Lelley János

(1909-2003) mezőgazdasági mérnök, növénynemesítő

Lelley János (Nyitra, 1909. április 20.Szeged, 2003. május 19.) mezőgazdasági mérnök, növénynemesítő.

Lelley János
Született 1909. április 20.
Nyitra
Elhunyt 2003. május 19. (94 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • plant breeder
  • agrármérnök

ÉleteSzerkesztés

Szülei Lelley Jenő (1879–1949) politikus, jogász, ügyvéd, a pozsonyi Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság tanácsnoka, a Keresztényszocialista Párt elnöke és Modrányi Ilona, aki Nyitra vármegye árvaszéki ülnökének leánya volt.

Elemi iskoláit Nyitrán, középiskoláit Érsekújvárott és Budapesten végezte. 1927-ben Budapesten érettségizett. 1931-ben a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémián gazda oklevelet szerzett, majd 1931-1932-ben tanult a berlini Preussische Hochschule für Bodenkulturban. 1947-ben növénynemesítői oklevelet szerzett. 1952-től a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, majd 1965-től doktora.

1932–ben a Morvasziléziai Növénynemesítő Rt. magángyakornoka, majd 1932-1934 között bevonult és a nyitrai 110-es tüzéreknél szolgált. Mivel a nyitrazsámbokréti családi birtokot közben eladták, csiperketermesztéssel próbálkozott Nyitrán. 1936–1943 között a Slezák Vitus által megvásárolt nagyapponyi Apponyi birtok kezelője lett. A Nagyapponyi Mezőgazdasági Szövetkezet elitmag-szaporító gazdaságának vezetője. 1942-től a második világháború végéig a pozsonyi Csehszlovákiai Magyar Gazdasági Osztály előadója és a Magyar Néplap mezőgazdasági rovatvezetője volt. 1945 októberében a Dunán keresztül két dereglyével és családjával Magyarországra települt.

Magyaróváron elvégzett egy kétszemeszteres posztgraduális tanfolyamot növénynemesítésből és növénygenetikából, illetve növényöröklés tanból. 1947-ben Magyaróváron az Országos Növénynemesítő Intézetben mint szerződéses nemesítő kapott állást. 1948-ban áthelyezték a Vetőmagnemesítő és Értékesítő Rt. kompolti Növénynemesítő Telepére, ahol a Kompolti Kísérleti Gazdaság tudományos munkatársa lett. Főnöke Fleischmann Rudolf halála után őt nevezték ki a gazdaság igazgatójává. 1962-ig az úgynevezett Észak-kelet Magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója. 1962-től politikai okokból a Szegedi Gabonakutatónak lett a tudományos főmunkatársa, és a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kiszombori Növénynemesítő Telepén dolgozott 1972-es nyugdíjazásáig.

Búza- és kukoricanemesítéssel, illetve fűnemesítéssel foglalkozott. Fleischmann Rudolf halála után a magyar búzanemesítési kutatások irányítója, számos széles körben elterjedt, új, intenzív magyar búzafajta előállítója. Nevéhez fűződik a mátraszentlászlói Fagykísérleti Állomás megszervezése (1952), az ott bevezetett ún. védőhálós télállósági vizsgálati módszer nemzetközileg is egyedülálló volt. Világviszonylatban is a legelsők között állított elő fertilis Triticum aestivum-timopheevi fajhibrideket, amelyeknél a levélrozsda-állóság öröklődésmenetét genetikailag elemezte. Kidolgozta továbbá a körparcellás rendszerű inokulációs rozsdarezisztencia-vizsgálati módszert, ill. számos jelentős módszert fejlesztett ki a gabonafélék szárazságtűrésének megállapítására. Új műszert szerkesztett a szél okozta hajlítóerő mérésére.

Felesége Gyulai Piroska volt.

Elismerései és emlékezeteSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

  • Búzanemesítés. (Kísérleti Gazdaságok Évkönyve, 1950)
  • Kísérleti eredmények őszibúza-fajtáink jarovizációs viszonyaival kapcsolatban. (Agrártudomány, 1950)
  • Újabb adatok a magyar búzafajták szalmaszilárdságáról, feketerozsda fogékonyságáról és lisztminőség változásáról. (Agrártudomány, 1951)
  • Ágasbúza-nemesítés a Szovjetunióban. (Agrártudomány, 1952)
  • Magyar nemesített búzafajták. (MTA Biológiai és Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1952)
  • Megfigyelések Triticum aestivum x Triticum timopheevi hibrideken. (Növénytermelés, 1953)
  • Az őszi búza vetés fő irányelvei. (Magyar Mezőgazdaság, 1953)
  • Beszámoló a búzanemesítés helyzetéről, feladatairól és lehetőségeiről. – A gabonafélék nemesítésének és a terméseredmények gyors növelésének tudományos alapjai. – A gabonafélék vetőmagjának szaporítása. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1955)
  • Az őszi kenyérgabona-vetés főbb irányelvei. (Magyar Mezőgazdaság, 1955)
  • A magyar gabonanemesítés eredményei és feladatai. (Agrártudomány, 1955)
  • A búza és nemesítése. Monográfia. 30 táblával. Rajháthy Tiborral. (Bp., 1955)
  • A magyar búza. (Természet és Társadalom, 1955)
  • Adatok az őszi gabonafélék télállóságának új vizsgálati módjáról. (Növénytermelés, 1956)
  • A gabonafélék termesztése. Monográfia. 1 térképpel. Gonda Bélával, Virágh Istvánnal. (Bp., 1956)
  • Die Methoden der Staatguterzeugung von „F-Pferdezahnmals.” (Acta Agronomica, 1956)
  • A búza túlérzékenységi reakciója a porüszögfertőzés hatására. Király Zoltánnal. (Növénytermelés, 1957)
  • Őszi gabonafélék télállóságának új vizsgálati módja. (Agrártudomány, 1957)
  • A 30 éves Fleischmann-búza. (Magyar Mezőgazdaság, 1957)
  • Adatok a magyar őszibúza-fajták héjszázalékának vizsgálatához. (Növénytermelés, 1958)
  • Klimatikus rezisztencia. (Újabb nemesítési módszerek témadokumentációja. Bp., 1958)
  • 40 éves a Kompolti Kísérleti Intézet. (Búzatermesztési Kísérletek, 1958)
  • Adatok egyes magyar őszibúza-fajták és keresztezési származékok levélrozsda-rezisztenciájáról. – A Kompolti 169 őszi búza fajta kinemesítése. (Növénytermelés, 1959)
  • Biztosabb termésű búzafajták nemesítésének feltételei és új lehetőségei. Benyújtott doktori értek. (Bp., 1959)
  • Kísérleti adatok egyes magyar búzafajták csírázásgátlásáról és a csírázás okozta elváltozásokról. (Növénytermelés, 1961)
  • Búzatermesztési kísérletek. 1952–1959. (Növénytermelés, 1962)
  • Kukoricatermesztésünk fenyegető betegsége: a rostosüszög. (Élővilág, 1963)
  • A búza. Monográfia. Mándy Györggyel. (Magyarország kultúrflórája. VIII. köt. 13. füz. Bp., 1963)
  • A búzanemesítés újabb irányelvei. (Búvár, 1964)
  • Vizsgálatok új búzanemesítő módszerekkel. Doktori értek. (Szeged–Kiszombor, 1964)
  • Adatok a búza állóképességének vizsgálatához. (Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Közleményei, 1964)
  • A búza rozsdarezisztenciára nemesítésének új módszere. (Élővilág, 1965)
  • A hibridbúza előállításának lehetőségei. (Természettudományi Közlöny, 1965)
  • Adatok a CCC fajtaspecifikus hatásáról néhány őszibúza-fajtánál. (Növénytermelés, 1966)
  • Háromszakaszos szelekció levélrozsda-rezisztens búzanövények felismerésére. (Növénytermelés, 1967)
  • A fajtakérdés és a magyar búzafajták. Monográfia. (Bp., 1967)
  • Emlékezés Mokry Sámuelre, halálának 60. évfordulóján. (Növénytermelés, 1969)
  • A gabonatermesztési és nemesítési kutatás eredményei és a gyakorlat. Szerk. (Bp., 1971)
  • 100 éve jelent meg Mokry Sámuel „Búzanemesítés” című könyve. (Növénytermelés, 1975)
  • Wheat Breading. Theory and Practice. – Búzatermesztés. Elmélet és gyakorlat. (Bp., 1976; oroszul: Moszkva, 1980)
  • Néhány észrevétel a búza minőségi értékszámáról. (Növénytermelés, 1977)
  • Az ember és kenyere. (Gondolat zsebkönyvek. Bp., 1980)
  • 150 éve született Mokry Sámuel. (Növénytermelés, 1982 és Békési Élet, 1982)
  • Búzanemesítő voltam Magyarországon 1948 és 1972 között. Visszatekintés. (Martonvásár, 1999)
  • Kappert, H.: A nemesítés öröklődéstani alapvonalai. Kivonatos fordítás. Kiegészítette Daniel Lajos. (Témadokumentáció. Növényvédelem. Bp., 1958, fordítás).

IrodalomSzerkesztés

  • Rajháthy Tibor: Gondolatok L. J. Beszámoló a búzanemesítés helyzetéről, feladatairól és lehetőségeiről c. tanulmánya nyomán. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1955)
  • Kiss Árpád: L. J.: Wheat Breading. Theory and Practice. – Búzatermesztés. Elmélet és gyakorlat. (Növénytermelés, 1977)
  • Magassy Dániel: L. J. 75 éves. (Növénytermelés, 1984)
  • Természettudományi és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
  • Kertész Zoltán: L. J. 80 éves. (Növénytermelés, 1989)
  • Lelley János 90 éves. (Növénytermelés, 1999)
  • Kertész Zoltán: L. J. (Növénytermelés, 2003)
  • Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyiségek adattára. (Szeged, 2008).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés