Lazányi Endre

növénybiológus, genetikus, természettudományi szakíró

Lazányi Endre (névváltozat: Lazányi András) (Dés, 1914. május 14.Margitta, 2009. augusztus 10.) növénybiológus, genetikus, természettudományi szakíró.

Lazányi Endre
Lazányi Endre (András).jpg
Született 1914. május 14.
Dés
Elhunyt 2009. augusztus 10. (95 évesen)
Margitta
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Gyermekei Jagamos-Lazányi Marianne
Foglalkozása növénybiológus,
genetikus,
természettudományi szakíró,
pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Lazányi Endre témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolát Kolozsvárt végzett (1931), az I. Ferdinánd Egyetemen szerzett diplomát (1935). Középiskolai tanár Gyulafehérvárt (1937–40), Désen (1940–44). Egyetemi pályára lépett: 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen Csík Lajos tanársegéde, akinek vezetése alatt a biológiai tudományok doktora címet szerezte meg (1947), majd 1948-tól a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola magyar tagozatának szervezője, adjunktus, ill. egyetemi tanár.

Részt vett a berlini tudományos akadémia ama ülésszakán, ahol a klasszikus genetika visszanyerte megillető helyét a Liszenko-féle hamis örökléselmélettel szemben (1955). A szulfonamidon biológiai hatásáról írt dolgozatáért megkapta a Román Akadémia Teodorescu-díját (1965). Tanulmányokat folytatott a gaterslebeni Kultúrnövénykutató Intézetben, romániai küldöttként beszámolt genetikai eredményeiről a brünni Mendel-emlékgyűlésen (1965), a stockholmi svéd egyetem meghívott kutatója (1969). Nyugalomba vonulása (1974) után témái: a kromoszóma-evolúció a kultúrnövények fejlődéstörténetében s a kultúrnövények mennyiségi jellegeinek megváltoztatása a poligének indukált felerősítése által. A Columbia University New Jersey (USA) 1992-es évkönyvében A darwini fokozatos változékonyság genetikai alapja c. tanulmánya jelent meg angolul.

Első írása Keszy-Harmath Erzsébet társszerzővel a Studii și Cercetări Științifice (Kolozsvár, 1955) számára készült. Önálló kutatásainak eredményeiről a Román Akadémia szakfolyóirataiban s tudományos prioritásokat közlő nemzetközi folyóiratokban (Biologisches Zentralblatt, Zsurnal Obscsej Biologi, Die Naturwissenschaften, Mutation Research, International Journal of Radiation Biology, Zeitschrift für Pflanzenzüchtung) számolt be. Közleményeinek témája: mutáció- és kromoszómakutatás. Egy magyar nyelvű tanulmányát Kromoszóma-evolúció és a fajok tömeges kihalása cím alatt a Korunk Évkönyv 1973-ban közölte. Ismeretterjesztő cikkei a Korunk, A Hét, Probleme Agricole hasábjain jelentek meg. A Természet Világa 1983-ban közölte a Kisérletileg irányított evolúció című cikkét.

Nyolcvanévesen Debrecenbe költözött, és Lazányi András néven tovább folytatta kutatói tevékenységét.[1] 2006-ban megszerezte az MTA doktora címet Növénynemesítés a poligének indukált amplifikációja segítségével című tézisével.[2]

2009-ben Margittán hunyt el, és ott is van eltemetve.

KöteteiSzerkesztés

  • A kukorica nemesítése (1955);
  • Fontosabb termesztett növényeink ivaros szaporodásáról (1957);
  • Átöröklés és evolúció (1983).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

 
Fiatalkori önarcképe

Kapcsolódó információkSzerkesztés

  • Gy. Mándy: Lazányi Endre: Fontosabb termesztett növényeink ivaros szaporodásáról. Recensio. Acta Agronomica Academiae Scientiarum Hungaricae, Budapest, 1968/3-4.
  • László Béla lejegyzésében: A növénynemesítés kutatója. Beszélgetés. Korunk, 1968/1.
  • Szabó T. Attila: Lazányi Endre 75 éves születésnapjára. Növénytermesztés, Budapest, 1990/2.