OMÁV IVfn és IVfh
A IVfn. és IVfh osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (OMÁV) tehervonati szerkocsis gőzmozdonyai voltak, melyeket azonban eredményesen felhasználtak személyszállító vonatok továbbítására is.
| OMÁV IVfn és IVfh | |
 | |
| OMÁV IVfn. és IVfh osztály MÁV IIIl osztály OMÁV 35 sorozat kkStB 231 sorozat MÁV 339 sorozat BBÖ 231 sorozat CFR 339 sorozat GYSEV IIIl osztály DRB 34.7001 | |
| Pályaszám | |
| 501–521, 551–560, 3522–3535 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Mf. d. StEG, Bécs |
| Gyártásban | 1890–1904 |
| Selejtezés | GYSEV: 1964-ig |
| Darabszám | OMÁV: 35+10 db MÁV: 10 db (az OMÁV-tól) kkStB: 35 db (az OMÁV-tól) BBÖ: 35 db (a kkStB-től) CFR: 8 db (a MÁV-tól) GYSEV: 6 db (5 db a BBÖ-től és 1 db a DRB-től) DRB: 1 (a BBÖ-től) db |
| Műszaki adatok | |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1462 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 60 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 15 385 mm |
| Hossz | 9020 mm |
| Magasság | 4570 mm |
| Szélesség | 2770 mm |
| Csatolt kerekek tengelytávolsága | 3950 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3950 mm |
| Üres tömeg | 37,1 t |
| Szolgálati tömeg | 41,95 t |
| Tapadási tömeg | 41,95 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 14,0 t |
| Vonatfűtés | gőz |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | C–n2 |
| Tengelytávolság szerkocsival | 10 741 mm |
| Hengerek | |
| Száma | 2 |
| Átmérője | 450 mm |
| Dugattyú lökethossza | 650 mm |
| Állókazán típusa | porosz / Polonceau[1] rendszerű síktűzszekrényes |
| Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett | 2199 mm |
| Gőznyomás | 10 bar |
| Tűzcsövek | |
| Száma | 193 db / 178 db[1] |
| Belső/külső átmérője | 46,5/52 mm |
| Hossza | 4 135 mm |
| Rostélyfelület | 2,3 m² |
| Sugárzó fűtőfelület | 9,85 m² / 9,4 m² [1] |
| Csőfűtőfelület | 130,35 m² / 120,3 m² [1] |
| Gépezeti vonóerő | 52,97 kN |
| Tapadósúlyból számított vonóerő | 65,82 kN |
| Szerkocsi | |
| Típusa | kkStB: 37 MÁV: K[2] |
| Szolgálati tömege | 26,8 |
| Vízkészlet | 9,5 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 6,3 m³ |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ÁVT 1890 és 1904 között 35 db IVfn. és IVfh osztályú mozdonyt szerzett be (18-at 1897 előtt és 17-et utána) ezeknek a három csatolt kerékpárú gépeknek a megerősített változatából. melyeket azonban eredményesen felhasználtak személyszállító vonatok továbbítására is. Viszonylag nagy kerekei voltak, ezért sík vidéken 70 km/h sebességet is elértek. A mozdonyoknak nyitott Gooch-vezérlése volt.
Az ÁVT Gépgyára a és a Simmering műhely által épített mozdonyokat az ÁVT a IVfn osztályba sorolta. Később átszámozták őket 35 sorozatúvá.
További tíz db nagyon hasonló mozdonyt épített Az ÁVT Gépgyára 1890-1891-ben 551-560 pályaszámokon IVfh osztálybesorolással. Ez a tíz mozdony 1891-ben az OMÁV magyar pályarészeinek államosításakor a MÁV állományába került, ahol a IIIl osztály 3051-3060 pályaszámait kapták. 1911-ben a 338 sorozatba lettek beosztva.
Az államosítás után az osztrák rész járművei a kkStB 231.01-35 pályaszámokat kapták. Az első világháború után még valamennyi BBÖ pályaszámokat kapott. Öt gépet 1925-1928 között a GYSEV megvásárolt és ott a IIIl osztálybesorolást és 301-305 pályaszámokat kapták. A BBÖ az átvett mozdonyokat 1936-ig selejtezte, de a 231.34 számú még 1938-ban is üzemelt és a DRB 34.7001 pályaszámon állományba vette. A GYSEV 1941-ben a DRB-től megvásárolta a mozdonyt és 306 pályaszámon 1964-ig üzemeltette.
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a StEG II 501–518 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- Magyar Vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (3. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997)
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8
- Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993
- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien 1888.
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Verlag Slezak, Wien 1978, ISBN 3-900134-40-5.
- Helmut Griebl, Josef Otto Slezak, Hans Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938. Verlag Slezak, Wien 1985, ISBN 3-85416-026-7.
- Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen - Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB. alba, Düsseldorf 1989, ISBN 3-87094-110-3.
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Verlag Slezak, Wien 1979, ISBN 3-900134-41-3.
