Lucas Debargue
Lucas Debargue (Párizs, 1990. október 23. – ) francia zongoraművész, zeneszerző.
| Lucas Debargue | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1990. október 23. (34 éves)[1][2][3] Párizs |
| Iskolái | Párizsi Konzervatórium (Jean-François Heisser) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység | zongorista |
| Kiadók | Sony Classical |
| Lucas Debargue weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucas Debargue témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, munkássága
szerkesztésDebargue Párizsban született, és Compiègne-ben nevelkedve 11 éves korában kezdett zongorázni Christine Muenier-nél.[4] 15 éves korában abbahagyta a zongora tanulmányait,[5] mert akkor éppen az irodalom iránt érdeklődött.[6] 17 évesen a Párizsi Diderot Egyetemen kezdett tanulmányokat, hogy művészeti és irodalmi diplomát szerezzen.[7] 2010-ben azonban ezt is abbahagyta, és visszatért a zongorához, és az orosz Rena Csernyisevszkaja professzornál tanult. Ekkor döntötte el, hogy végleg a zenei pályát választja, és felkészül a versenyekre.[5] 2016-ban diplomázott az École normale de musique de Paris-ban.[8]
Még hallgatóként, 2015-ben – nem kis vitát keltve a zsűriben – negyedik helyezett lett a XV. Nemzetközi Csajkovszkij Zenei Versenyen, emellett elnyerte a Moszkvai Zenekritikusok Egyesületének különdíját.[9][10] A verseny után beindult a karrierje, szerepelt a Moszkvai Konzervatórium nagytermében a moszkvai Csajkovszkij Koncertteremben, a szentpétervári Mariinszkij Színház és a Szentpétervári Filharmónia koncerttermében, a Theatre des Champs Elysées-ben, a Salle Gaveau-ban, a Milánói Konzervatóriumban, a londoni Wigmore Hallban és a Royal Festival Hallban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a müncheni Prinzregententheaterben, a Berlini Filharmóniában, a Konserthuset Stockholmban és a New York-i Carnegie Hallban. Olyan karmesterekkel működött együtt, mint Valerij Gergijev, Andrej Borejko, Mihail Pletnyov, Vlagyimir Szpivakov, Szado Jutaka, Tugan Szohijev és olyan zenészekkel, mint Gidon Kremer, Janine Jansen és Martin Fröst.[11]
2016 óta a hangfelvételeit a Sony Classical adja ki, 2017-ben Bach, Beethoven, Medtner című CD-je elnyerte az ECHO Klassik-díjat.[12] 2017-ben a Martin Miranel rendező (Bel Air) dokumentumfilmet forgatott róla Lucas Debargue: A zenéhez címmel.[13][14] 2019-ben Gidon Kremer a Kremerata Baltica állandó vendégművészének hívta meg.[15]
Szerzeményei
szerkesztésFelvételei
szerkesztésAz AllMusic[19] listája alapján.
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 2016 | Scarlatti - Chopin - Liszt - Ravel | Sony Classical | |
| 2016 | Bach, Beethoven, Nyikolaj Medtner | Sony Classical | |
| 2017 | Schubert, Szymanowski | Sony Classical | |
| 2017 | Messiaen: Quatuor pour la Fin du Temps | Martin Fröst, Janine Jansen, Torleif Thedéen | Sony Classical |
| 2019 | Scarlatti: 52 Sonatas | Sony Classical |
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Lucas Debargue című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ MAK (lengyel nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Entertainment, Sony Music: Sony Classical (német nyelven). Sony Classical . [2018. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ a b Lucas Debargue (Piano) - Short Biography. www.bach-cantatas.com . (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ Hewett, Ivan: Lucas Debargue: 'The French have a problem with self-hatred' (brit angol nyelven). The Telegraph , 2016. október 10. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ Meet Lucas Debargue, the Young Classical Pianist Breaking All the Rules (amerikai angol nyelven). KQED , 2017. február 9. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ RÉSULTATS PRIX CORTOT 2016 (francia nyelven). Ecole Normale de Musique de Paris . [2019. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ The real winner in the Tchaikovsky competition is the man who came last (amerikai angol nyelven). The Spectator , 2015. július 18. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ Christina Bauer: Echo Klassik 2017: Pianist Lucas Debargue: Sinn für Kontraste. concerti.de. (németül) concerti Media GmbH (2017. október 23.) (Hozzáférés: 2020. október 9.)
- ↑ ABOUT | Lucas Debargue I Official website (francia nyelven). Lucas Debargue I Official website . (Hozzáférés: 2018. május 18.)
- ↑ ECHO Klassik 2017: Der Pianist Lucas Debargue im Porträt (angol nyelven). concerti.de , 2017. október 23. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Lucas Debargue: To Music, <http://www.imdb.com/title/tt8303586/>. Hozzáférés ideje: 2019-06-14
- ↑ Lucas Debargue : tout a la musique. FIPA, Festival International de Programmes Audiovisuels . (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Lucas Debargue and Georgijs Osokins become first permanent guest artists of Kremerata Baltica – Kremerata Baltica (amerikai angol nyelven). [2019. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Cesis, Latvia – Kremerata Baltica (amerikai angol nyelven). [2019. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Centre de musique de chambre de Paris | Boeuf de Chambre (francia nyelven). Centre de musique de chambre de Paris . (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Debargue et les freres Castro-Balbi : brillant point de fusion (francia nyelven). Classicagenda , 2019. április 3. (Hozzáférés: 2019. június 14.)
- ↑ Lucas Debargue: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. október 8.)
