Közönséges gyújtoványfű
A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris) a valódi kétszikűek (Eudicots) közé tartozó görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjának egyik faja. Magyar nevét valószínűleg a virág gyertya lángjára emlékeztető alakjáról kapta.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Linaria vulgaris (L.) Mill. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyújtoványfű témájú médiaállományokat és Közönséges gyújtoványfű témájú kategóriát. |
Származása, élőhelye szerkesztés
Európa nagy része, útszegélyeken, törmelékes helyeken vasutak környékén, kőfejtőkben, szántóföldeken, erdei tisztásokon található. A mérsékelten üdétől a száraz, tápanyagban gazdag talajokon él.
Leírása szerkesztés
Évelő 20–30 cm magas növény. Egyenesen felálló szára a tövénél elágazik. Levelei szálas-lándzsásak, alapjuk felé ék alakúan elkeskenyedők, 1–3 cm hosszúak, tömötten állnak. A szélük kissé lefelé begöngyölődött, színük szürkészöld. Virágai tömött fürtben nyílnak júliustól szeptemberig. A virágzat tengelye és a virágok kocsányai többnyire mirigyesek. 5 csészelevelének háromszögletű cimpái vannak, ezek rövidebbek a virágkocsánynál. A sziromlevelek 1–2 cm hosszúak, a kétajkú párta halványsárga, torka narancssárga. A sarkantyú valamivel rövidebb mint a párta, amely 4 porzólevelet zár magába. A magház felső állású, 2 termőlevélből alakul ki. Rovar és önmegporzású. Termése toktermés, 4-10 nagy foggal nyílik fel. Hangyák és a szél terjesztik szét a magokat.
-
Virágzata -
Egy virága közelről -
Illusztráció -
Termőhelyén
Gyógyhatásai szerkesztés
A középkorban megbecsült gyógynövény volt. Külsőleg fekélyes sebekre, furunkulusra, pépes borogatásként, belsőleg vízhajtóként alkalmazták. A rontás ellenszerének tartották. A „rontás van rajta” azt jelentette, hogy valakin rossz varázslat ül. Ilyen rossz varázslatnak tartották az impotenciát vagy a lumbágót. Ezeket a varázslatokat úgy lehetett megtörni, hogy az ilyen ember megfürdött egy kád gyújtoványfüves vízben. Megelőzésként a rontás elkerülésére mindig magánál kellett hordani egy keveset a növényből.[1] Szem- és epeút gyulladásra, máj-, vese-, és lépbetegségekre, gyomorégésre, savtúltengésre, székrekedésre,[2] aranyérre, prosztata megnagyobbodásra, éjjeli ágybavizelésre, vizelettartási gondokra alkalmazzák. Bélféregűző és hashajtó hatása is elismert.[3]
Hatóanyagai szerkesztés
Antirrhinin, phtosterin, parafin, linarin származékok, hangyasav. A virágban zsíros-olaj.[forrás?]
Források szerkesztés
- Jean Denis Godet. Európa virágai, officina Nova, ISBN 963 8185 317, 1993.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 71. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Közönséges gyújtoványfű. egészségtükör.hu
- ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)timcsinevű lábjegyzeteknek
