Lakatos Vince

(1907–1978) magyar filmrendező, fotográfus, író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Lakatos Vince (Mikelaka, 1907. január 21.Budapest, 1978. február 20.) magyar filmrendező, fotográfus, író, érdemes és kiváló művész.

Lakatos Vince
Született1907. január 21.
Mikelaka
Elhunyt1978. február 20. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiLakatos Iván operatőr, filmrendező
Foglalkozásafilmrendező
fotográfus
újságíró
író
KitüntetéseiÉrdemes Művész (1971)
Kiváló Művész (1973)
SírhelyeFarkasréti temető (34/2-1-6)[1][2]

SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Arad megyében, Mikelakán született, 1907. január 21-én, nővére: Juliska és bátyja: András után. Édesapja Lakatos András, vasutas volt, édesanyja Boros Eszter. Családja 1910-ben a Kiskunhalastól mintegy tíz kilométerre eső Halasi Tanyák vasúti megálló bakterházában kapott szolgálati lakásba költözött. Kezdetben a tázlári tanyai iskolába járt, majd a harkapusztai tanyai iskolát látogatta, napi tizenkét kilométert gyalogolván oda és vissza. A Kiskunhalasi Református Főgimnáziumban érettségizett 1927-ben. Szegeden folytatott jogi tanulmányokat (1931). 1933–1944 között újságíróként dolgozott, többek között a Nemzeti Újság, az Esti Újság, az Új Nemzedék, a Függetlenség és a Magyar Nemzet munkatársa volt. Szépíróként írt novellákat, regényeket. 1933–1941 között ezernél több fotográfiát készített a szegényparasztság életéről. Ezekből 727 darab eredeti negatív maradt fent, elrendezésüket, címadásukat a művész idősebb korában végezte el. A negatívokat fia, Lakatos Iván operatőr, filmrendező és felesége, Inkey Alice fotóművész gondozza. 1945-től kezdett filmezni, először a Földművelésügyi Minisztérium számára. Az államosítást követően, 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilmgyár, majd az ebből alakult Budapesti Filmstúdió, mai nevén Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdió alkalmazta rendezőként és forgatókönyvíróként. Mintegy 180 rövidfilmet és három, egész estét betöltő filmet készített, köztük a II. világháborúról szóló nyolc órás, 12000 méteres történelmi alkotását, a Mementót. Dokumentumfilmjei főként az alföldi tájat és az itt élő népet mutatták be. Bölcs mesterek, okos szerkezetek című filmjét (1974) a Tamperei Filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazták. 1972-ben megkapta Bács-Kiskun megye művészeti díját. Munkásságát 1971-ben érdemes művész díjjal ismerték el, 1973-ban kiváló művész lett. 1978-ban a Naplemente című, négy részes televíziós filmjéért Kossuth-díjra jelölték, amit halála miatt mégsem neki ítéltek.

  • Árva népem (elbeszélések, Bp., 1941)
  • Zúg a nádas (regény, Bp., 1942)
  • Hatrongyos (regény, Bp., 1943)
  • Egykutyások (elbeszélések, Bp., 1944)
  • Virrasztó fény (regény, Bp., 1944)
  • A rab fia (kisregény, Bp., 1946)
  • A Kiskunsági krónika (Bp., 1958)
  • Mécsvilágnál (1979)
  • Krónika a kun pusztákról (Kecskemét, 1988)

Filmjeiből

szerkesztés