Leopold Stokowski

(1882–1977) angol-amerikai karmester

Leopold Anthony Stokowski (született Antonin Stanisław Bolesławowicz) (London, 1882. április 18.Hampshire, 1977. szeptember 13.) angol-amerikai karmester és klasszikus zenei rendező.

Leopold Stokowski
A George Grantham Bain-Collectionből
A George Grantham Bain-Collectionből
Született Leopold Anthony Stokowski
1882. április 18.[1][2][3][4][5]
London[6][7][8]
Elhunyt 1977. szeptember 13. (95 évesen)[1][2][3][4][5]
Nether Wallop[7]
Állampolgársága
Házastársa
  • Gloria Vanderbilt (1945. április 21. – 1955. október)[9]
  • Olga Samaroff (1911–1923)[9]
  • Evangeline Johnson Merrill (1926–)[9]
Gyermekei
  • Sonya Stokowski
  • Gloria Luba Stokowski
  • Andrea Sadja Stokowski
  • Leopold Stanislaus Stokowski
  • Christopher Stokowski
SzüleiAnnie Marion Moore
Kopernik Jozef Boleslawowicz Stokowski
Foglalkozása
Iskolái
  • Royal College of Music
  • The Queen's College
Kitüntetései
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Laurel Leaf Award
  • Életműdíj
  • Grammy Trustees Award (1977)
Halál okaszívinfarktus
Sírhelye East Finchley Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Leopold Stokowski témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Magánélete szerkesztés

Stokowski titkolta a származását és születési évét, és azt állította, hogy a lengyel Krakkó városában született. Apja Pole, anyja Schottin (nem, ahogy gyakran mondják, Irin). Személynevét lengyel nagyapja, Leopold után kapta.

Stokowski háromszor házasodott; 1927-ig Olga Samaroff zongorista-tanárnővel, 1938-ig Evangeline Johnsonnal, akinek az apja a Johnson & Johnson gyógyszergyártó cég egyik alapítója volt, s akinek tőle két lánya, Sadja és Luba született, majd Gloria Laura Vanderbilt színésznővel élt, akitől két fia, Stanislaus (1950) és Christofer (1952) született. 1938 márciusában Greta Garbo társaságában Capri szigetén üdült.

Oliver Stokowski német színész az unokája.[10]

Karrierje és művészete szerkesztés

Az eredetileg orgonista Stokowski lett a 20. század egyik legsikeresebb dirigense. a zenekari hagyományokkal szembeni számos cselekedete ellenére. Tizennégy éves korától a Royal College of Musicon, Londonban tanult, Hubert Parry és Charles Villiers Stanford keze alatt, 1903-ban az oxfordi Queen's College Bachelor of Musicon, majd később Berlinben, Münchenben és Párizsban fejezte be tanulmányait. Londonban és New Yorkban orgonista és karvezető volt, karmesterként 1908-ban, Berlinben debütált. Az áttörés 1909-ben a Cincinnati Szimfonikus Zenekar dirigenseként következett be. Több mint 7000 koncertet adott, és több mint 2000 világpremiert rendezett. A kortársművek terjesztését szokatlanul nagy elhivatottsággal végezte.

Egész életében Hector Berlioz, de különösen Johann Sebastian Bach műveinek, például a Jöjj, édes halál című dal, vagy a híres d-moll toccata és fúga (BWV 565) hangszerelésével szerzett nevet magának, amelyet nagyzenekari köntösben, elsöprő hatással abszolvált. 1969-ben Bach: Passacaglia és fúga zenekari transzkripcióját vezényelte (c-moll BWV 582) a Saarbrückeni Rádió Szimfonikus Zenekarával az ARD-televízió felvételén.

 
Stokowski sírja a East Finchley temetőben

„Hangvarázslóként” ünnepelték, és a zenei szövegbe vagy az eredeti zenekari elrendezésbe való beavatkozásával, saját, nagyon tipikus zenekari hangjával évtizedeken át elbűvölte közönségét. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy egyéni szabadságot adott zenészeinek a vonósok vonókezelése, vagy akár a rézfúvósok lélegzetvétele tekintetében. Szabadkézzel, pálca nélkül vezényelt, drámai fényhatásokkal kísérletezett, és olyan színpadias gesztusairól is híressé vált, mint amikor a partitúrát a padlóra dobta, hogy megmutassa, hogy nincs szüksége rá. Walt Disney Fantázia című filmjében való szereplése legendássá tette.

A zongorista Glenn Gould szerint Stokowski volt az egyik a kevés karmester közül, akit csodált, és Ludwig van Beethoven 5. Zongoraversenyét vele vette föl.

A Mi valójában egy karmester? című előadásában megjegyezte: Miért olyan idősek a karmesterek és a tábornokok? Talán azért az örömért, hogy másokra kényszeríthetik az akaratukat.[11]

Hangfelvételei szerkesztés

Stokowskival 1917–1977 között több mint 700 hangfelvétel készült, amelyekkel elősegítette az LP és a sztereofónia technikai fejlődését.

Utóélete szerkesztés

1979- ben megalakult a Leopold Stokowski Társaság, amely feladatául Stokowski életművének és emlékezetének megőrzését, valamint számos felvételének megőrzését és újbóli közzétételét tűzte ki.

Kitüntetései szerkesztés

1927-ben a londoni királyi Filharmonikus Társaság tiszteletbeli tagságával tisztelte meg.[12] 1977-ben a Grammy-díj kuratóriuma Thomas Edisonnal együtt a zene szolgálatáért tüntette ki.

Filmes megjelenései szerkesztés

  • 1936: Az 1937-es Big Broadcast
  • 1937: 100 férfi és egy lány
  • 1940: Fantázia
  • 1947: Carnegie Hall
  • 1999: Fantasia 2000 ; megismételték a Fantasia 1940-ből származó sorozatot (A varázslók tanítványa címmel, a főszerepben Mickey egérrel).

Írások (válogatás) szerkesztés

  • Zene mindannyiunk számára . Simon & Schuster, New York, 1943

Irodalom szerkesztés

  • Herbert Haffner: Zseni vagy sarlatán? Leopold Stokowski izgalmas élete. Parthas Verlag, Berlin 2009, ISBN 978-3-86964-013-6.

Linkek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leopold Stokowski című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Стоковский Леопольд, 2015. szeptember 28.
  7. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. psb.32197.1
  9. a b c p25301.htm#i253007, 2020. augusztus 7.
  10. dradio.de v. 23.
  11. Die Zeit, 2008/1., 46. o.
  12. Az RPS 1900-1949 tiszteletbeli tagjainak listája