Laposhasú pikó

A laposhasú pikó (Pungitius platygaster) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a pikófélék (Gasterosteidae) családjába tartozó faj.

Laposhasú pikó
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes) Alrend: Gasterosteoidei Család: Pikófélék (Gasterosteidae) Nem: Pungitius (Coste, 1848) Faj: P. platygaster
Tudományos név
Pungitius platygaster (Kessler, 1859)
Szinonimák
Gasterosteus platygaster Kessler, 1859 Gasterosteus platygaster aralensis Kessler, 1877 Gasterosteus platygaster caucasicus Kessler, 1877 Gasterosteus platygaster danubica Steindachner, 1899 Gasterosteus platygaster kessleri Yakovlev, 1870 Gasterosteus platygaster niger Yakovlev, 1870 Gasterosteus pungitius niger Yakovlev, 1870 Pungitius platygaster aralensis (Kessler, 1877) Pygosteus platygaster nuda Berg, 1905
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Laposhasú pikó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Laposhasú pikó témájú kategóriát.

Előfordulása

A laposhasú pikó elterjedési területe a sekély, dús növényzetű vizek a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger brakkvízövezetében, valamint az Aral-tóban. Előfordul édesvizű tavakban is, például az Urál környéki Karkal-tóban. A Dunában Belgrádig hatolt fel.

Megjelenése

A hal testhossza 4-6 centiméter, legfeljebb 7 centiméter. Hátán 7-12, általában 8-9 szabadon álló, hátrafelé irányuló, mozgatható tüske van, amelyek a farokállású hátúszó lágy sugarú része előtt helyezkednek el. Hasúszóin erős, fogazott tüskék vannak. Fején és testén nincsenek pikkelyek, csak a jól fejlett oldalvonal mentén van egy sor vékony csontlemez, amelyek nem terjednek ék alakban a faroknyélre. Háta kékeszöld, hasa ezüstszínű, zöld fémfénnyel.

Életmódja

Tápláléka gerinctelen állatok, például apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása

Április - májusban ívik. A hím egy általa készített fészekben őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8