MÁVAG-kolónia

Budapesti épületkomplexum

A MÁVAG-kolónia egy nagy méretű budapesti épületkomplexum, amelyet a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) épített a dolgozói számára Budapesten a gyártelepről délre, annak közvetlen szomszédságában, a Golgota utca és a Vajda Péter utca között.

MÁVAG-kolónia
A Kolónia épületei a Vajda Péter utca és a Bláthy Ottó utca sarkán
A Kolónia épületei a Vajda Péter utca és a Bláthy Ottó utca sarkán
TelepülésBudapest VIII. kerülete
CímBudapest 1089, Vajda Péter utca 4-6.
Építési adatok
Építés éve19081909
Építési stíluskorai modern
Építész(ek)Lipták Pál
Hasznosítása
Felhasználási területmunkáslakások
TulajdonosMagyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak
Alapadatok
Alaprajzitt érhető el
Elhelyezkedése
MÁVAG-kolónia (Budapest)
MÁVAG-kolónia
MÁVAG-kolónia
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 05″, k. h. 19° 05′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 05″, k. h. 19° 05′ 53″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁVAG-kolónia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A gyár a kezdetektől fogva számolt szükséges munkáskezek betelepítési igényével. Budapest VIII. kerületében a Kőbányai úton, majd a Delej utcában épített fel 1908 és 1909 között[1] (egyes helyeken 1910 szerepel) egy úgynevezett kolóniát, vagy mai szóval lakótelepet, amelyben olcsó bérű szolgálati lakáshoz jutottak a munkások.

A 648 lakásból álló épületkomplexum várjellegű, körben zárt, csak kapukon keresztül lehet bejutni a közepére, ahol két alacsonyabb épület, az ún. "majom-sziget" és a MÁVAG-kultúrház található. A kultúrház adott otthont már az első világháború után a báloknak, a hangversenyeknek, továbbá itt található egy sportterem (például kosárlabdához), különböző ének, zene és tánc próbatermek és egy könyvtár. A második világháborúig volt egy tisztasági fürdő is, tekintve, hogy egy lépcsőház kivételével a 24 lépcsőházra tagolt négyemeletes épületek lakásaiban nem volt fürdőszoba, és a külön WC is kinn volt a lépcsőházban.

Az 1950-es években a gyárból hangszórón közvetítették a mozgalmi dalokat műszakváltás előtt, április 4. előtt pedig katonák gyakorolták a díszszemlét a gyár és a kolónia között a forgalommentes Golgota úton. Az épület belsejében lévő udvarban biztonságosan, de nem zavartalanul játszottak a gyerekek, mert szinte minden lépcsőházban lakott egy házmester, aki az udvart locsolta és sepregette. Gépkocsik nem voltak, nyaranta lovaskocsin hozták a parasztok, földművesek a zöldséget és gyümölcsöt, a húsért pedig sorba kellett állni az egyetlen belső boltban, egy húsközértben.

A gyár vezetőinek tekintélyes része lakott a kolóniát délről határoló, ma is kertvárosi jellegű Tisztviselőtelepen.

A kolóniát kisebb megszakításokkal 1943-1977 között járta körbe 20-as villamos.

1994-ben fővárosi műemléki védettséget kapott.

Közösségi helyek szerkesztés

Volt az épületben még egy közös mosókonyha, ahol az asszonyok üstökben főzték a szennyest, kézi mángorlóval csavarták ki a vizet, és kihúzható, meleg levegővel fűtött szárítórekeszekben szárították a ruhát. Volt orvosi rendelő, mentőállomás, víztorony, egy dekorációs műhely, amely különösen az ötvenes években sokat dolgozott az udvaron az egymást követő ünnepek jelszavait és transzparenseit festegetve. (Ez látható a Csinibaba című filmben is, mivel ezt a helyet használták fel eredeti helyszínként.) Volt továbbá egy erősen felfrissített szakszervezeti könyvtára. A MÁVAG-könyvtárban dolgozott egykor Nagy László költő, és éveken át Vaszy Viktor vezényelte a gyár szimfonikus zenekarát. A Ganz (később Vörösmarty) Művelődési Ház alagsorából ma az egykori híres Fekete Lyuk nevű underground pinceklub ismeretes.[2] A MÁVAG-nak volt továbbá még egy Acélhang nevű kórusa és néptánc-együttese is.

Templom szerkesztés

A kolónia előtt van a Golgota tér, illetve Golgota út, ahol egykor domb állt, rajta egy kápolna, előtte három kereszt, és az Orczy út felől egy stációsorozat. (A tér róluk kapta nevét.) Az épületet és a dombot elhordták a hatvanas években, a stációkból egy-két példány maradt mutatóba, amelyek a Magyarok Nagyasszonya téri (korábban Rezső téri) Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom mögött láthatók.

Hétvége szerkesztés

A MÁVAG-osoknak Budaörsön voltak vállalati juttatott hétvégi telkeik, oda jártak kertészkedni és pihenni. Az ötvenes években pedig természetjárással kapcsolódtak ki, mivel volt a gyárnak természetbarát, úszó, kosárlabda és labdarúgó szakosztálya. Az 1932-1934 között labdarúgópálya a Népligetben volt, kocsmával és kuglipályával kiegészítve. (Ma FTC-MVM Sportközpont.)

Nevezetes lakók szerkesztés

Jellemző volt a sokgyerekes család és a generációk, „dinasztiák” helyben maradása, egy örökölt életformához kötődése. Például Ujvári László öntőmunkás a két világháború között jött oda Hámorból, György, Zoltán, László és Miklós nevű fiát nevelte fel a kolóniai egyszobás lakásában. György 1956-ban Dániába kivándorolt, Zoltán kosárlabda-válogatott volt, de korán meghalt, László szintén neves sportoló, úszó volt és korán elment, míg Miklósnak is kosárlabdás sikerek jutottak. Az ő lánya Ujvári Eszter, mai válogatott kosárlabdázó. A kolóniában lakott az Illés-együttes alapítója, Illés Lajos és a birkózó Kozma István (Pici vagy Bivaly).

Iskola szerkesztés

A Vajda Péter utca Tisztviselőtelep felöli oldalán iskola is épült a gyár dolgozóinak családja számára:

Képtár szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. MÁV Gépgyár kolónia - egykor.hu, 2011.10.07.
  2. Zubreczki Dávid - A kilencvenes évek elsüllyedt buliatlantisza (Telex.hu, 2021.05.28.)

Irodalom szerkesztés

  • Süveges László–Villányi György: 125 év mozdonygyártás Budapesten (1873-1998). Vasúthistória Évkönyv 1998.
  • Bödök Zsigmond (2004): Magyar feltalálók a hajózás és a vasút történetében, Magyar Talentum, NAP Kiadó, ISBN 80-89032-53-2
  • Körmendy Károly-Szontagh Pál (1999): Vajda csak egy van, Budapest
  • Szontagh Pál (2004): 80 éve vár a Vajda, Budapest
  • Győrfi Bernadett – Szontagh Pál (2006): Józsefváros közoktatása, Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
  • A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára Új Munkás-lakótelepe. Budapest, 1910.
  • Bencze Géza (szerk.): „A magyar gépipar minta- s a honi munkások nevelőintézete” Tanulmányok a MÁVAG történetéből. Budapest, 1989.
  • Ferkai András: Lakótelepek. Budapest, 2005.
  • Ferkai András: Űr vagy megélt tér. Budapest, 2003.
  • Németh Györgyi: Ipari örökség és városkép. Regio, 2005/3. szám, 27–46.
  • Pillantás a Kolóniára. In: A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola II. évfolyamos, szociális munkás hallgatóinak lapja, 1998.
  • Rajk László: A tér tágassága (életútinterjú). Budapest, 2019.
  • Szieberth Imre: A magyar államvasutak gépgyárának munkáslakótelepe. Vasárnapi Újság 1911. augusztus 13. 664–665.

Külső hivatkozások szerkesztés