Főmenü megnyitása

Ligeti György zenei művei, kicsit absztraktabb nézőpontból nézve: egy mű két arca.

A Lux aeterna 16-szólamú kórusra íródott (SATB, mindegyik négyfele osztva), a Lontano nagyzenekarra: 4 fuvola (2 kisfuvola, altfuvola), 4 oboa (angolkürt), 4 klarinét (basszus-, kontrabasszusklarinét), 3 fagott, kontrafagott; 3 trombita, 4 kürt, 3 harsona, tuba; vonósok (legalább 12-10-10-8-6).

Ősbemutatók:

Mindkét mű gerince négy kánon (ahogy a Requiemben, a kánon itt is csak a hangok magasságára vonatkozik, a hosszúságukra nem), melyek más sorrendben, (abszolút és relatív értelemben egyaránt) más magasságban és más földolgozásban hangzanak el. Összekötő anyagként álló akkordok, leggyakrabban nagyszekund+kisterc fölépítésűek használatosak.

A négy dallam hasonló fölépítésű: hosszú hangokkal, kis lépesekkel operál; egy kánon általában egy elmosódott kontúrú, lassan mozgó vonalnak hat.

A Lux aeterna kánonjai elég szigorú kidolgozásúak:

  • 8-szólamú nőikari kánon (31 hang) a Lux aeterna luceat eis szövegre. Az utolsó, repetált hangot (luceat eis) a szoprán egy oktávval följebb énekli, mint az alt.
  • 8-szólamú férfikari kánon (27 hang) a Cum sanctis tuis in aeternum quia pius es szövegre. A basszus csak az in aeternumnál (a 11. hangnál) lép be, valamint a női kar belépésével (lásd alább) egybeeső g-t egy oktávval mélyebben énekli.
  • 4-szólamú szopránkánon (10 hang) a Requiem aeternam dona eis szövegre. Pont a darab közepén indul; ez a darab tetőpontja: a hangzás (ami általában szükségszerűen szűk terjedelmű) kinyílik három oktávra. (Közben a 4 alt is énekel, a g´-b´-c´´ hangokat váltogatják egymás között ugyanerre a szövegre.)
  • 4-szólamú altkánon (24 hang) az Et lux perpetua luceat eis szövegre. Miután az egyes szólamok a dallam végére értek, az utolsó három hangot újrakezdik. Ily módon a mű tulajdonképp nem lezárul, hanem a semmibe vész (közben háttérként először a szoprán énekel egy fisz´´-a´´-h´´ akkordot a luceat szóra (a tenor egy oktávval lejjebb), később a basszus tart egy D-t.)

A Lontanóban a kánonok sorrendje 1-3-4-2; kidolgozásuk jóval lazább: menet közben változik a hangszerelés, az oktávkettőzések stb.; a téma föl van szabdalva (az egyes részek átfedhetik egymást), különböző hangszercsoportok adogatják egymásnak a témát; azt se igen lehet megmondani, hány szólamú a faktúra; az összekötő szakaszok is terjedelmesebbek és lazábbak, polifonabbak. A 3-as és 4-es téma teleszkopikusan össze van fűzve: a 3-as utolsó hangja egyúttal a 4-es első hangjaként is szolgál; e kapcsolással szemben a témákat elválasztja, hogy a 3-as témát csak az első hegedűk és brácsák játsszák (a második hegedűk és mélyvonósok csak egy töredéket (az első három hangot) tritónusszal lejjebb – de ez már inkább csak kötőanyagnak tekinthető), a 4-est viszont a teljes zenekar. Továbbá a 4-es témába középütt bele van szúrva három hang és a végén hozzáadva még egy, a 2-esből pedig el van hagyva az utolsó 6 hang, az első 14 viszont tükörben is elhangzik (az alapalakkal együtt, később kezdve és előbb befejezve).

A Lux aeterna végig nagyon halk, bár ez viszonylagos (amikor az alt két oktávval van a szoprán alatt, fölerősödhet a kellő mértékben). A Lontanóban vannak hangosabb részek, bár alapvetően az is halk.

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap