A MÁV R jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak a 327 sorozatú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 34 szerkezetszámon.
A típus sikerességét bizonyítja, hogy több, mint egy évtizeden keresztül az összes, négytengelyes szerkocsival megrendelt 14 t (+3%) tengelyterhelésű vasútvonalra rendelt magyar mozdonyt R jellegű szerkocsival szállították és módosított formában a hazai gőzmozdonygyártás befejezéséig "szabvány"-szerkocsinak számított.

MÁV R jellegű szerkocsi
MÁV R jelleg
KsOd VIm. és VImb. szerkocsiosztályok
ČSD 328, 651.5, 620.0–2 és 920.0–2 sorozatok
SŽ 620.2 és 920.0–1 sorozatok
Pályaszám
lásd: Típusadatok
Általános adatok
Gyártólásd: Típusadatok
Gyártásbanlásd: Típusadatok
Darabszámlásd: Típusadatok db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2'2'
Nyomtávolság1 435 mm
Futókerék-átmérő1 050 mm[1]
Hossz7 882 mm
Magasság3 400 mm
Szélesség2 900 mm
Forgócsaptávolság3 170 mm
Tengelytáv forgóvázon belül1 600 mm
Teljes tengelytávolság4 770 mm
Üres tömeglásd: Típusadatok t
Szolgálati tömeglásd: Típusadatok t
Legnagyobb tengelyterheléslásd: Típusadatok
Fékek
Típusalégnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Rögzítőfékcsavarorsós kézifék
Átmenő féklégnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Gőzvontatás
Szerkezetszámlásd: Típusadatok
Vízkészlet20 m³
Tüzelőanyag-készlet9 t szén
SablonWikidataSegítség

Az infoboxban az általánosan jellemző adatok találhatóak. A típusonként eltérő ill. részletes adatokhoz lásd: Típusadatok

Kifejlesztését egy, az S jellegű szerkocsinál könnyebb, kisebb tengelyterhelésű négytengelyes típus igénye tette szükségessé.

Szerkezete szerkesztés

A szerkocsi hossztartói egy-egy, egymástól 1,06 m távolságban elhelyezett 300 mm-es U-szelvényű tartó volt, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötött össze. A kerékpárok, a csapágyak, a forgóvázak és azok részegységei, a rugózás, valamint a fékrudazat azonosak voltak az először a 322 sorozathoz készített S jellegű szerkocsikéval. A forgóvázkeretek hossztartóit, melyek 20 mm-es lemezből készültek, egymástól 1,87 m távolságban helyezték el. A terhelést a forgóvázkeretekre a mozdonyhoz hasonlóan gömbcsészés ágyazású forgócsap és tekercsrugóra támaszkodó oldalsó csúszópofák vitték át. A szekrényes víztartály hossza az S jellegűével közel azonos, szélessége azonban közel 400 mm-rel kisebb volt és magassága is elmaradt amazétól. A vízkészlete így 6 m³-rel kevesebb volt, a szénférőbe ugyanakkor 1 tonnával több szenet lehetett vételezni. A víztartály tetejére elöl, két oldalt egy-egy 1,9 m hosszú töltővályút alakítottak ki, míg egy harmadik töltőnyílás hátul, középen kapott helyet. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 14″-os Westinghouse-rendszerű vízszintes fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (a kerekek forgócsap felőli oldalán) fékezték; a teljes féktuskóerő az üres szerkocsi súlyának 105, a teljesen rakotténak 46,8%-a volt. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.

Sorozatgyártás szerkesztés

A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:

Az 1918-as gőzmozdony-beszerzési program egy másik típusát is ezzel a szerkocsitípussal tervezték szállítani: a rajzasztalokon 120. szerkezetszámon elkészült, a MÁV-nál 620 sorozatjellel üzembe állítani tervezett C'C tengelyelrendezésű Mallet-rendszerű, hegyipálya tehervonati mozdonyokhoz R jellegű szerkocsit kívántak kapcsolni. Az R620,001–020 pályaszámú szerkocsik azonban az eredeti tervek szerinti mozdonyokkal együtt sosem készültek el.

Az R jellegű szerkocsik "családfája" azonban ezzel nem ért véget. A már említett típusprogram harmadik típusát, az a MÁV-nál 424 sorozatjellel üzembe állítani tervezett 1'D tengelyelrendezésű tehervonati mozdonyok terveit teljesen átdolgozva, immár 2'D tengelyelrendezéssel univerzális mozdonyként építették meg. Ehhez pedig az eredetileg tervezett háromtengelyes helyett nagyobb, jobb futástulajdonságú, négytengelyes szerkocsit terveztek: az R jellegű szerkocsik növelt befogadóképességű változatát. Bár ezeket a szerkocsikat a MÁV kezdetben szintén R jellegként tartotta nyilván (R424,001– pályaszámok), azonban rövidesen (egy régi szerkocsitípus selejtezésével szabaddá vált G jellegjelölésre) átszámozta azokat. (E típus műszaki adatai és pályafutása külön szócikkben: →GII jellegű szerkocsi)

Pályafutásuk szerkesztés

A szerkocsik további sorsát (tulajdonos- és pályaszámváltozásait) a hozzájuk kapcsolt mozdonyok szócikkei (→327 sorozat, →VIm. és VImb. osztály, →328 sorozat) tartalmazzák.

A második világháború után a MÁV-nál maradt R jellegű szerkocsik kerékpárjait a szabványosítás jegyében 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.

Az 1970-es években a 327 és 328 sorozatú mozdonyok selejtezése után a szerkocsik egy részét 324 sorozatú mozdonyokkal kapcsolva üzemeltették tovább, más részüket vízszállító kocsivá alakítva használták tovább.

Típusadatok szerkesztés

Források szerkesztés

  • Pottyondy Tihamér.szerk.: Petheő Tivadar: A Máv. 327. sorozatú mozdonya, Mozdonyvezetők lapja : a magyar Szentkorona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetsége hivatalos közlönye. Budapest: Mozdonyvezetők Lapja Kiadóhivatal (1912) 
  • A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.] 

Jegyzetek szerkesztés

  1. 1948-tól: 1 040 mm
  2. Eredeti megrendelő: KsOd
  3. Eredetileg tervezett KsOd pályaszámok: 473–485
  4. Eredetileg tervezett pályaszámok: KsOd VImb. 473–485; a szerkocsikat már a ČSD vette át
  5. Magyar Királyi Állami Vasgyárak szerkezetszáma
  6. WLF rendelési szám