A leucit (KAlSi2O6) kőzetképző ásványi anyag, alakilag a legszebb formájú ásvány. Forró magmából kristályosodva először szabályosan, majd pedig kb. 600°C alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. 1791-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus-geológustól kapta a nevét a görög leukos (fehér) szóból, a színváltozat gyakorisága miatt.

Leucit
Leucite-474014.jpg
Általános adatok
Kémiai név Kálium-alumínium-szilikát
Képlet KAlSi2O6
Ásványrendszertani besorolás
Csoport szilikátok
Azonosítás
Szín szürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros
Fény átlátszó, áttetsző üvegfényű
Keménység 5,5-6
Hasadás nagyon rossz
Törés kagylós
Sűrűség2,47 g/cm³ g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Leucit témájú médiaállományokat.

KépződéseSzerkesztés

Nagyobb hőmérsékleten képződik kálidús magmákból. Káliföldpáttá alakulhat, és instabillá válik a huzamos kristályosodási állapotok között. Így kizárólag kiömlési kőzetekben fordul elő.

A leucit általában a vulkáni kőzetekben fehér, sárgásfehér színű, ritkán színtelen. A megjelenése gömbölyded.

ElőfordulásaSzerkesztés

Főleg Olaszország vulkánvidéke gazdag leucitban. Gyakori jelenség, hogy szabad leucitkristályok kerülhetnek a felszínre a Vezúv kitörésekor. De említésre méltók még a Kilimandzsáró és Meru, a közép-afrikai nagy vulkánok. Elszórtan a badacsonyi bazaltban is fellelhető. További lelőhelyei: Németország, Brazília, Amerikai Egyesült Államok, Kanada.

Műtrágya előállításához káliumtartalma miatt használták fel. Néha fogászatban alkalmazzák adalékanyagként, valamint kerámiához és ékszer készítéséhez.

További információSzerkesztés

  • Koch Sándor – Sztrókay Kálmán: Ásványtan I-II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. ISBN 963-18-5971-1  

ForrásSzerkesztés