Lőrincz Gyula

Lőrincz Gyula (Magyardiószeg, 1910. január 16. – Pozsony, 1980. december 14.) szlovákiai magyar festő, érdemes művész (1975).

Lőrincz Gyula
Született	1910. január 16. Diószeg Magyardiószeg
Elhunyt	1980. december 14. (70 évesen) Pozsony
Állampolgársága	csehszlovák
Foglalkozása	politikus festőművész grafikusművész publicista
Tisztsége	Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja
Kitüntetései	Nemzet Művésze (1980)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gyermek- és ifjúkorát az Alföldön, majd Dunaszerdahelyen töltötte. Tanulmányait Pozsonyban Gustav Mally magániskolájában kezdte, majd Komáromban Harmos Károlynál folytatta. 1929-1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően két évig Vaszary János tanársegédje volt.

Kapcsolatban állt Kassák Lajos Munka Körével, részt vett a Sarló mozgalomban. 1935-től a Magyar Nap grafikusa, együttműködött az Az Úttal. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak (Masaryk Akadémia), 1935-ben a Társaság aranyérmével tüntették ki, s annak ösztöndíjával Párizsba utazott tanulmányai folytatására. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője. 1936-ban a kommunista párt megbízásából Marseilleben támogatja a spanyol polgárháború megsegítésére érkező nemzetközi brigádokat. Szlovákiába visszatérve rendszeresen kiállított Pozsonyban, Érsekújvárott és Ipolyságon. 1938-1939-ben Párizsba emigrált, majd 1939-1946 között Budapesten élt, reklámgrafikusként dolgozott.

1946-ban visszatért Pozsonyba, ott élt és dolgozott haláláig. Művészi tevékenysége mellett 1948–1955 között az Új Szó főszerkesztője, 1948-1954 között pedig a Pravda, illetve 1968-1975 között az Új Szó munkatársa.

1949–1968 és 1972–1980 között, haláláig a Csemadok Központi Bizottságának országos elnöke. Az ún. normalizáció során a Csemadokból való kizárási program egyik kidolgozója volt. Magas párt-, szakmai és társadalmi tisztségeket viselt, 1954-től haláláig parlamenti képviselő volt. Művészete ugyanabból a világnézeti elkötelezettségből táplálkozott, mint politikai tevékenysége. 1977-től a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke, 1978-tól a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének alelnöke volt.

Fontosabb egyéni kiállításai: Duna Menti Múzeum (Komárom, 1972), Csehszlovák Kultúra (Budapest, 1973), Műcsarnok (1985 – emlékkiállítás), Pozsony (1975, 1977, 1981 – emlékkiállítás).

Fiai Gyula újságíró, diplomata, Mihály a Pozsonyi Gazdasági Egyetem, külkereskedelmi szakán végzett, és a Slovart vezérigazgatója és Dánia tiszteletbeli főkonzulja volt Pozsonyban. Második felesége Gály Olga költő, műfordító volt.

Elismerései és emléke

• 1935 Masaryk Akadémia aranyérme
• 1960 Munkaérdemrend
• 1978 Klement Gottwald Állami Díj
• 1980 Nemzeti művész cím
• 1980 A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje
• Dunaszerdahely, Lőrincz Gyula utca

Megjegyzés: a keszegfalvai Lőrincz Gyula Alapiskola és Óvoda, illetve a Lőrincz Gyula Napok Lőrincz Gyula (1862–1928) történetíróhoz kötődik.

Művei

Pályája kezdetétől az 1945-ig terjedő időszakban expresszív erejű festményei vallanak az öldöklés felett érzett fájdalmáról, a pusztulástól való félelméről. 1945 után festői nyelve higgadtabb lett. Témái a család és a társadalmi élet eseményei, típusai, gyermekkora vidékének, a Csallóköz tájai.

• Háború lesz (1939)
• Gond (1943)
• Koncentrációs táborban (1943)
• Fésülködő nő (1948)
• Társadalmi munkás (1948)
• Kosuti, 1931 (grafikai sorozat, 1960-as évek)
• Pusztai szeretők (1973)
• Apa és fia (1974).
• 1946 Emlékezés. Budapest. (rajzgyűjtemény)
• 1973 Dózsa katonái. Kosuti sortűz. Pozsony-Budapest. (rajzsorozatok).

Irodalom

• Szíj Rezső 1971: L. Budapest.
• Vígh Károly 1980: Pozsonyi beszélgetés Lőrincz Gyulával. Magyar Nemzet 1980. jan. 4.
• Szilvásy József 1980: A 70 éves L. Gy. köszöntése. Népszabadság 1980. jan. 15.
• 1985 Katalógus-előszó. Budapest.
• Gály Olga 1990: Ördöglakat (Lőrincz Gyula festőművész ifjúkoráról)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• sladkovicovo.sk
• A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig
• artportal.hu Archiválva 2020. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• ponvagli.sk