Közönséges gyújtoványfű

A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) a valódi kétszikűek (Eudicots) közé tartozó görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjának egyik faja. Magyar nevét valószínűleg a virág gyertya lángjára emlékeztető alakjáról kapta.

Közönséges gyújtoványfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Asterids Csoport: Euasterids I Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Görvélyfűfélék (Scrophulariacea) Nemzetség- csoport: Antirrhineae Nemzetség: Linaria Faj: L. vulgaris
Tudományos név
Linaria vulgaris (L.) Mill.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú médiaállományokat és Közönséges gyújtoványfű témájú kategóriát.

Származása, élőhelye

Európa nagy része, útszegélyeken, törmelékes helyeken vasutak környékén, kőfejtőkben, szántóföldeken, erdei tisztásokon található. A mérsékelten üdétől a száraz, tápanyagban gazdag talajokon él.

Leírása

Évelő 20–30 cm magas növény. Egyenesen felálló szára a tövénél elágazik. Levelei szálas-lándzsásak, alapjuk felé ék alakúan elkeskenyedők, 1–3 cm hosszúak, tömötten állnak. A szélük kissé lefelé begöngyölődött, színük szürkészöld. Virágai tömött fürtben nyílnak júliustól szeptemberig. A virágzat tengelye és a virágok kocsányai többnyire mirigyesek. 5 csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, ezek rövidebbek a virágkocsánynál. A sziromlevelek 1–2 cm hosszúak, a kétajkú párta halványsárga, torka narancssárga. A sarkantyú valamivel rövidebb mint a párta, amely 4 porzólevelet zár magába. A magház felső állású, 2 termőlevélből alakul ki. Rovar és önmegporzású. Termése toktermés, 4-10 nagy foggal nyílik fel. Hangyák és a szél terjesztik szét a magokat.

• 
  Virágzata
• 
  Egy virága közelről
• 
  Illusztráció
• 
  Termőhelyén

Gyógyhatásai

A középkorban megbecsült gyógynövény volt. Külsőleg fekélyes sebekre, furunkulusra, pépes borogatásként, belsőleg vízhajtóként alkalmazták. A rontás ellenszerének tartották. A „rontás van rajta” azt jelentette, hogy valakin rossz varázslat ül. Ilyen rossz varázslatnak tartották az impotenciát vagy a lumbágót. Ezeket a varázslatokat úgy lehetett megtörni, hogy az ilyen ember megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben. Megelőzésként a rontás elkerülésére mindig magánál kellett hordani egy keveset a növényből. Szem- és epeút gyulladásra, máj-, vese-, és lépbetegségekre, gyomorégésre, savtúltengésre, székrekedésre, aranyérre, prosztata megnagyobbodásra, éjjeli ágybavizelésre, vizelettartási gondokra alkalmazzák. Bélféregűző és hashajtó hatása is elismert.

Hatóanyagai

Antirrhinin, phtosterin, parafin, linarin származékok, hangyasav. A virágban zsíros-olaj.^[forrás?]

Források

• Jean Denis Godet. Európa virágai, officina Nova, ISBN 963 8185 317, 1993.