Lokva-hegység

A Lokva-hegység (románul: Munții Locvei vagy Munții Locva) a Déli-Kárpátok középhegysége, a Bánsági-hegyvidék délnyugati, az Al-dunai-hegyvidék nyugati részén, a romániai Krassó-Szörény megyében. Délről az Al-dunai-szoros határolja, északról a Néra-sík keleti nyúlványa, egy 30 km hosszú sziklaszoros választja el az Oravicai-dombságtól és az Aninai-hegységtől, keletről az Almás-hegység vonulatai szegélyezik. Legmagasabb pontjai a Balony (651 m) és a Fontana Grosz (Fântăna Grosei, 636 m). A hegység többnyire tölgy- és bükkerdők borította hegyhátakból, karrmezőkben és dolinákban, barlangokban gazdag, 500–600 m magas karsztfennsíkokból áll. Egyetlen nagyobb völgye a Rádonya (Radimna) völgye. A Lokva jelentős települése a déli peremén található Újmoldova.

Lokva-hegység (Munții Locvei)
Ország	Románia
Elhelyezkedése
Lokva-hegység Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 49′ 10″, k. h. 21° 28′ 16″44.81944, 21.47111
A Wikimédia Commons tartalmaz Lokva-hegység témájú médiaállományokat.

A hegység geológiai értelemben elkülönül környezetétől, zöldpala fáciesű alkotókőzetei epimetamorfikus kőzetsort alkotnak. Keleti részén húzódik az észak–déli irányú, mélyében meggyűrt középkori üledéket rejtő Resica–Újmoldova-szinklinális. Nyugaton kristályos metamorf kőzetek (fillit, kloritpala és szerpentinpala), illetve magmás kőzetek vannak a felszínen. Néranádas délkeleti előterében lokálisan amfibolit- és gránitfelbukkanás található.

Források

• G. Z. Földvary, Geology of the Carpathian region, New Jersey, World Scientific, 1988, 498.
• James Roberts, The mountains of Romania, Cicerone Press, 2005, 141.
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 219. o. ISBN 963-9257-07-9