MÁV 283 sorozat

A MÁV XI. osztályú, később MÁV 283 sorozatú mozdonyai magyar B tengelyelrendezésű gőzmozdonyok voltak. 1881-ben gyártotta a Floridsdorfi Mozdonygyár. Összesen két darab készült belőle.

MÁV 283 sorozat
MÁV XI. osztály MÁV 283 sorozat
Pályaszám
MÁV XI. 5171–5172 MÁV 283,001–002
Általános adatok
Gyártó	WLF, Floridsdorf
Gyártásban	1881
Selejtezés	1921
Darabszám	MÁV: 2 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-4-0T
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	942 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	35 km/h
Ütközők közötti hossz	5952 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	1700 mm
Teljes tengelytávolság	1700 mm
Szolgálati tömeg	13,7 t
Gőzvontatás
Jelleg	B n2t
Hengerek
Száma	2
Átmérője	225 mm
Dugattyú lökethossza	375 mm
Gőznyomás	12,0 atm
Rostélyfelület	0,6 m²
Forrfelület	27 m² (vizborított)
Teljesítmény	70 LE
Gépezeti vonóerő	1430 kg
Vezérmű rendszere	Stephenson
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Az Elbel-mozdonyok beszerzésével nem lehetett megoldani a másodrangú mozdonyok kérdését. Úgy a Budapesti Állami Gépgyár, mint a Floridsdorfi Mozdonygyár 1880-ban, az Elbel-mozdonyok üzembe helyezése után, megbízást kapott egy két csatolt kerékpárú szertartályos helyiérdekű gőzmozdony megtervezésére, amelynek üzemköltsége és teljesítőképessége a VIII. osztályú mozdonyok szintjén mozogjon, tengelynyomása azonban lehetőleg ne haladja meg a 9,0 tonnát. A Floridsdorfi Mozdonygyár e megbízás alapján a MÁV részére készített két darab szertartályos másodrangú mozdonyt. 1881 július 22-én adta át a Magyar kir. Államvasutak igazgatóságának. Ezek a mozdonyok, amelyeket XI. osztály megjelöléssel és 193-194 pályaszámokkal láttak el, egészen könnyű, szolgálatban csupán 13.7 tonna súlyú mozdonyok voltak s eredetileg a Nagyváradi Városi Vasút rendelésére készültek. 1700 mm-es tengelytávolságukkal valóban jobban megfeleltek a városi , közlekedés céljainak, mint a rendes helyközi forgatom követelményeinek A XI. osztályú mozdonyok a Magyar Államvasutak üzemében csupán kísérleti gépek voltak és még a VIII. osztályú mozdonyokénál is kisebb vonóerejük (Zgép = 1430 kg) miatt komoly vasúti szolgálatra alkalmatlanoknak bizonyultak. Rövid ideig néhány könnyű jellegű helyiérdekű vonal szomszédos ingaforgalmát továbbították, majd a Budapest-Lajosmizse-i és a Kecskemét-vidéki helyiérdekű vonalak könnyű vonatainak forgalmában próbálkoztak velük, de kis teljesítményük, valamint víz- és szénkészletük elégtelensége miatt ki kellett zárni őket a helyközi forgalomból. Egy ideig utána fűtőházi (Budapest-nyugati) és állomási (Kecskemét) szolgálatot teljesítettek, végül az 1900-as évek elején műhelyi rendező szolgálatra a miskolci, illetve a Szolnoki műhelybe kerültek. Mind a két XI. osztályú (283.001-002) mozdonyt 1921-ben selejtezték a MÁV állagából.

Szerkezete

Keret, futómű

A XI. osztályú mozdonyok kétcsatlós "B jellegű" ikermozdonyok, belső elrendezésű keretszerkezettel. Főtartóinak lemezvastagsága mindössze 10 mm. Valószínűleg azért készítették ilyen vékony lemezekből, hagy a mozdony teljes súlyát lehetőleg csökkentsék. A főtartók keretkivágásait a tengelyágytokok körül a berepedések megelőzése céljából már a keretek készítése alkalmával rászegecselt foltlemezekkel erősítették meg. Ezt a megerősítési módot számos korszerű osztrák mozdonyoknál is megtalálhatóak. 2.0 m3 űrtartalmú víztartályait a kazán két oldalán és a keretek között helyezték el, 0,9 m³-es széntartóját pedig a sátor alá szerették A hajtó és kapcsolt kerekek átmérője 940 mm, s ennek megfelelően a XI. osztályú mozdonyokat óránként 35 km legnagyobb sebességre engedélyezték

Kazán

A gőzkazán rostélyfelülete 0,6, vízzel érintett fűtőfelülete 27.2 m² és teljesítménye 12 atm. legnagyobb kazánnyomáson hazai szenekkel átlag 70 lóerőnek felel meg.

Gépezet

A gőzhenger átmérője 225, dugattyújának lökete 370 mm és 1650 mm hosszú hajtórúdjai a tűzszekrény alatt lévő második tengelyt hajtják. A gépezethez tartozó keresztfejek a MÁV-nál szokatlan egyvezetékes rendszerűek. A gőzelosztást a vízszinteshez 1:10 hajlású tolattyútükrön közönséges kagylós tolattyúk vezérlik, amiket nyitott rudazatos Stephenson-rendszerű vezérművel kormányoznak.

Irodalom

• Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Szerk. Mihály Kubinszky. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1975. ISBN 963-05-0125-2  
• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 
• Fialovits Béla. A M.Á.V. gőzmozdonyainak történeti fejlődése IV., Technika, 1941./8. szám