Lendvai Ervin

magyar zeneszerző és karnagy

Lendvai Ervin (idegen nyelveken Erwin Lendvai) (Budapest, 1882. június 4.[6]London (vagy Epsom, Surrey, 1949. március 31.) magyar zeneszerző és karnagy. Lendvay Kamilló zeneszerző nagybátyja volt. Kórusművei[7] nagy hatással voltak más zeneszerzőkre is.

Lendvai Ervin
Született Löwenfeld Ervin
1882. június 4.[1][2][3][4]
Budapest
Elhunyt

Epsom
Állampolgársága magyar
SzüleiLőwenfeld Albert
Kohn Paulina
Foglalkozása
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

ÉletpályájaSzerkesztés

Löwenfeld (Lendvai) Albert és Kohn Paulina fia. A Zeneakadémián Koessler János tanítványa volt. 1906-ban Giacomo Puccininál tanult Milánóban. Ezután Németországban élt ott kezdődött tanári pályafutása. 1913–1914 folyamán a helleraui Jaques-Dalcoroze iskolában (J.-Dalcroze Institute tanított, Drezda környékén. Itt vette feleségül Erna Dircksen fotográfust. 1914 és 1920 között[8] a Klindworth-Scharwenka konzervatóriumban tanított Berlinben. 1923 és 1924 folyamán Hamburgban a Volksmusikschule kórustanára, ezzel egyidejűleg az altonai Lehrergesangverein karnagyaként is dolgozott. 1925-ben San Remóba költözött. 1926 - 1927 között Koblenzben egy zenei társaság igazgatója lett, majd 1928- 1929-ben Münchenben egy énekkar-egyesület élén állt. 1929-ben ő mutatta be Arnold Schoenberg Glück című kórusművét.[9] 1926-ban Budapesten házasságot kötött Stapelfeld Adolf és Brummer Anna lányával, Margittal.[10] 1930-van elváltak.

A náci hatalomátvétel után 1933-ban előbb Svájcba, majd Angliába emigrált. Ezután az angliai Kenninghallban[11] működött zenetanárként. A második világháború után egy ideig ő vezette a győri zenei konzervatóriumot. Halálának pontos helye (London vagy Epsom) bizonytalan.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Elga (opera Gerhart Hauptmann librettójára, 1916; bemutatója Mannheimben volt),
  • Völkerfreiheit (fesztiválzene, 1930),
  • e-moll vonósnégyes, Op.8.
  • D-dúr szimfónia Op.10.
  • Archaikus táncok (Archaische Tänze), kamarazenekarra, Op. 30.
  • Masken (zenekari scherzo),
  • Stimmen des Seele (kettős kórusra, Op. 25.)
  • Szvit kamarzenekarra op. 32.
  • Nippon (női karok)
  • Minnesiegel (7 vegyeskar, Op. 22.)
  • Komische Kantate, kamarazene kórussal, Op. 52
  • Psalm der Befreiung, zenekari mű, Op. 75.
  • Monumenta gradualis (kórusművek) Op. 37. és dalok.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Library of Congress Authorities (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 12.)
  6. Születési bejegyzése a pesti izr. hitközség születési akv. 923/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
  7. főleg férfikarai
  8. A Zenei lexikon (1965) szerint 1919 és 1922 között
  9. Op. 35, No. 4.
  10. Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 822/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  11. Norwich mellett

További információkSzerkesztés

  • Hugo Leichtentritt, E. Lendvai. Berlin 1912.
  • Gesine Schröder, Zum Streit der Männerchöre in den Zwanziger Jahren: Eine Erinnerung an Erwin Lendvai", in: 4. Tagung AIM Gender in Stuttgart-Hohenheim, 2.-4.2.2006 (pdf (németül))
  • Gesine Schröder, The Decline of Men’s Choir in 20th Century Germany: An Homage to Erwin Lendvai; 2010/2013 (pdf)

Külső hivatkozásokSzerkesztés