Főmenü megnyitása

A Legenda David Andrew Gemmell angol fantasy író nagy sikerű - és egyben első - heroikus(hősi) fantasy regénye, amely 1984-ben jelent meg először. Később a folytatások révén az ún. „Dreina saga” részévé vált. Több nyelvre lefordították és Magyarországon kétszer is kiadták. A Legenda szerepel a több száz irodalomkritikus által összeállított „1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” könyv listájában is.

Legenda
Szerző David Gemmell
Eredeti cím Legend
Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Műfaj heroikus(hősi) fantasy
Sorozat Drenai Series
Következő Király a kapun túl
Kiadás
Kiadó Century
Kiadás dátuma 1984
Magyar kiadó Valhalla Páholy
Magyar kiadás dátuma 1994
Fordító dr. Máyer Júlia
Borítógrafika Zsilvölgyi Csaba (Max)
ISBN963 8353 44 9

Tartalomjegyzék

A mű születéseSzerkesztés

1976-ban az újságíróként dolgozó 28 éves David Gemmell hátfájási panaszokkal orvoshoz fordult. Az előzetes vizsgálatok alapján felmerült a rák betegség esélye így további részletes vizsgálatokra volt szükség. Ez idő alatt, hogy a félelem és bizonytalanságtól elvonja figyelmét, írta meg azt az első változatot, ami később a regény alapját adta. A heroikus történet lehetséges betegségének metaforája lett. A támadó Nadír hordák a rákot jelképezték a velük szemben álló erőd, Dros Delnoch pedig ő maga volt (az erőd grófja rákbetegségben hal meg a történet szerint). A regény befejezésével megvárta a vizsgálati eredményeket és a befejezést ez alapján írta meg.

A vizsgálatok végül is kizárták a betegséget, de megszületett a „Legenda” vázlata. Gemmell azonban nem tartotta jónak így nem foglalkozott a publikálással. Végül egy barát biztatására, - aki olvasta a vázlatot - átírta és a Century könyvkiadónak eladta a kiadási jogokat 1982-ben. A kiadó végül 1984-ben adta ki a könyvet és hatalmas siker lett.

A mű stílus meghatározásaSzerkesztés

A műben a központi esemény Dros Delnoch epikus védelme, ami köré rendeződik a regény főhőseinek sorsa és küzdelme. A szereplők habár végső soron egy célért küzdenek, de motivációik meglehetősen eltérőek. Ezen szereplők egyéni heroikus küzdelméből áll össze a „Legenda” története. Így a könyv az ún. heroikus(hősi)-fantasy kategóriába tartozik. Ezen felül mivel a fantasy regényekhez képest kevés a mágia és varázslat, - inkább pszichotikus (különleges mentális) képességek vannak - valamint a klasszikus mágikus lények is hiányoznak, így egyben a ún. „low fantasy” kategóriába is sorolható a történet.[1]

Dreina világaSzerkesztés

Dreina (angolul „Drenai”) világa leginkább a 12.-14. századi földi korszakra hasonlít, ami a fantasy műfaj egyik kedvelt időszaka. A világot benépesítő nemzetek illetve népek nagyban hasonlítanak a valódi földi történelemben is megtalálható kultúrákra. Amíg dreinai birodalom az európai berendezkedésre hasonlít leginkább, addig a nadírok megformálásában zömében a mongol birodalom jellemzőiből merített a szerző. Vezetőjük Ulric Dzsingisz kán és Nagy Sándor legjobb tulajdonságaival bír. A Dros Delnoch árnyékában élő Sathuli kisebbség pedig az arab világra emlékeztető harcias népcsoport.

Talán Gemmell egyik példaképe, a képregény guru Stan Lee hatása, hogy a „Legendában” nincs fantasy irodalomban jellemző varázslat hanem pszichonikus képességgel felruházott személyek töltik be a természet feletti képességű emberek szerepét (sámánok és papság). Helyenként a szegényesen vagy sehogy nem magyarázott „csoda” is megjelenik.

A regény történeteSzerkesztés

A regény cselekményeSzerkesztés

Minden szalmaszálba belekapaszkodom, barátom. ...Csodára van szükségem különben az erőd elesik.
– Delnar gróf levele Drusshoz

A Dreinai birodalom hosszú ideje viszonylagos békében él, így katonailag elkényelmesedik. A közelgő híreket a nadír fenyegetésről nem veszi komolyan, miszerint Ulric a farkas törzs vezére véghez vitte az elképzelhetetlent és egyesítette az ellenségeskedő barbár törzseket, majd hódításnak indult hatalmas seregével. A legyőzhetetlen horda és a birodalom között már csak egy völgybe épített hat falból álló erődítményrendszer, Dros Delnoch áll. Azonban a híres erődnek még sosem kellett ilyen sereggel szemben helytállnia. A legyőzhetetlen hódító Ulric híre hatására a védők morálja mélyponton van és az erődítmény grófjának betegsége miatt a védelmi előkészületek is elégtelenek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a védelemmel megbízott parancsnoki tisztjét egy tapasztalatlan, politikai okokból kijelölt alkalmatlan személy, Orrin gan parancsnok tölti be. A városi tanács inkább megadná magát a hódítónak. A halálos beteg gróf végső kétségbeesésében a lányát elküldi a „Harmincak” segítségét kérni, - amely papi rend speciális mentális tudással rendelkezik - és segítség kérő levelet ír régi legendás harcostársának, Drussnak. Csatabárdos Druss maga a megtestesült legenda, aki évtizedekkel korábban Skelnnél maroknyi társával győzelmet ért el (Skeln eseményei hasonlít a „300 spártaira”), azonban már megöregedett, köszvény és reuma gyötri. A harcokban edzett Druss legnagyobb félelme, hogy öregen betegségben hal meg ezért - és természetesen kötelesség tudatból - elindul Dros Delnochba. Az erődbe érve kezébe veszi az előkészületeket, jelenléte emeli a morált, de az idő véges, Ulric serege a közelben van.

Ezalatt a gróf lányát, Viaret útban a „Harmincak” felé egy erdőben rablók támadják meg és szorult helyzetéből Rek segíti ki. Rek egy kiábrándult veterán, aki - mint sokan mások - a józan eszére hallgatva a nadír fenyegetés miatt igyekszik kijutni a Dreinai birodalomból. Habár Viare és Rek nézete a nadír fenyegetésről szöges ellentétben áll, de a veszélyes erdőben egy időre egymásra vannak utalva és ez alatt érzelem szövődik kettejük között. Rek végül a lánnyal tart és a „Harmincak” segítségét is megkapják, akik útban az erőd felé sikeresen meggátolják Ulric sámánjainak mentális támadásait. Mire az erődbe visszaérnek az egyenlőtlen harc már elkezdődött.

Dros Delnoch falaiSzerkesztés

Mi a férfi? Valaki, aki felkel, ha az élet leteríti. Valaki, aki az égre emeli öklét, ha a jég elveri a termését, de újra vet. Egy férfit nem törnek meg a sors csapásai.
– Druss a legenda

Dros Delnoch védelmi rendszerében minden egyes falának meg van a maga neve és pszichológiai jelentése:

  • Eldibar az első fal. Jelentése: „Ujjongás - Itt nézünk először szembe az ellenséggel, itt döbbenünk rá, hogy ők is csak emberek.”
  • Musif a második fal. Jelentése: „A félelem (szorongás)[2] - Eldibar elesett, hogy tartunk ki?”
  • Kania a harmadik fal. Jelentése: „Új remény - Túl éltük Eldibart és Musifot. Kania keskenyebb így jobban védhető és van még három fal.”
  • Sumitos a negyedik fal. Jelentése: „A kétségbeesés - Halálosan fáradtak vagyunk. Már csak a legjobbak maradtak.”
  • Valteri az ötödik fal. Jelentése: „A nyugalom (derű) - Tudomásul vesszük, és elfogjuk a halált. Ismét tudunk tréfálkozni, testvérek leszünk. A barátság értékesebbnek tűnik.”
  • Geddon az utolsó fal a védelmi vonalon. Jelentése: „A halál fala”.

Magyar történelmi és irodalmi párhuzamSzerkesztés

Habár nem szándékosan, de regény eseményeinek van két fontos magyar vonatkozású párhuzama:

  • Egyrészt a könyv cselekménye és témája - az amúgy nem túl domináns fantasy elemeket elhagyva - nagyban hasonlít Gárdonyi Géza az „Egri csillagok” c. művének második részéhez, ahol a reménytelen ostrom zajlik a túlerővel szemben.[3]
  • Másrészt a mongol szerű Nadír betörést váratlanul érte a Dreinai birodalmat, mert nem vették komolyan a barbárok által képviselt veszélyt, akárcsak a tatárjárás idején a magyar nemesség esetében. Itt is az egyetlen reményt a horda ellen a kőfalú erődítmény jelenti, habár hódtó Urlicnak vannak a korhoz viszonyítottan korszerű eszközei az ostrom végrehajtásához, de ezt az eltérést a regény történet vezetése megköveteli.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fantasy Sub-Genres. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 3.)
  2. Az 1994-es magyar kiadásban fordítási vagy szerkesztési hiba miatt a második és negyedik fal neveként egyaránt a „A kétségbeesés” van jelölve.(278. oldal)
  3. Körutazás a fantázia birodalmában, 2. rész

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés