatát. A szerzeteseknek saját üdvösségükön fáradozva kell küzdeniük a világ üdvösségéért. Nem külsőleg adnak példát, hanem létükkel. Isten iránti szeretetükkel és szenvedélyeik megtisztításával hatnak a világra.

A szerzetesi eszmény tehát a hészükhia, vagyis a külső nyugalom, az állandó ima s ennek előfeltétele, a belső béke.

Az első lépcső jelenti a világtól való elszakadást, a második a földi érzelmekről-szeretetről való lemondást, a harmadik elindulást a monasztikus-remete életben. A negyedik fokon az engedelmességet kell elsajátítani, ami nemcsak kezdeti gyakorlat, hanem biztos védelem a csalódások ellen. A következő lépcsők leírják az aszketikus élet kibontakozását, elemzik a hét főbűnt és az erényeket. Az utolsó négy fok az aszketikus élet legmagasabb szakaszait mutatja be: a magány, az ima, az apatheia, a hit, a remény és a szeretet lényegét.

János jól ismerte a sivatagi atyák tanításait és Gázai Szent Dorotheoszt; írásai pedig Új Teológus Szent Simeon közvetítésével maradandó hatást gyakoroltak a hészükhiasztákra és az orosz sztarecekre.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.iskolanoverek.hu/szent/vil%C3%A1gt%C3%B6rt%C3%A9nelem-szentjeink-nyom%C3%A1n-119[halott link]

MagyarulSzerkesztés

  • Létrás Szent János: Mennyekbe vezető létra (Árkossy Miklós ford. alapján átdolgozott kiadás), Görögkatolikus Szemle füzetek V. szám, Nyíregyháza, 2014, ISSN 1416-793X, 285 p

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés